Talán későn érő típus vagyok - Beszélgetés Gáspár Tibor színművésszel

- Színész lett ön is, mint a testvére.
 
- Egy évvel vagyok fiatalabb, mindent egy évvel később végeztem el, mint ő. A szentesi gimnáziumban diákszínpadra jártunk, Sanyi megpróbálta a főiskolát, gondoltam, én is megpróbálom. Evidencia volt számomra.
 
- Jó kapcsolatban van a testvérével?
 
- Nagyon erős köztünk a családi kötelék. Egészségesen, természetesen és ösztönösen éltük az életünket, tetttük a dolgunkat. Grunwalsky Feri filmrendező mondta: egy pontról indultatok, egy pont felé tartotok, csak teljesen más íveken, más pályákon. Ez nagyon találó. A főiskolát elvégezve vidékre kerültem, most is ott vagyok, két év Nemzeti Színházas kiruccanást kivéve egész életemben vidéken játszottam.

- Vidéki színészként kevésbé ismerik önt, mint testvérét. Nem okozott ez problémát? Nem volt féltékeny rá?
 
- Nem. Ha így lett volna, most nem ülnénk itt, beteg ember lennék és nem tudnék dolgozni, az emberek azt látnák, hogy ez egy agyonnyomorított lúzer. Erről szó sem volt. Mi nagyon egészséges vidéki gyerekek vagyunk, bírjuk a terhelést, ezen is átlendített minket a szeretet, a családi kötelék, az erő. Sanyi Pesten volt színész, sok filmben, tévéjátékban szerepelt, én ezekből nyilván kimaradtam, de ez egyáltalán nem bánt. Mindig volt dolgom.
 
- A főiskola elvégzése után nem is akart Pesten maradni?
 
- Abban az évben, 1980-ban ötvenketten végeztünk, a két prózai színész osztály mellett operett és filmes osztályban. A Radnóti Színpadot kivéve a fővárosi színházak nem szerződtettek senkit. Több felkérésem volt, én Csiszár Imrét választottam, mert úgy éreztem, hogy nagyon akar és az az egy-két munkája, amit láttam, izgalmas volt. Nyolc évet töltöttem Miskolcon, amikor Csiszár elment, azt mondta, ha helyzet van, riadót fúj. Egy év után riadó fújt - azalatt Egerben játszottam -, mentünk a Nemzeti Színházba.
 
- Emlékezetes korszak volt a Csiszár-féle Nemzeti.

- Magukért beszélnek az előadások, amiket létrehoztunk. A régi miskolci csapatból öten mentünk Csiszárral, nagyon szép két évet töltöttem ott, ha látta az előadásokat, emlékszik. Utána Békéscsabára szerződtem. Furcsa módon, ott, ahova mentem, mindig igazgatóváltás volt.
 
- Többször váltott, több állomás is volt az életében.

- Pedig előtte nyolc évet voltam egy helyen. Egy év zalaegerszegi kiruccanás után visszamentem Békéscsabára, tizenhárom évet töltöttem ott. Amikor eljöttem, a szabadúszást választottam. Nyíregyházi színésznek mondom magam, de szabadúszó vagyok. Hűséges vagyok, szeretek társulatban létezni, de a vendég munkákat is élvezem.
 
- Csiszár Imre mellett voltak meghatározó emberek az életében?

- Csiszár, Major, Szőke ilyen volt, fiatal kezdő színészként sokat kaptam, tanultam tőlük, ez a tudás egész létezésemet meghatározta a pályán, gondolkodást, ízlést, világnézetet. Konter Laci nevét is említhetném, aki Békéscsabán rám osztotta a magyar és a világirodalom legszebb férfi szerepeit.
 
- Janisch Attila Másnap című filmjének főszerepe viszonylag későn, negyvenötévesen találta meg.
 
- Talán későn érő típus vagyok... Úgy gondolom, jókor talált meg a szerep, szerencsés helyzet volt, véletlenül láttak meg egy televíziós színházi műsorban. Nem panaszkodom, évek óta vannak kisebb-nagyobb filmszerepek, tévéfilmben is dolgoztam, főiskolások vizsgafilmjében.

- Családja hol él és hogyan viseli azt, hogy gyakran van távol?
 
- A családom Békéscsabán él, feleségem olasz tolmács, két gyermekem van, Emese és Bendegúz. Nem civilek, látják Sanyin, volt sógornőmön, Bánsági Ildikón is, hogy mivel jár ez a szakma, gyakran kell utazni. Nagyon fárasztó. Tavaly csak Nyíregyházán játszottam, de négy előadást, az idén még nem volt bemutató. Kiszámoltam, ebben a próbaidőszakban tízszer tettem meg az utat Veszprém és Nyíregyháza között, volt, hogy naponta jöttem-mentem. A mai naptól azonban itt vagyok végig, Nyíregyházán nincs több elfoglaltságom.
 
- Eperjes Károly kereste meg és hívta a Pillantás a hídról főszerepére.
 
- Szamócával (Eperjes Károly - a szerk.) a főiskolán egy évfolyamba jártunk, a kollégiumban egy szobában laktunk. Bátyámmal laktam egy szobában és mikor befejezte a főiskolát, Szamival összeköltöztünk. Régi barátság ez közöttünk. Szami sokat játszott Sanyival, ezekben az előadásokban mindig megnéztem őket - mikor találkozunk, ott tudjuk folytatni, ahol pár évvel ezelőtt abbahagytuk.
 
- Játszotta korábban Eddie Carbone szerepét?
 
- Igen, tíz évvel ezelőtt Szolnokon, két éve Szegeden. Ez egy harmadik változat, új környezet, új kollégák, új rendező, más felfogás. Különösen izgat, hogyan lehet ezt harmadszor is megcsinálni, kicsit másképp, még mélyebbre ásni, új dolgokat találni. Úgy látom, a feltételek itt adottak.
 
- A szöveget újra kellett tanulnia?
 
- Újra kell tanulni, más a dramaturg, más a szöveg, bár nagyon hasonló, ezért talán még nehezebb. Az anyag nemes, bonyolult, van még feladatunk, törni kell magát az embernek, ez boldoggá tesz. A rendezővel az olvasópróbán találkoztam, de öt perc után olyan érzés volt, mintha száz éve ismertük volna egymást. Invenciózus, a világot jól látó, az emberi kapcsolatokat jól ismerő, nem csupán filosz ember ő, de jól tudja koordinálni színpadi helyzeteket.
 
Mi nagyon egészséges vidéki gyerekek vagyunk

Gáspár Tibor elmesélte, gyerekkori mániája a galambászkodás, harminc galambja van otthon, gyerekkorában száznál is több volt. Ennek a szórakozásnak a mezővárosokban, Szentesen volt divatja, kisfiának most kezdi átadni a tudományt, ő foglalkozik a galambokkal. Nem posta galambok, hanem magasan szálló galambok, lehet gyönyörködni bennük a padláson, tetőn és a levegőben is. Természetközeli, pihentető, szórakoztató kikapcsolódás ez, mondta. Hobbiként megemlítette az autószerelést is; imád autót szerelni, új autót soha nem vesz.