2013.06.28. 09:06
Tábori piknik a bakancslistában
Tóth Loon színművésznek szavazta meg idén a Latinovits-díjat a Veszprémi Petőfi Színház társulata. Jó évada volt, jó szerepeket kapott, sikeres előadást rendezett. Zágrábba, a Krleža fesztiválra készül, majd a következő évad bemutatójára: a színház vezetése felkérte őt a Légy jó mindhalálig című musical színpadra állítására.
- Színészi vagy rendezői munkája van ebben a díjban?
- Benne van az egész társulat. Én csak akkor lehetek jó, ha segítenek ebben. Az elmúlt évadban sokat segítettek a barátaim, mert ők tényleg a barátaim. A színházunknak ez a legnagyobb erénye, nem pusztán kollégák a kollégák, kialakult egy családias hangulat. Az évadban nagyon sokat dolgoztam, jó szerepeket játszottam, például a Tündérlaki lányok című vígjáték tornatanárát. Megrendeztem a Tábori pikniket, amit már régóta terveztem.
Fotó: Penovác Károly
- Volt "rendezői" múltja, a saját maga által fordított Lebović darabokat mutatta be.
- Ez olyan, mint egy jóindulatú daganat a fejben; elkezd nőni és ha nem szedik ki, akkor zavar. A Tábori piknik is ilyen volt. Mindig szerettem a technikai újdonságokat használni, a technikával játszani, ez a mozgó háttér ilyen. Azt mondták, lehetetlen megcsinálni, én megtettem.
- Akkor most rendező?
- Ezt többen kérdezték tőlem. Nem vagyok rendező. A rendezőt azt különbözteti meg a nem rendezőtől, hogy őt felkérik egy feladatra. A Tábori pikniket én választottam. A következő lépés, amikor a vezetés felkért, hogy rendezzem meg a Légy jó mindhalálig című musicalt. Onnantól viszont lehet, hogy rendező vagyok. Ha az sikerül, és miért ne sikerülne, már nevezhetnek annak.
- Hogyan fogadta a felkérést?
- Kértem egy nap gondolkodási időt, majd igent mondtam.
- Nyáron erre az előadásra készül? Lesznek színészi feladatai is az évadban?
- Decemberig ezzel az előadással foglalkozom. Az Éjjeli menedékhelyben lesz egy szerepem, de csak egy apró, hogy legyen időm a gyerekekkel foglalkozni, szeptembertől szereplőválogatás lesz a gyerekeknek.
- Krleža Agónia című drámájában is játszik.
- Én jelentkeztem, hogy szívesen benne lennék a darabban. Két másodperces szerep. Ha leejti a jegyét és felnéz, már nem lát. Az előadás részt vesz a zágrábi Krleža fesztiválon, jó, ha tud valaki segíteni. Most a feliratozáson dolgozom.
- Milyen munkák várják az évad második felében?
- Nem tudom, az még messze van. Van egy kis betegségem...
- Beszélhetünk róla?
- Nem titkoltam soha. Krónikus mieloid leukémia, lehet élni vele, gyógyszerrel tudják kezelni. Az ugrabugrálás nem mindig esik már olyan jól, de ez persze a korral is jár.
- Hogyan derült ki a betegsége?
- Kétoldali tüdőgyulladásom volt, nem akart elmúlni. Kértem egy általános vérképet, amit mindenkinek ajánlok, negyven fölött legalább évente egyszer csináltassa meg. Telefonáltak, hogy menjek a kórházba, bementem, csodálkoztak, hogy lábon jöttem be. Harminc kilóval vékonyabb voltam. Közben kiderült, hogy ezen a területen Veszprémben vannak a legjobb szakorvosok. A gyógyszerem nagyon új és nagyon drága - tehát sokba kerülök a társadalomnak - ezért próbálok valamit visszaadni a munkámmal. Ez így becsületes.
- Kellett változtatni az életmódján? A színpadi megterhelés mennyire viseli meg?
- A színpadi fizikai megterhelés más, ahhoz a próbákon hozzáedződik az ember. Bármilyen furcsa, lehet, hogy kint nem tudja lefutni a százat, de ott fent, a színpadon az ezret is lefutja, mert úgy van kondicionálva. Valószínűleg az összes modern kori betegség alapja a táplálkozás, a tartósítószerek, ezeket kéne megvonni. Megpróbálok minél egészségesebben étkezni, de nagyon nem különbözik az étrendem másokétól.
- Főzni is tud.
- A főzés a legjobb dolog, mindjárt az evés után. Rengeteg kedvencem van, például a töltött káposzta, azt sütőben sütöm.
- A füredi Kisfaludy Színház megrendelésére Pörköltészet című irodalmi menzán vesz részt, a bor akadémiája című tudományos borkóstolás pedig egy önálló estje.
- Szeretem a jó bort és az irodalmat. Egy időben voltam bor szakíró is, sok barátom lett a borászok között, ők nagyszerű emberek, mind mosolygósak, jókedvűek, nyugodtak. Az volt az ötletem, hogy összegyűjtöm azokat a borritkaságokat, amiket az ember nem ismer, nem tud beszerezni és összeállítok egy irodalmi műsort, Hamvassal, Máraival, Krúdy Gyulával, Móra Ferenccel. A műsorban a nézőkkel kóstoltattam például fehér bakatort, vörös bakatort, pintest.
- Jár még haza, Délvidékre?
- Annyira megváltozott Délvidék arca, hogy nincs értelme. Topolyán átmentünk, elkeserít, hogy minden tönkrement, nem jó látni, hogy az uszodát felveri a gyom. Azt gondoltam, jobb, ha úgy marad meg az emlékezetemben, ahogyan gyerekkoromban volt. Amikor fiatal voltam, virágzó ország volt, Dalmácia szívem második csücske.
- Már Veszprém az otthona?
- Tizenöt éve élek Veszprémben, feleségem veszprémi. Innen már nem megyek el, ha el nem küldenek. Szeretem a várost. Tizenöt perc a Balaton, tizenöt a Bakony.
- Hűséges a színházhoz is.
- Nem vagyok átszerződős. Volt egy másik időszak, amikor Ruszt József dolgozott itt, ő valamiért nagyon kedvelt engem. Kitalálta, hogy legyek a játékmestere. A rendező a játékmesterével mindent átbeszél és amikor nincs itt, a játékmester úgy lép fel, mint a rendező. Dolgoztam vele párszor, aztán meghalt. Voltam irodista, akkor nem játszottam annyit, hanem a kiadványokkal foglalkoztam, szerkesztettem, plakátot, műsorfüzetet készítettem. Aztán jött Bujtor, behívott: Fiam, maga mit bohóckodik ott, az irodában? Menjen vissza a színpadra. Visszamentem.
- Úgy érzi, most van a pályája csúcsán?
- Amikor a kórházban feküdtem, átgondoltam: biztosan ezt akartam csinálni? Mit szeretnék még megvalósítani? Készítettem egy bakancslistát. Első gondolatom volt Lebovic Az ezredik éjszaka és a Csapda című darabja, a kórházban kezdtem el azokat fordítani.
- A tábori piknik is szerepelt a bakancslistában?
- Abszolút.
- Mi szerepel még?
- Általában darabok. Mindenképpen meg akarom rendezni Arthur Miller A világ teremtése és egyéb ügyek című darabot. Magyarországi ősbemutató lenne, könyvben sem jelent meg. Van egy Nestroy-Offenbach operett, aminek én a Kannibál operett címet adtam, két kannibál törzsről szól. Halál komoly. Nagyon vicces. De azt csak operában lehet megvalósítani, operaénekesek kellenek hozzá. És még van sok ilyen ötletem: egy egész életrevalónyi.