Révész Sándor - Tűz és láng volt, parázs lett

Zúgó vastapsot kapott nemrég Veszprémben a Csermák Antal Zeneiskolában Révész Sándor, aki a Parázs nevű zenekarral tartott akusztikus koncertet. A formációban három veszprémi zenész: Nagy Gergely, Cseh Balázs, Horváth Ákos és egy székesfehérvári muzsikus, Szakáll Béla játszik. A legendás muzsikus több mint két évtized után országos turnéra indult.
 
- A Parázs azt jelenti, hogy véget ért a Piramis története?
 
- A Piramis együttes 2006. december 26-27-én adott két telt házas koncertet a Papp László Budapest Sportarénában, és ezzel én a magam részéről lezártnak tekintem ezt a történetet. Sajnos Som Lajos egészségi állapota nem sok jóval kecsegtet, nem valószínű, hogy valaha is színpadra állhat és aktívan dolgozhat. Nagyon kívánom neki, hogy sikerüljön meggyógyulnia, de úgy gondolom, a zenekar abban az ötös felállásban akkor játszott utoljára.
 
- Pedig még országos turnét és új lemezt is terveztek.
 
- Az előkészületek alatt sok reményt tápláltam magamban, hogy lehet ebből egy új Piramis, de be kellett látnom, a többiek nem voltak elég agilisek és kreatívak ehhez. A hozzáállásuk is azt mutatja, hogy megrekedtek, az elmúlt három évben nem csináltak semmi újat, én pedig nem nagyképűsködöm, de munkával, energiával, szakmai befektetéssel egy vadonatúj dologba kezdtem. Nekem legalábbis nem elég csak a múltat rágcsálni és a régi dalokból élni. A Piramis együttes tagjai alkotó szellemű emberek, remélem, a többiek is találnak majd maguknak új utakat.

- Hosszú ideje nem lépett önállóan a közönség elé. Mit akar most mondani?
 
- Felgyülemlettek bennem gondolatok, életérzések. Két évet a Piramis-koncertekre való felkészülésre szántam az életemből, s ezért felfüggesztettem a 2003-as szólólemezem folytatását is. Amikor 2006-ban a sportarénában az egyik bulin Achilles-ín-szakadást szenvedtem, ez megálljt parancsolt, szó szerint és jelképesen is. A sors küldte ezt a sérülést, hálás vagyok az ínkínért, mert új utat és feladatot adott. Amíg lábadoztam, egyre többet vettem kezembe a gitáromat, dalokat írtam, az otthon védettségében, akár egy anyaméhben megszülettek a gondolatok, a számok és a megújulás.

- Fontos, hogy mennyi pénzt keres a megújulással?
 
- Igazából nem számít. Mindig tudom, mit ér, amit csinálok, és ez nyilvánvalóan biztonságot adó érzés, de soha nem motivál. Nem kereskedőként, ügynökként gondolkodom, hogyha alkotok valamit. Szerencsére nem a zenélésből élek, mással keresem a kenyerem. Utólag látom, hogy ez tartott tisztán az elmúlt évtizedekben, mert nem kellett olyan dolgokba belemennem, amit megbántam volna. Így vihet magával szabadon a lendület a zene iránt most is, hogy megújult erővel és energiával alkothassak, adhassak. Persze itt is lehet majd egyszer a pénztárhoz menni és kifizetik a munkám, de ez nem befolyásolja, hogy mit és hogyan szeretnék adni az embereknek.

- Tulajdonképpen miből él?
 
- Van egy kis reklámfilmgyártó vállalkozásom a barátommal, és kapok jogdíjakat is. Mértéktartóan élek és soha nem törekedtem arra, hogy iparszerűen, a pénzért, üzletért minden évben lemezt adjak ki és le se jöjjek a színpadról. Akik ezt csinálják, hamar elszürkülhetnek. Nekem az életformám adta mindig a megújulást és örömöt. Szepes Mária néni mondta azt, hogy örömet érezni annyi, mint az erőket szétszórni. Ezt egy koncerten érezni nagy és felemelő érzés, de soha nem szabad visszaélni vele.

- Miként tudja elkerülni, hogy főzni hívják műsorokba és bedarálja a bulvárvilág?
 
- Megkímél a sors ettől, mert tudják rólam, hogy az értékrendemben következetesen kemény vagyok. Nem hívnak, mert biztosak abban, hogy úgysem megyek.
 
- Más pályatársai viszont saját bevallásuk szerint kénytelenek médiabohócok lenni vagy eladni a javaikat. Törvényszerű, hogy az ön generációját így elégesse a rock and roll?
 
- Ezeknek a történeteknek előzményei vannak. Életviteli tényezők, habitus, esetleg szenvedélybetegség vezethet odáig, hogy feléljék a tartalékaikat. Bennem anyai oldalról csörgedezik némi kereskedői vér, és olyan családból származom egy szem gyerekként, ahol az öröm, a nyugodtság és a mértéktartás mindig jelen volt. Tartsd a mértéket, ezt foglald imádba. Weöres Sándor írta ezt az egyetemes igazságot, amit fiatal korom óta törvényként élek meg.

- Zavarja, hogy épp az ilyen mondatai miatt mondják, hogy prófétának képzeli magát?

- Soha nem érdekelt, mit mondanak rólam és milyen jelzőket aggatnak rám. Voltam én már különc remete, ezredes, öntörvényű az emberek szemében. Éltem az életem eddig is, és azt kívánom mindenkinek, hogy olyan intenzitással éljen, alkosson, ahogy azt én teszem 56 évesen. Élje meg a szerelmet, úgy, ahogy én most, és ha ezt meg tudja tenni, akkor megőrzött valamit létezésünk egy mély értelméről. Ez nem profetikus öntörvényűség, hanem emberi örömmegélő képesség.

- Az, hogy 56 évesen lett apa, mennyiben változtatta meg ezt az emberi örömét?
 
- Nehéz erről beszélni. Sokszor órákon át könyöklök az ágyon és mosolygok az alvó kislányomra. A varázslatok varázslata számomra, január 3-án reggel 8 óra 58 perckor született meg és Ráhelnek hívják. Talán hallgatnom kellett volna a barátok ösztönzésére, hogy korábban alapítsak családot, de úgy érzem, egyfajta bölcsesség vitt odáig, hogy 56 éves koromban történt meg velem mindez.
 
- Ez érdekes, mert azt nyilatkozta, nem akar gyermeket ebbe a mocskos világba.
 
- Minden igaz és persze annak az ellentettje is. Az élet egy olyan játszma, amit az utolsó pillanatig játszani kényszerül az ember. Mindenből tanulva, szenvedve, örülve, bánkódva, szegénységgel vagy gazdagsággal a lelkünkben. Elvesszük, ami jár az életből. Most már tudom, hogy amit nagyon sokáig eltartottam magamtól, azért volt, mert lelkileg nem voltam érett az apaságra.
 
- Későn érő típus?
 
- Sok dologban nem. A sors harmonikusan elrendezte az érettséget és a sorsszerűséget az életben. Nem hiszek a véletlenben, s tudom, hogy most kellett találkoznom az én Juditommal, akivel szülőként két hét után érezzük mindazt a szépséget, nemességet, lelki igényességet, ami őt tökéletes anyává, engem pedig felelősségteljes apává tesz.
 
- Egy apa felelőssége is az, hogy mit visz tovább a szülői házból a lánya. Gondolkodott már ezen?

- Még nem, inkább azon, hogy legyen egészségem és adjon az élet még 20-25 évet, hogy lássam őt felnőni. Ki kell használnom jól az időt. Nagy magabiztossággal erre a kérdésre amúgy sem lehetne most felelni. A világ mai sodrásával naprakész, tettre kész embereket vár a porondra. Erre én nem tudom trenírozni, mert a lelki alkatomnál fogva nem vagyok alkalmas rá. Viszont a humánumot, a szellemi törekvéseket, a természet és a zene szeretetét biztosan meg szeretném osztani vele.

- Hogy ő is lángoljon majd, mint ön fiatal korában?
 
- A láng értékes eleme a tűznek, de nem tartja a hőt. Amikor a tanyavilágban éltem, cserépkályhával fűtöttem és tapasztaltam, a láng kisurran a kéményen, a parázs őrzi a hőt. A parázs mindig tartós és maradandóbb.

Révész Sándor az 1970-es évek elején tagja volt a Hearts, a Mogyorósi Trió, a Tűzkerék együtteseknek. 1971-től játszott a Generálban, majd 1975-től 1981-ig a Piramis frontembere. A Piramisból 1981-ben vált ki, majd külföldön keresett munkát. 1984-ben tért haza, egy évvel később elkészítette első szólóalbumát. 1986-ban Karácsony János társaságában országos turnéra indult.

Révész később visszavonult a zenei élettől és vidéken telepedett le. 1992 márciusában lépett fel újra Demjén Ferenc vendégeként a Budapest Sportcsarnokban. Hamarosan bejelentették, hogy a Piramis egy koncert erejéig újra összeáll, ám a közönségigényt látva ebből öt telt házas BS-koncert lett.

1993-ban az énekes új szólóalbumot készített. Ez a lemez újabb szellemiségű, Révésznek érett művészetét mutatja, anyagával egyetlen koncertet adott a BS-ben. 1999-ig szünet következett, majd a Slágerfesztiválon a Generállal újra fellépett. 2003-ban jelent meg Változtam című lemeze. 2006-ban újra összeállt a Piramis és kétszer megtöltötték a sportarénát. Másfél éve kezdett el dolgozni a Parázs nevű zenekarral, mellyel országos turnéra indult.