Polgármester a színpadon

Történetünk főszereplőjét, Sipos Ferencet tavaly ősszel nagy főlénnyel választották meg Tótvázsony első emberének. Ami nem volt különösebb csoda, hiszen a 34 éves, nőtlen férfi tősgyökeres tótvázsonyi, aki ráadásul világ életében aktív tagja volt a helyi közösségnek. Szóval nem színészkedésével, pardon, színészi játékával lopta be magát az emberek szívébe.

A mokány, fekete férfiú óvodásnak még félénk volt, ám az általános iskolai ünnepségeken már rendszeresen szavalt, majd a vendéglátó-ipari tanulmányai alatt kezébe vette a hegedűt is.

Sipos Ferenc azt mesélte, hogy nem egyszer egymást is megtréfálják a színészek, amikor szándékosan bakiznak, kicsit más szöveget mondanak. Így lesz játék a játékban a színpadon

- A korosztályomból mindenki gitározott, én mást akartam csinálni. A zene az egész életemben elkísért mind a mai napig. Noha három és fél év után letettem a vonót, húszévesen énekórákat vettem, ugyanis egy füredi kórusban daloltam, majd közel harmincéves voltam, amikor egy éven át egy musical csoportba jártam. A klasszikustól a könnyűzenéig mindent szívesen énekelek, tenor hangom van, de még sokat kell fejlesztenem.

Sipos Ferenc felkapta a fejét, amikor 2009 tavaszán a Naplóban rábukkant a hirdetésre, amiben a Petőfi Színház statisztákat keresett a Tisztújítás című darabhoz. Húsz jelentkezőből hét szerepelőt választott ki a rendező, Szinetár Miklós, aki előtt énekelniük kellett.

- Mindössze pár perces jelenetben vettem részt, amiben a tömeg a politikusok mellett, illetve ellene tüntetett. Tátott szájjal figyeltem a főszerepelő, Eperjes Károly magas szintű játékát, akinek megfogott a közvetlensége is. Nemcsak előadás előtt, hanem közben is bennem volt a drukk, nehogy valamit elrontsak, illetve ne vegye észre a néző, hogy amatőr vagyok. Összesen több mint hússzor adtuk elő a darabot.

Néhány esztendővel később, 2013-ban újabb hirdetésükre jelentkezett: a Víg özvegy operettbe kerestek énekeseket a kórusba. Sipos Ferenc a meghallgatáson a Hajmási Pétert énekelte el Oberfrank Péter karnagy előtt, aki felvette a két hely egyikére. Ahogy teltek a próbák, mind sűrűbben találkozott a társulat. A főpróba hetében délelőtt és délután négy-négy órát töltöttek színpadon.

Mivel az amatőr színész annak idején a helyi ifjúsági egyesület kulturális szervezője volt, maga osztotta be az idejét, így gond nélkül részt tudott venni a próbákon.

- A Víg özvegy mindkét felvonásában szerepeltem: a társaimmal tömeget alkotva kísértük a főszereplőt, Halas Adelaidát, amikor megénekeltük a szépségét, csengő hangját csakhogy közülünk válasszon férjet. Még a próbák előtt dvd-n megnéztem egy pesti előadást, ami némi támpontot jelentett, de végül is a rendező aprólékos utasításait kellett betartanunk. Szinetár Miklós minden mozdulatsort, gesztust türelmesen elmagyarázott. Rá és a profi színészekre jellemző volt akkor is, hogy partnernek tekintettek bennünket, s ha kellett, segítettek. Ez alkalommal is igyekeztem magamból a legtöbbet kihozni. Most a Bécsi vérben is megpróbálok azonosulni a szereppel, beleélem magam a lakáj helyzetébe, hogy ne tűnjek hamisnak. Játék közben egy pillanatra se lehet elkalandozni, mert abból könnyen baj lehet. Persze míg magamra összpontosítottam észrevettem időnként egy-két bakit. A színészek néha mást énekelnek, mást mondanak, mint az eredeti szöveg, néha véletlenül, de van, hogy direkt megtréfálják egymást. A sokszínű, nagy nevettető Kőrösi Csaba, aki a legközelebb áll hozzám a színészek közül, amikor a kottákat osztja a zenekari árokban ülőknek, mindig kicsit más szöveget kanyarít hozzá, amivel leginkább bennünket szórakoztat estéről estére. A legemlékezetesebb az volt, amikor Nagyhegyesi Zoltán, aki Bitowsky gróf a darabban, megtudta, hogy polgármester vagyok, többször felém fordulva persze háttal a közönségnek -, így üdvözölt: Polgármester úr! Vigyáznom kellett, nehogy elmosolyogjam magam.

A község fiatal elöljárója megjegyezte, az is érdekes, amikor tájolni mennek. Míg Pápán a művelődési házban léptek fel, Székesfehérváron egy modern színházzal ismerkedtek meg. Ezekre a fellépésekre már kora délután megérkeznek, hogy a helyi körülmények között gyorsított formában elpróbálják a darabot. De igazi színházi hangulata a veszprémi teátrumnak van, vallja, függönyön innen és túl.

- Most már időről időre érdeklődöm a színháznál, hogy mikor játszanak megint zenés darabot, mert szívesen jönnék. Ha ma lennék 18 éves, talán megpróbálnám a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, de így, hogy a falu élére megválasztottak, ezt az állásomat már semmiért nem adnám fel. Hobbinak tekintem a színészkedést, amit csak a deszkákon élek meg örömmel, ugyanis a mindennapi életben nincs helye a színészkedésnek sem a hivatali, sem a magánéletemben.