Hétvége

2014.03.07. 06:47

Ózonháború – regény és valóság

Arab terroristák Allah nevében hadat üzennek a hitetlen világnak, megindítják az új dzsihádot, az ózonháborút. Szerencsére nem a CNN közölte a fenti hírt, hanem dr. Mészáros Ernő Zircen élő akadémikus közelmúltban megjelent tudományos-fantasztikus témájú könyvéből idéztünk.

Bartuc Gabriella

– Professzor úr, van realitása egy ilyen szituációnak, hogy kikísérleteznek egy anyagot, amely rövid időn belül megszünteti az ózonernyőt és vele együtt az emberiséget, vagy csupán a képzelet műve ez az egész?

– Szerencsére ilyen szituáció nem fordulhat elő. A hatás kedvéért kellett teremtenem olyan helyzetet, amely veszélyt rejt az emberiségre nézve. Ezért találtam ki a regényben az X vegyületet, amely a talaj közelében hasznos, hiszen kivonja a levegőből a közlekedési eredetű légszennyező ózont, fönt a magasban viszont nagyon veszélyes lehet, mert elbontja az egész ózonernyőt, ami megvéd bennünket a halálos ultraibolya sugárzástól.

– Ilyen vagy hasonló titokzatos X vegyület ezek szerint nem állítható elő?

– Az én tudomásom szerint nem, persze nem lehet semmit sem kizárni.

– Nincsenek ilyen irányú tudományos kutatások?

– Azt régóta vizsgálják, hogyan lehetne a közlekedési eredetű ózont, amit talaj közeli ózonnak hívunk, valamilyen módon csökkenteni, de igazából nincs eredménye ezeknek a próbálkozásoknak. Inkább a magas légköri ózont csökkentő anyagok kibocsátásának a szabályozásában értek el sikert a kutatók, olyan vegyületek felhasználásának a megszüntetésében, amelyek feljutva a magas légkörbe, kivonják az ózont a levegőből.

– Professzor úr, a regényében időnként felülkerekedik a tudós, aki közérthetően elmagyarázza az olvasónak a fogalmakat, mik azok a freonok, illetve, hogy mi a különbség a sztratoszférában és a troposzférában keletkező ózon között. Ugyanakkor a könyv felveti a tudomány és etika kérdését is. Szabad-e olyasmit előállítani, ami terroristák kezébe jutva végzetes lehet?

– Nem a tudósokkal van a gond, hanem azokkal, akik felhasználják a tudomány eredményeit. A könyvemmel egyébként a tudományos ismeretterjesztés volt az egyik célom.


Dr. Mészáros Ernő akadémikus nyugdíjasként regényeket fordít és ír (Fotó: Penovác Károly)


– A kötet külön érdekessége, hogy egyik főhőse egy veszprémi fiatal tudósjelölt. Professzor úr több esztendőn át vezette a Pannon Egyetem Környezettudományi Tanszékét és doktori iskoláját. Hol áll Veszprém a környezeti kutatások terén?

– A hazai ózonkutatás jelentős része nem itt folyik Veszprémben, hanem régebbi munkahelyemen, az Országos Meteorológiai Szolgálatnál. De a magyar kutatásoknak a legérdekesebb része még a 19. század közepén kezdődött. Amikor kiderült, hogy van ózon a levegőben, akkor elkezdték mérni az élenjáró országokban, és abban az időben mi azok voltunk. Tehát Magyarországon is mérték és azért hagyták abba, mert különösebben nem változott. Állandóan az időjárással akarták összefüggésbe hozni. Aztán mikor az Országos Meteorológiai Szolgálatnál elkezdtük újra kimutatni a talaj közeli ózont, akkor összehasonlítottuk ezekkel a múlt századi mérésekkel, amiket mint érdekteleneket, abbahagytak. Kiderült, hogy a 19. század végétől az 1980-as évekig megduplázódott az ózonmennyiség a talaj közeli levegőben, főleg a személygépkocsik miatt. Ez bizonyíték volt az emberi tevékenység hatására és a magyar eredményre az egész tudományos világ felfigyelt. Szintén elindítottuk a magas légköri ózon megfigyelését is, hiszen ha azzal valami baj lesz, akkor az tényleg katasztrófához vezethet. A magas légköri ózonnal kapcsolatban nagyon érdekes a közismert ózonlyuk felfedezése. Az amerikaiak műholdakról régóta mérték az Antarktisz térségében az összes ózont, azaz hogy egy légoszlopban mennyi van ebből az anyagból. Az eredményeket számítógépekben tárolták, az értékelésnél azonban nem vették figyelembe azokat az adatokat, amelyek nagyon eltértek a középértéktől Ezeket a minőségellenőrző kontroll kizárta a vizsgálatokból. Sokkal korábban felfedezhették volna az amerikaiak az ózonlyukat, ha figyelembe veszik ezeket a kidobált adatokat. Érdekességként említem, hogy végül angolok mutatták ki az ózonlyukat egy egyszerű kis szerkentyűvel. Az amerikaiak ekkor csaptak a homlokukra és keresték elő azokat az adatokat, amelyeket addig nem vettek figyelembe. Visszatérve a magasból a talaj közelébe, amikor megnőtt a gépkocsiforgalom, Kaliforniában nyilvánvalóvá vált, hogy valami nagy baj van, a növények pusztultak, a különböző anyagok, például a gumicsövek úgyszintén. Később mutatták ki laboratóriumban, hogy ezt az ózon okozza. Ez azért volt nagyon érdekes, mert eredetileg azt hitték, hogy a talaj közelében nem keletkezik ez az anyag. Ami ózon az alsó légkörben van, az mind a magasból jön. De ez megint egy külön történet. Ugyanakkor kiderült, hogy a talaj bocsát ki olyan molekulákat, amelyek feljutnak a magasba és beszabályozzák, hogy mennyi UV-sugárzás érje az élővilágot. Összefüggnek ezek a dolgok. Az ózonkutatás a 20. századi tudomány egyik legizgalmasabb területe. Nem véletlen, hogy 1995-ben, a kémiai Nobel-díjat a légköri ózon keletkezésének és bomlásának vizsgálatában elért eredményekért ítélték oda. 

– Professzor úr, amióta nyugdíjas, sorra jelennek meg a könyvei, mintha egy második életet kezdett volna. Lefordította Atiq Rahimi afgán-francia író 2008-ban megjelent, Goncourt-díjas regényét, a Türelemkő címűt, amit a Magvető azon nyomban ki is adott. Majd írt egy környezettudományi lexikont, illetve megírta a természettudományok rövid történetét, most pedig az Ózonháborút. Mi ösztönzi írásra? Emlékszem Bodor Ádám irodalmi estjére az akadémián, az önök párbeszédére, amikor a neves író azt mondta, ő tulajdonképpen meteorológus akart volna lenni, heverészni a hegyen és néha leolvasni a mérési eredményeket. Akkor ön elmesélte, először maga is így gondolta, ebből áll a meteorológia, nagyon meglepődött, mikor kiderült, hogy mennyi matematika van benne.

– Ha már itt tartunk, elmondom, hogy az a nagyszerű fejlődés, amely a meteorológiai előrejelzésekben az utóbbi időkben végbement, a matematikának köszönhető. Nem csak a radaroknak és a műholdaknak, hanem nagyrészt a számítógépeknek, amelyek segítségével az elméletet, a numerikus előrejelzést végre lehet hajtani, nem kell hozzá egy stadionnyi matematikussal számoltatni, mint azt valamikor gondolták. Neumann János, amikor elkészítette a számítógépet, utánanézett, mire lehetne gyorsan alkalmazni s akkor találta meg a meteorológiát. Az első numerikus előrejelzésekben Neumann is benne volt. Visszatérve a kérdésére, igen, pont fordítva, mint Bodor Ádám, ifjúkoromban én eredetileg bölcsész akartam lenni, pontosabban irodalomtörténész, aztán mégis a meteorológiát választottam. Amikor elmentem nyugdíjba, akkor ki kellett találnom, mit kezdjek a szabadidőmmel. Elkezdtem regényeket fordítani és örömöm lelem benne, ugyanígy az írásban is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!