Miller Zoltán médiáról, sztárságról, szakmai mércéről

- Örülök, hogy találkozunk. Két éve itt koncertezett, Veszprémben, a várban és nagyon elfoglalt volt.

- Emlékszem. Nagyon messze volt a színpadtól az öltöző, műsor után azonnal rohantunk vissza, mert még volt egy fellépés, de a rajongóimra és a sajtóra mindig szakítok időt.

- Mindig ilyen szoros az időbeosztása? A mostani veszprémi próbák mellett máshol is fellép?

- Az időbeosztásom szoros, de a veszprémi színházon kívül most nincs más. A pályámon két dolgot megtanultam: az egyik, hogy a produkciók között tartsak magamnak egy-két hetes szüneteket, mert nekem is kell a felfrissülés, a másik pedig az, hogy nem tolok össze produkciókat, nem próbálok egyszerre két darabot, mert az se a produktumnak, se nekem nem tesz jót. Most csak erre fókuszálok.

- A veszprémi társulat már ismerte önt.

- A Hair című előadást tizenhárom éve mutatta be a színház, Gyenes Ildi volt a koreográfus. Az első nap után kiújult egy régi sérülésem, csak másfél napig próbáltam, de amikor most megjelentem, minden ismerős kolléga barátsággal, közvetlenül fogadott, emlékeztek rá, hogy itt voltam. Másfél nappal beírtam magam a Petőfi Színház történelmi almanachjába.

- A Chicago című musicalbe Rátóti Zoltán helyett ugrott be.

- Amikor Oberfrank Pál igazgató felhívott, azt kértem, hadd gondoljam át, most lesz a lemezfelvételem. Megállapodtunk, nagy öröm, hogy Eperjes Károllyal dolgozhatom együtt. Oberfrank Pál családját gyerekkorom óta ismerem, művészcsalád a miénk is. A szerep csodálatos, szerettem volna már eljátszani, de úgy éreztem, ehhez minimum negyven évesnek kell lenni, negyven évesen azonnal meg is talált a szerep. Fantasztikus az itteni légkör, jó együttműködni a kollégákkal.

- Mi a musical mai mondanivalója?

- Aktuálisabb darabot nem is tudnék elképzelni. Arról a fajta médiáról szól, amely ellen már felső körökben, szülők is harcot vívnak, mert párját ritkítja ez a nívótlanság van, ami eluralkodott. A törvénykezés, végrehajtás és a média szövetségéről szól a darab, ezeknek a szemfényvesztéséről: hogyan lehet mindenféle produktum nélkül tizenöt perces hírességet kreálni, hogyan csináljunk akár egy gyilkosból is sztárt. Ez a mai valóság: hogyan faragjunk középszer alatti, erkölcsileg, etikailag, szakmailag, emberileg megkérdőjelezhető emberekből országos ismertségű sztárt. Mit jelent sztárnak lenni? A sztárság fogalma átalakult az elmúlt időszakban, hiszen volt időszak, amikor azt tekintettük sztárnak, aki mögött valami produktum van. Az, hogy van-e nála jobb, ő a legjobb-e, az mindig kérdéses, hiszen ilyen szempontból a pálya, a művészet megítélése szubjektív. De bizonyos objektív alapoknak kell lenni és ezek kezdenek eltűnni. Amikor a pályámat kezdtem 1993-ban, akkor az, hogy milyen minőséget képviselek a színpadon, miként vagyok jelen, emberileg, szakmailag, hogyan lehet velem együtt dolgozni, milyen a kisugárzásom, hozzáállásom, hetven, hetvenöt százalékot fedett le. Huszonöt százalék szólt arról, az ember hogyan pozicionálja magát, mit képvisel, milyen körökhöz tartozik, mennyire simulékony, minek mutatja magát a médián keresztül. Amitől besokalltam és 2008-ban három évre otthagytam a pályát, annak volt köszönhető, hogy ez az arány felborult. Ma huszonöt százalék, hogy az ember mit képvisel a színpadon és hetvenöt százalék, hogy minek mutatja magát.

- Jól értem, hogy megfordult az arány?

- Igen. A 2000-es évek elején, közepén kezdett megfordulni az arány, nem titkolom, a kereskedelmi média megjelenésével.

- Ön ebben nem vesz részt.

- Meg lehet nézni, az elmúlt húsz évben milyen bulvár médiában szerepeltem és hányszor nyilatkoztam. Az más, hogy név nélkül melyik bulvár magazin mit írt le rólam, maximum helyreigazítást kérek, de nem rajtam múlik. A legrosszabb értelemben vett bulvár médiában szinte alig vettem részt.

- A válásával kapcsolatban sem nyilatkozott?

- A válás után négy évvel nyilatkoztam arról, hogy Mónival (Ullmann Mónika - a szerk.) mi történt, amikor volt egy olyan produktum, amin keresztül ez a kérdés felmerült és én a lenyugodott, letisztázott dolgokat elő tudtam adni. Számomra mindig az volt fontos, ha valami meg is jelenik bulvár médiában, azért legyen, mert van egy produktum és mellette Miller Zoli megoszt egy picit a magánéletéből. Tudom, hogy a bulvár így működik. A gyerekekről mindig boldogan beszélek, az nem tabutéma, az édesanyáknak sem. Engem úgy nem nagyon lehetett látni a médiában, hogy produktum nélkül bementem, csak azért, hogy jelezzem, itt vagyok.

- Szakmailag igényes. Mi az, amire igazán büszke, elismerést jelent? Az eMeRton díjra, a Súgó Csiga díjra vagy arra, hogy Webber azt mondta Az Operaház Fantomja bemutatója után, hogy a legjobb Raul, akit valaha látott .

- Ezek nagyon jólesnek. Ilyen volt az e MeRton díj, mint az Év musicalszínésze, a Súgó Csiga díj, a Gundel-díj. A Gundel-díjjal kapcsolatban felhívtak, hogy megkaptam egy darabra. Azt mondtam, ha arra a darabra adják, akkor inkább adják másnak, mert ezt nem érdemlem meg vagy odaadják visszamenőleg a Fantomra. A Fantom is belefér, mondták. Van egy egység, amit kialakítottam magamban: nagyon fontos a szakmai elismerés, a nézői elismerés és a saját elismerés. Ha ez a háromszög megvan, boldog vagyok. Ha valamelyik hiányzik, akkor is boldog vagyok, csak érzem, hogy valahol van egy kis deficit, amit konstatálok, de lépek tovább, mert tudom, hogy jön egy következő feladat. A profit az különbözteti meg a jó értelemben vett amatőrtől, hogy milyen gyorsan tud a hibáin túllépni. Akár a színpadon, ami egy pillanaton múlik, akár az életben. Én ilyen szempontból egyre jobban profivá válok. Nem mondom, hogy könnyen megy, de könnyebben, mint régebben.

- Abban is van mérce, hogy mit vállal el?

- Igen. Bár megmondom őszintén, amikor három év kihagyás után két éve visszatértem a pályára, tudtam, hogy dolgoznom kell, újra színpadon kell lennem, újra rutint kell szereznem, ezért volt egy-két választásom, amit mai fejjel már jobban átgondolnék. Mickey Rourke-nak olvastam egy nyilatkozatát, nagyon szeretem őt. Azt mondta, sokan kérték tőle számon, egy időben miért vállalt relatív sok „B” kategóriás szerepet, mikor egy időben ő volt az üstökös. Kábítószer, ital, összeférhetetlenségei miatt egy ideig száműzték őt a filmvászonról, de aztán elkezdték visszacsalogatni a rendezők. Azt válaszolta, igaza van azoknak, akik ezt kérdezik, ma már ő sem vállalná el ezeket a szerepeket, de akkor nem lenne ugyanaz a színész és ugyanaz az ember, mint ma. Mindenből tanulhatunk és tanulnunk is kell. Tiszteletben kell tartanunk, kinek mi a véleménye, de annyira kell vele foglalkoznunk, amennyire az a mi fejlődésünket segíti.

- Most a lemezének felvételére készül. Milyen dalok lesznek rajta?

- Egyedi hangszerelésben hat plusz három nóta, hat nóta hangszerelése és ízvilága hasonló, a másik három teljesen más világ. A lemez után megyek a Gór Nagy Mária Színitanodába kurzust tartania.

- Onnan indult, ott kezdte a pályáját.

- Megtisztelő ez a felkérés, nagyon várom már. Új terep, éreztem, hogy szeretném magam ebben is kipróbálni. Saját magam vízióját adom át a hallgatóknak, lesz benne ének, próza is.

- Színház vagy zene? Melyik fontosabb?

- Nem választom el. Mindegyikben benne van a lehetőség, hogyan tudja az ember magát megmutatni. A zeneszerzésben, szövegírásban mást tudok magamból megmutatni. Most volt érkezésem, hogy a saját dalaimmal kezdjek dolgozni, amelyeknek lemezbemutató koncertje decemberben lesz Budapesten.