Vendégsarok - Kovács Kristóf egyetemi docens

Szüleim racionálisabban fogták meg a kérdést, és közölték velem, „előbb legyen egy rendes diplomád, azután az leszel, ami akarsz.” Nagymamám lázadóbb szellem volt, ő azt szerette volna, ha színész lesz belőlem. Másképp alakult, vegyészmérnök lettem Veszprémben.

Rendezői ambícióimat egyetemistaként kiélhettem az első VEN megszervezésével, egyetemi oktatóként ott bábáskodtam a Diákcentrum születésénél. A mérnöki kar dékánja, későbbi rektora mellett megszerveztem az egyetem 50. éves jubileumi ünnepségeit és sok más kisebb-nagyobb rendezvényt. Olyan iskola volt ez, ahol autodidakta módon sokat tanultam és kamatoztathattam a mérnöki szemléletet, a rendszerben gondolkodást, megismertem sok értékes és érdekes embert. Azóta is kiváló kapcsolatot ápolok az újságírók legjavával.

Veszprém egyeteme mindig is arról volt híres, hogy kreativitásra, önálló gondolkodásra nevelt. A nagy iskolateremtő professzorok emléke ma is erre kötelez. Annak idején az egyetem választását nem ez befolyásolta. Akkoriban már egyformán érdekelt a kémia, gépészet, matematika, fizika, elektronika és a Veszprémi Vegyipari Egyetem ezeket kínálta pontosan olyan arányban, ami nekem tetszett. Remek középiskolába jártam, olyan alapot kaptam, amire egyetemi tanulmányaim alatt bátran építhettem. Filmrendezés és mérnökség? Nincs szakadék a két kultúra, a humán és reál műveltség között, hanem egyik a másikat erősítve képessé teszi az embert értékes művészeti és műszaki alkotások létrehozására. Sokszor eszembe jut egykori főnököm mondása: „Csak az a műszaki alkotás lehet jó, ami szép is.”

Frissen végzett vegyészmérnökként a mai Anyagmérnöki Intézet jogelődjében, a szilikátkémiai technológia tanszéken találtam meg azt a helyet, ahol – rövid kitérővel – a mai napig dolgozom és nyugodtan állíthatom, a hobbim a munkám, így nem is érzem fárasztó tehernek. Az anyagmérnökség nagy kihívások előtt áll, elkezdődött a korszerű, kiemelkedő tulajdonságú szerkezeti anyagok évszázada. Érdekes ellentmondás, hogy ezzel ellentétben – vagy talán éppen ezzel együtt – felértékelődött a hulladékok hasznosítása. A primer nyersanyagok kora leáldozóban van, de itt van a kezünk ügyében egy kimeríthetetlen nyersanyagforrás: a hulladék. Tönkrement fénycsövek üvegéből például esztétikus, hő- és hangszigetelő, ugyanakkor kis tömegű, könnyű habüveget gyárthatunk. A pernye alkalmas lehet nagy szilárdságú, olcsó alternatív kötőanyagok előállítására, állati csontokból műszaki kerámia készíthető, a műanyaghulladék nagy szilárdságú szervetlen kompozit formájában újra hasznosul.

Az anyagmérnök egyszerre szintetizál és analizál, előállít és megvizsgál anyagokat. Ezen a területen találkozik a művészet és tudomány, gondoljunk csak a csodálatos porcelánokra, amelyek anyagát, mázait anyagmérnökök tervezik, finomítják, vizsgálják. Ugyanígy anyagmérnöki feladat az árnyoldal, az igazságügyi anyagvizsgálat is. A színvonalas egyetemi oktatás nem életképes tudományos kutatás nélkül. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy diákjainkat bevonhatjuk a kutatásba, így egyszerre tanulnak és szakmai gyakorlatra is szert tesznek. Ez a tevékenység átfogja a hétköznapi élet szinte minden területét: végzett anyagmérnökeink autógyáraktól cementgyárig, kutatóintézetektől üveggyárakig mindenütt megtalálták azt a területet, ahol kamatoztathatják kreativitásukat.

Kovács Kristóf
egyetemi docens