Hétvége

2014.10.17. 15:00

Horror a színpadon: csonkítás és emberevés

Képtelen voltam azonnal tapsolni. Mert még tartott a döbbenet, a sokk. Szorított gyomron, fájt szívtájékon. Pedig akkor már megkaptuk a reményteljes véget: a megtisztító esőt, csurgott lefelé a vásznon, elmosta a sok vért, gyalázatot, mocskot, szennyet, amivel szembesített az előadás. Ritka pillanatok egyike, amikor az ember nem kap levegőt és nem tud megszólalni.

Balla Emőke

Nem akartam írni. Mégsem lehet szó nélkül hagyni a Latinovits-Bujtor Játékszínben látható előadást, mert így vagy úgy, de mindenképpen felkavar. Kizökkent megszokott komfortzónánkból. Színházról képzelt gondolatainkból. Megszokásból.

Megdöbbent. Miért Shakespeare-nek ez a korai és kevésbé ismert, de annál véresebb műve? A tragédiáról az irodalomtörténészek, kritikusok véleménye is megoszlik: túl sok a hulla, a főhős naivitása gyermeteggé, hihetetlenné teszi a történetet. Van itt minden: gyermekgyilkosság, öldöklés, csonkítás, nyelvkitépés, végtaglevágás, megerőszakolás, kannibalizmus. Az emberek felfalják egymást. A Titus Andronicus egy olyan világról mond történetet, melyben jó vagy rossz nem létezik többé. A bűn, a bűntett nem erkölcsi kategória, morálisan nem megragadható; a megítélés egyetlen szempontja a praktikum, a hatékonyság. Az erőszak kommunikációs gesztus, nem több.

Titus Andronicus, a hadvezér a darab elején győztesen, dicsőségben vonul be az örök városba, Rómába és a politikai viszályban fuldokló közéletbe. Andronicus tragédiájának okozója az a tudatlanság, mellyel a politikához közeledik, illetve eltávolodik. A hadvezér az elhunyt császár két fiának civakodására érkezik. A nép között népszerű Andronicus visszautasítja a hatalmat, hiszen nem nagyravágyó, és már túl öreg ahhoz, hogy Rómát irányítsa. A császár két fia, Saturnius és Bassianus megkönnyebbülve veszik tudomásul Andronicus döntését, ám a hadvezérnek mégis pálcát kell törnie valamelyikük felett, és ő az elsőszülöttet, az alattomos Saturniust javasolja császárnak. Az események innentől kezdenek kicsit összegabalyodni, percről percre változnak a jellemek és a helyzetek. Egymást követik a borzalmak, és amikor az ember azt hinné, több szörnyűség már nem lehet, ennél többet nem szenvedhet a darab címszereplője és a néző sem, akkor jön a kannibalizmus, a bosszú, végül a tökéletes végjáték.

Hogy Kéri Kitty rendező mit látott ebben a darabban?  „Megrázó, ahogyan mi, emberek tönkre tesszük magunkat és ahogyan önös érdekeink miatt kockáztatjuk gyermekeink jövőjét. A tolerancia teljes hiánya, a sérelmek megtorlása, a „szemet szemért” elve rémisztő hétköznapisággal jelentkezik az életünkben.” Ebben a világban mindenki, mindenáron beteljesíti bosszúját, még ha önmaga és családja áldozatul esik is. A szereplők kizárólag az őket ért sérelmeket látják.

Miért választotta a rendező a darabot? Elsősorban Szalma Tamásért, akinek el kell játszania ezt a szerepet. És valóban: Szalma Tamás sok korábbi remek, kimagasló alakítása után itt ámulatba ejtő élményt nyújt. A darab elején, amikor megy előre végzete felé, folyamatosan és mindenben rosszul dönt: császárrá teszi, akit nem szabadna, hűsége (?) jeléül megöli saját fiát, mindenben fejet hajt új ura és úrnője - a rabnőből Róma uralkodójának hitvesévé avanzsáló Tamora - előtt, majd a mű második felében a hősből kegyetlen bosszúálló, ravasz, megtorló gyilkos lesz. Nehéz volna bármelyik pillanatát kiemelni. Azt, amikor meglátja megcsonkított lányát, amikor levágja önnön fél kezét, hogy fiait megmentse vagy amikor kiterveli és végrehajtja Tamora gyilkos fiainak megölését, majd feltálalja anyjuknak. Talán ez a csúcspont, lélegzetelállító döbbenet, Szalma Tamás játékának kvintesszenciája.

A Titus Andronicusban huszonkét szereplő, valamint kapitány, rokonok, hírnök, Róma népe van jelen. A veszprémi előadásban ezek eljátszására tíz színművész -Szalma Tamáson kívül Király Attila, Palásthy Bea, Jaskó Bálint, Tóth Loon, Terescsik Eszter, Keresztes Gábor, Máté P. Gábor, Szűcs László, Módri Györgyi - és két gyermekszereplő (Speier Farkas és Göndör Dávid) - vállalkozik. Kéri Kitty vezetésével a színészek egységes csapatot alkotnak, ahol mindenkinek megvan a helye, valamennyien kiváló teljesítményt nyújtanak, több szerepükben is. Szándékosan modern és kortalan a jelmez, hiszen a tragédia örökérvényű. A játéktér egy kiszáradt medence, aminek a mozaikpadlóján Róma jelképe látható. Az intenzív, erős képek még izgalmasabbá teszik az egyébként is látványos, rendezői ötletekkel teli előadást, haladva a katartikus végkifejletig. A horrorisztikus történetet a felvonások nyitó képei távolítják el tőlünk, teszik egyben maivá.

Shakespeare születésének 450. évfordulóját ünnepli a világ és a Veszprémi Petőfi Színház. Shakespeare-nek nem ez a legjobb darabja. Kéri Kittynek viszont a legjobb előadása, amit minden színházat szerető embernek látni kell. Ha többre is vágyunk, mint egy gondtalan estére. Ha merünk gondolkozni, önmagunkkal szembesülni. Jobbá válni. Megtisztulni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!