Hétvége

2014.10.03. 14:39

Honvédsorsok

Augusztus 13-án múlt 165 éve, hogy a világosi mezőn, ahogy a korabeli honvédnóta fogalmazott; „A Görgey piramidot kiáltott.” Azaz elhangzott a „Fegyvert gúlába!” vezényszó, és másfél évi gigászi küzdelem után a forradalom és szabadságharc maradék hadserege letette a fegyvert a győztesek, akkor és ott, az orosz cári haderő előtt.

Pétervárad, Munkács és Komárom védői még dacoltak az ostromzároló osztrák erők ellenében, de október elejére immár mindenütt elhallgattak a fegyverek. Eljött a számonkérés és a megtorlás, ideje. Az aradi tábornokok és gróf Batthyány Lajos miniszterelnök mártírsorsa, sokak bebörtönzése, rangvesztése, kényszersorozása, bujdosása és emigrációja voltak ennek jelképes mérföldkövei.

E már oly távoli őszön, ezekben a napokban, mint szerte az országban mindenütt, a nyugati Balaton-felvidék, így az Eger-völgyet övező hatalmas dabosi bükkrengeteg is telve volt bujkálva hazafelé tartó volt honvédekkel és honvédtisztekkel. Legtöbbjük mit sem tudott az otthon maradt családtagokról azóta, hogy az 1848 őszi, vagy az 1849 nyári honvéd újoncozások idején katonaruhát öltöttek.

Ki önként, ki pedig sorshúzás, vagy, ahogy akkor mondták, cédulahúzás révén.

De Kapolcson vagy Monostorapátiban sem tudhatták a fiaikat, férjeiket, barátaikat visszavárók, hogy ki fog megjönni, s ha igen, mikor?Előbbi községbe összesen negyvenhárom honvédet, huszárt és honvéd-vadászt vártak vissza, míg a valamivel több mint ezer lelket számláló Monostorapátiból egy huszárkapitány és összesen negyven legény hiányzott.

A rossz hír akkor is szárnyakon járt már. A kapolcsi evangélikus lelkész hamarosan hírül vette, s fel is jegyezte, hogy például Szófogadó Lajos önkéntes honvéd őrmestert már nem szabad visszavárni. Ő ekkor már több volt baj- és sorstársával közös sírban nyugodott a felvidéki nagy nyári ütközetek térségében, valahol Köbölkút község határában.

Volt miért és kikért aggódni Monostorapátiban is. Először a sebesültek érkeztek haza, de voltak, akiket majd csak igen sokára láthattak viszont, de olyan is, kiket többé már soha. Lakatos József közvitéz még a két napos kápolnai ütközetben sebesült meg, Tóth Márton honvéd Budavár vívásakor kapott sebet, Tölli Ferenc a Komárom körüli harcokban sérült, Stiglicz Vendel szabólegény pedig mint sebesült honvéd, Erdélyből keveredett haza. A szabadságharc végóráiban fegyveres szolgálatba lépett négy apáti honvéd-vadásznak Bánokszentgyörgytől kellett hazagyalogolnia. A szabadságharc csatáiból hat honvéd: Kajdi Mihály, Molnár Márton, Nagy Török Márton, Pintér János, Somogyi József és Tóth István nem tértek vissza.Az osztrák hadbíróság kényszersorozással büntette elsősorban azokat a volt honvédeket, akik önként álltak a forradalom zászlai alá.Katonai szolgálatuk ideje így még több évvel meghosszabbodott, s távoli, idegen tartományokban kellett letölteniük a rájuk rótt időt, mint a császári, királyi sereg közvitézei.

Monostorapátiról így járt Kis Török Ferenc, Magyar György és Soós Török József, akik: „Zalaegerszegen börtönben voltak s (a) császári, királyi katonaság közé besoroztattak.”

Hangodi László
történész

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!