De hol is van a munkaerő?

Szép számmal élnek közöttünk olyanok, akik kényelmi okok miatt nem hajlandók elvégezni azt a munkát, amire alkalmasak lennének, amibe belekényszerültek. Mondják gyakran, túl sokat kell dolgozni, akár hétvégén is, meg aztán nincs elég ebédidő sem. Így inkább nem erőlködnek munkahelyért. Adódnak egyéb okai is a munkaerőhiánynak: a fizetés.

Sokan joggal vágynak arra, ha bemennek a boltba, ne csak párizsit tudjanak venni, hanem, amikor kedvük tartja, téliszalámit is. A gyerek is akkor számít menőnek az iskolában, ha jó cuccokban jár, és reggelente jó autóval viszik oda. Ehhez viszont pénz kell, amit sokan külföldön keresnek meg.

A kiegyensúlyozott munkaerőpiacnak mint egy falat kenyér kellene, hogy összhangban álljon a gazdaság igénye és a képzés, a használható, életre nevelő oktatás, a nyelvtudás. Jó lenne, ha a diák, kikerülve az iskola akármilyen szintjéről, feltalálná magát váratlan helyzetekben, ne vergődjön egy életen át a lexikális tudás ördögi körében.

Egyik hazai egyetemünk diplomaosztóján, amikor a már „nemtudomhányadik” idegenforgalmi menedzsert szólították ki a pulpitusra, felvetődött bennem, hogy vajon ki és hol nézett utána annak, hogy valóban szükség van-e ennyi idegenforgalmi menedzserre. Ezek után örömmel hallottam a minap egy veszprémi gazdasági fórumon, hogy rövidesen egy asztalhoz ülnek mások mellett az oktatás, a gazdaság, a szülők képviselői, és arról beszélnek, hogyan lehet megoldani a munkaerőgondokat.