Csak nyugodtan!

Aztán folytatta: meg azokat az átkozott kütyüket is vegyétek ki a fületekből, mert ki nem állhatom, ha az asztalnál valaki magában beszélget.

A család előbb nevetve, viccelődve egymásra nézett, néhányan meg is jegyezték, hogy ők bizony nem tudják nélkülözni az elektronikus világ csúcsvívmányait, aztán szép lassan, egymás után vitték be a házba a tiltólistára tett dolgokat, mert nem akarták kockára tenni a kitűnő hazai ízeket, és a mama által mindig is elvárt családi békét. Nem hallottátok, mi történt Évával, aki az interneten ismerkedett meg egy szélhámossal? – érvelt az idős asszony egy riasztó példával. A mama nem tudta, miközben a huszonegyedik századdal harcolt, a világ újdonságával ismertette meg családját, a slow, azzal „lassulj!” divatjával, ami világszerte hódít már, és most ennek mintájára idehaza is egyre több követője van. Célja, hogy a társadalom húzza be a féket saját magának, eszeveszett tempójának, állítson emberléptékű határt az elektronikus világnak, ami bedarálja, megzabálja magát, az embert. Érvelnek szakemberek véleményével, miszerint egészségtelen hálószobában a tévé, számítógép, mobiltefefon. Soha nem látott mennyiségben fogyasztja az emberiség a szorongást csillapító nyugtatószereket, drogot, alkoholt, tömve vannak a pszichiáterek várói, percekben mérhető a napi beszélgetés ideje, a gyereket számítógép meg tévé neveli. Az új divat követői saját frusztrációjukat, örökös megfelelési kényszerüket feloldva jóval hatékonyabban dolgoznak, nem beszélve a család békéjéről, saját egészségükről.