Hétvége

2014.12.23. 16:35

Befogadnak és elengednek a nevelőszülők

Csanádi Lajosék bármelyik nevelőszülő párnak a példaképei lehetnének, sőt, saját lányuknak lettek is.

Tóth B. Zsuzsa

Erzsi és Lajos nyugdíjas befogadó szülőként olyan nagy szeretettel neveli több mint húsz éve sajátjai mellett a náluk menedéket találó gyerekeket, hogy ők kirepülve is visszajárnak saját családjukkal. Felnőtt lányuk pedig ma már szintén befogadó szülő.

A takaros sümegi ház előtti fenyőfán kis színes lámpafüzér emlékezteti a betérőt, hogy ha enyhe is az idő, karácsony közeleg. A formás fát pedig megcsodálják egy nap jó páran, hiszen a családtagok mellett a barátok száma szintén magas.

- Amikor nagyok lettek a saját gyerekeink, kirepültek mindhárman. A férjem a nyírlaki idősek otthonában dolgozott, én meg sokat voltam egyedül itthon. Még negyven előtt jártam, gondoltuk, hozzunk ki egy kislányt az otthonból, neveljük fel. A gyerekeink örültek a hírnek, hát kaptunk egy négyéves kislányt. Már 25 éves, innen ment férjhez tavaly. Sótonyban laknak, de amikor csak tehetik, hazajönnek. Egy évvel ezelőtt fogadtuk be a húgát, 15 évesen. Kérte, hogy segítsünk, mert bajban van a féltestvére, hát elhoztuk. Pedig már nem akartunk többet felnevelni, de megsajnáltuk szegényt, nagyon rossz körülmények között élt. Egy hét múlva már itt volt. Hat évvel ezelőtt két olyan lányt fogadtunk be, akiket a rendőrök menekítettek ki otthonról - mondja Erzsi, aki aktív dolgozóként hivatásos nevelőszülő volt, most befogadó szülő. Férjével hét lányt, köztük enyhe értelmi fogyatékost is nevelnek most.

- Lassan kirepülnek közülük többen is. A legnagyobb 21, a legkisebbik 11 éves. Amíg tanulnak, addig maradhatnak nálunk a törvény szerint. Amint nagykorúak lettek, elküldhettük volna őket, de nem akartuk. Ez szív kérdése. Az alkalmazkodás a legnehezebb, olyanok vagyunk, mint a smirgli és a fa. Csiszolódunk. De mindegyiküket lehet valamiért szeretni. Tanulnak is jól, nincs velük baj az iskolában. Rendes, tiszta lányok. Korábban fiunk is volt, de azt hiszem, jobb, hogy most egyneműek mind mondja Lajos. Közvetlen, kedves ember ő és Erzsi is, nem csoda, hogy a gyerekek jól érzik magukat náluk.

A családi házban hat szoba van, hatalmas nappali. Mindenhol nagy a rend és tisztaság, meg se látszik, hogy kilencen élnek itt. A konyhában magas hűtőszekrény, ajtajára mágnessel erősített gyerekrajzok, szívecskék, szeretettel maminak feliratok. Mama, papa, anyu, apu, a lányok egyike így, másika úgy szólítja Erzsiéket, ők pedig, amint hozzájuk kerülnek, rájuk bízzák a döntést. Míg beszélgetünk, a lányok közül az egyik megérkezik az iskolából, egy másik edzésre megy. Illedelmesen köszönnek, beszélgetnek és elvonul mindenki a saját szobájába. Nem bömböl zene, nem hallani veszekedést, csend van és nyugalom.

Csanádi Lajos és felesége, Erzsi (a fotón szemben) ma is hét lányt nevel. A szabályok szerint nem mutathatjuk a képen a lányok arcát és nevüket sem írhatjuk le
Fotó: Penovác Károly


- Persze, hogy van telefonjuk, azzal meg is lehet fogni némelyiket, na meg a diszkóval - nevet Lajos. - Elengedjük a lányokat szórakozni, de a megbeszélt időre haza kell érniük, különben legközelebb nélkülük rendezik a bulit. A szülő dolga időben visszafogni őket, hogy aztán ne kapja meg, hogy nem vagy az apám, ne szólj rám! - mondja egyértelműen. Elismeri, hogy humorérzék is kell, az sokat segít a nevelésben.

- Humorral fegyelmezni hatásosabb - bólogat Erzsi is. Valójában már nagyszülők, hét saját unokájuk van és hat kis unoka a nevelt gyerekektől. Megtörtént, hogy az egy osztályba járó igazi unoka és a nevelt unoka összevitatkozott azon, hogy valójában melyiküknek az igazi nagyszülője Erzsi és Lajos. Ők azonban olyan fiatalosak, egészségesek és rugalmasak, hogy velük beszélgetve a nagyszülőséget, a kort hajlamos elfelejteni az ember. Eddig 11 gyermeket neveltek fel a mostani héten kívül. Tartják a kapcsolatot mindegyikkel. Sőt, saját gyermekeik is testvéreikként szeretik a többieket. Ez egy hatalmas nagy család, az összeszámoláshoz mindkettejük két keze is kevés, no meg némi gondolkodásra van szükség. Pedig Erzsinek két, Lajosnak egy testvére született, nem volt ilyen nagy család vagy pedagógus szülő példaként előttük. Erzsi anyósa zöldségüzletében dolgozott korábban, azt mondja, a nagymama is unokáiként szerette a nevelt gyerekeket. Már az elsőnél kikötötte, hogy ő veszi neki az ünneplő szoknyát.

- Átmeneti helyzet, hogy itt vannak. A legjobb az, ha a rossz körülmények közül rögtön családba kerülnek. Persze, jöhet valaki, aki innen örökbe akarja fogadni őket, erre pedig fel kell készülnünk mindannyiunknak. Úgy kell nevelni őket, hogy tudják, akkor menniük kell, nincs mese.

Előfordul, hogy cirkusz van, de rá lehet beszélni a gyerekeket, hogy menjenek. Húsz éven át jártam tanfolyamokra, hogy a lehető legtöbbet segíthessünk nekik minden helyzetben. Volt egy fiú, aki tőlünk Olaszországba került, örökbe fogadták. Egy hónapig itt éltek a szülei , ismerkedtek, egyre több időt töltöttek együtt, mire elvitték. Jó helye van, az olaszoknál a gyerek a minden. Némelyik gyerekünk a saját szülőjével is tartja a kapcsolatot. Előfordult, hogy a börtönbe mentünk látogatni mondja Erzsi. Hozzáteszi, a legfontosabb, hogy igazi családja legyen a gyereknek, ne sínylődjön.

- Emberség kell a nevelőszülőséghez. Hatvanhat múltam, 25 éves korom óta hallgatom a gyereksírást, de nem bánom. Amikor a feleségem nyugdíjas lett, azt hittük, itt a vége. De azt mondták, hogy csináljuk csak tovább, szükség van ránk nyugdíj mellett is - vallja Lajos nevetve. Azt mondja, mint apuka 30 ezret kap. Ugyanis Erzsi nem mehet szabira, az állam ezzel az összeggel váltja meg a szabadságát. Érthető, hiszen hét gyerek mellett iskola, edzések, munka, betegség, kórház, egyszóval rengeteg tennivaló van. Akkor is, ha némelyik már felnőtt korú, hiszen tanulnak mind. Autóból sem elég egy, kettő van. Sokfelé kell menni mindennap. Nyaralás kettesben szóba sem jöhet, ha mennek valahova, együtt indulnak mindig.

- Sosem hoztak szégyent ránk a gyerekek sehol. Akárhova elmehettünk velük, úgy viselkedtek és úgy öltöztek fel, ahogy kell. Ha mégsem odaillő ruhát akartak felvenni, elfogadták, ha kértük, hogy cseréljék másikra mondja Erzsi, aki bevallja, el sem tudja képzelni, hogy mivel foglalkozna, ha nem lennének a gyerekek. Hogyan lehet két személyre főzni? Hiszen itt a nagy fazéknyi mennyiség az alap, bármi készül is ebédre. Már tervezi a karácsonyi menüt, pedig még van addig bőven idő. Ők kilencen ülik körül az asztalt, aztán jönnek még a gyerekek, a sok unoka, és persze a baráti kör is nagy. Nagy fazékból valószínűleg több is kell majd.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!