Csodaszép, különös világ egy Litérről származó fotóslány szemével

A Litérről indult fiatal lány Budapesten a leghallgatottabb kereskedelmi rádió munkatársaként dolgozott. Mindent megkapott, amit a média világa adni tudott. Kényelmes, izgalmas életét egyik pillanatról a másikra változtatta meg. Fotósként dolgozott és szerette volna fejleszteni képességeit, szakmai kihívást és kalandot is keresett. Amikor rábukkant az Indonéz Külügyminisztérium pályázatára, úgy döntött, itt az alkalom, hogy kipróbálja magát.

-A Darmasiswa ösztöndíjjal jutottam ki Balira. Surabayaba és Denpasarbaadtam be a jelentkezésem. Végül nem a jávai, hanem a Balin lévő iskola látott szívesebben. Az iskola, esetünkben az ISI – InstitutSeniIndonesia volt a fogadó szerv. De előtte még mindenkinek volt egy eligazítás Jakartában, Indonézia fővárosában. Innen ment mindenki arra a szigetre, ahova megnyerte az ösztöndíjat-meséli Zsófi.

– A pályázattal ausztrálok, szerbek, spanyolok, szlovének, dél-afrikaiak, chilleiek, olaszok, finnek, csehek, szlovákok, németek is jöttek velünk. Az ösztöndíjjal járó vízum nem engedélyezi a munkavállalást, tanulni mentem Bali szigetére. Hetente csak néhányszor kellett iskolába menni. Az elején csak nyelvet tanultunk, majd én csak fotózást. Főleg a természetfotózást preferálták. A szabadidőnkben bejártuk az egész szigetet, motoroztunk, eldugott helyeket fedeztünk fel. Mások sokat utaztak más szigetekre is. Én Lombokra, Gilire és Javára jutottam el – sorolja Zsófi.

Helybeli férfi kígyósimogatást árul

Művészi tájfotóit látva úgy tűnik, az ösztöndíj a lehető legjobb jelölthöz került.

A szigetről és életkörülményeiről mosolyogva beszél, pedig megélt rossz élményeket is.

– Balinak is száz arca van. Van a bulizós Kuta és Seminyak, a hotelekkel, villákkal, árusokkal. A szörfparadicsomnak számító déli rész, a Bukit, az álomszép strandjaival, a mesés hullámokkal, rejtett, titkos részekkel. De itt is már nagyon sok a külföldi. Én személy szerint nem nagyon kedveltem Ubudot, ahol az Ízek, Imák, Szerelmek című film játszódik. Jobban kedveltem az északi részt, ahol kevesebb az idegen s a hegyi falvakban megtalálható értékeket még tisztán, őszintén őrzik. Amed volt a kedvencem. Ott búvárkodni a legjobb: csend, nyugalom, tenger. Roppant kedvesek az emberek, de az első három hónap után már megtanulsz a mosoly mögé látni. Mások a normák, a szokások, az illem. Minden. A sziget tényleg démonok uralta hely. Minden megváltozik abban is, aki csak napokra, hetekre megy oda. Sorsokat képes megváltoztatni, szerelmek szövődnek, furcsa dolgok történnek... nagyon intenzív hely Bali. A rosszat és a jót egyaránt felnagyítva éled ott meg. Leírhatatlan, elmagyarázhatatlan- vallja Zsófi.

Úton Amed felé

Szerényen élt a szigeten, de ez nem okozott számára nehézséget.

– Az év során Denpasarban laktam. Nekem elég nagy szerencsém volt, mert viszonylag olcsón élhettem egy körülbelül kollégiumnak megfelelő szálláson. Főleg helyiekkel laktunk, de nekem volt külön szobám. Az első sokk akkor ért, amikor szembesültünk az úgynevezett pottyantós WC-vel, a hideg vízzel, a furcsa, sokszor elviselhetetlenül fűszeres ételekkel. Eleinte gyalog jártunk mindenhová, de a forgalom, a járdák, a csatornafedelek miatt hamar rá kellett ébrednünk, hogy Denpasarban a gyaloglás a legextrémebb sport. Szépen, lassan mindannyiunk elkezdett motorozni. Én imádtam, a 10 literes gallonokat is robogóval vittük haza, sőt később már a költözést is azzal oldottuk meg. Két bőrönd, kisszekrény, semmi nem jelentett akadályt. A helyi emberek nyitottak. Indonézekkel is nagyon jóban lettünk és sok turistával is megismerkedtünk. Sokukat nagyon megszerettem és remélem, hogy örökké megmaradó barátságok köthettem. A legkedvesebb barátom, és a barátnője éppen két hét múlva látogatnak meg Spanyolországból - újságolja Zsófi.

Zsófi a Bali, Balangan beach-en

- Javival mindketten megkaptuk a Dengue-lázat, amit szúnyogok terjesztenek. Én már hallucináltam, mikor bevittek a kórházba. Ő egyszer majdnem megfulladt! Úgy kellett kisegítenünk a tengerből, mert elsodorta egy áramlat. Mások balesetet szenvedtek a motorokkal - sorolja a fotóslány.

– Annyi minden történt velem, de a barátokkal összekovácsoltak minket a nehézségek. Engem például egyszer kiraboltak. Éjszaka mentem haza és a sötétben három motoron hat fiú üldözni kezdett. Az egyik motor beért s balról meglökött. Óriási szerencsém volt, hogy nem estem el. Aztán a két másik motor elsuhant mellettem s az egyikről lenyúlt egy fiú és levágta az övtáskám, benne minden iratommal, pénzemmel, telefonnal. De aztán a barátok teljesen megmagyarázhatatlan módon elértek, és segítettek mindenben – idézi fel a litéri lány.

Duriánt, a zárt térben bűze miatt nem tárolható gyümölcsöt esznek

A történtek dacára Zsófinak nem ment el a kedve a világjárástól és a vakmerő kalandoktól. Lelkesen, segítőkészen osztogatja tanácsait a szigetre készülőknek.

– Akik Balira indulnak, készüljenek fel, ijedjenek meg, tervezzenek, és aztán feledjenek el mindent! Úgysem lesz semmi úgy, ahogy előre eltervezik. Bali nem erről szól. Minden máshogy alakul és minden így a legtökéletesebb. Kóstoljanak meg mindent, de ne is álmodjanak róla, hogy megússzák hányás és hasmenés nélkül! Emelkedjenek felül a tömegen, a zajon, a koszon és lássák meg a szépséget!

A Balira utazóknak röviden így összegzi tapasztalatait: „Indonézia hosszútávon lefarag rólad minden sallangot”.

- Itt, nyugaton most imádják hangoztatni, hogy el kell hagynod a komfortzónád, hogy igazán rátalálj magadra. Hát, én be kell, hogy valljam, elkényeztetett egyke gyerekként olyan messze repültem a komfortzónámtól, hogy az már csak egy gombostűfejnyi valami volt a távolban. De meglepő módon nem nagyon okozott gondot, vagy csak késleltetve fogtam fel. A tengerre, a robogózásra, a mosolyokra és a valódi életre koncentráltam. Ilyenkor könnyen elsiklasz olyan apróságok felett, mint a melegvíz hiánya, a kosz, a zaj, és az, hogy nem értesz senkit és semmit - magyarázza lelkesen Zsófi.

Az egyéves tanulmányi és művészeti ösztöndíj hatására a fiatal magyar fotós beleszeretett a távoli, egzotikus térségbe.

Úgy érezte azonban, hogy a sziget már hosszú távon nem rejt újabb felfedezni és megélni való kincseket, új irányt kell vennie szakmai életútjának.

Balitól még utoljára egy különleges lehetőséget kapott: képeiből kiállítást nyitottak Új-Zélandon, ahová vándorösztöne tovább hajtotta.

Bár kezdetben minden jól alakult és egy galériában önkéntesként el tudott helyezkedni, később sajnos nem kapott munkavállalási engedélyt és haza kellett jönnie.

Jelenleg olyan munkát keres, amelyben jól tudná kamatoztatni eddigi tehetségét és az ösztöndíj segítségével továbbfejlesztett művészi képességeit. Fotóiból remélhetőleg a közeljövőben kiállítást nyit, hogy a hazai közönség is átélhesse Indonézia varázsát. Hatásukra vélhetően nagyobb számú magyar pályázó folyamodik majd a Darmasiswa ösztöndíjért, s bátrabban kezd neki az Európán kívüli tanulmányoknak.