Hétvége

2014.10.03. 08:40

Leiningen-Westenburg Károly naplójának részletei

"Holtig hű Károlyod" így búcsúzik feleségétől naplójában Leiningen Westenburg Károly aradi vértanú 1849. október 5-én. Az aradi tizenhármak kivégzése után Leiningen naplóját Thun Károly osztrák tábornok juttatta el az özvegyhez. A napló részletesen leírja a csatákat, és szól a katonatársakról.

M. Mester Katalin

Leiningen Károly 195 évvel ezelőtt, hetedik gyermekként született 1819. április 11-én Ilbenstadtban (Hessen - hercegség). Viktor és Lajos testvérével együtt katonai pályára nevelték egyik nagybátyjuk szorgalmazására, aki már osztrák törzstisztként szolgált. A leiningeni grófok a régi, német dinasztia-családok között is előkelő helyet foglaltak el. Károlyt a 31. gyalogezred tisztikarának tagjaként hamarosan az Alföldre helyezték, ahol megismerkedett Sissány Elizzel, Törökbecse egyik birtokosának nagyműveltségű, szép lányával, akit 1844 májusában, mint még főhadnagy feleségül is vett. Szeretett Elizája annyira megnyerte férjét a magyarok ügyének, hogy a tiszt teljesen azonosulni tudott a magyar szabadság eszméjével.

Az aradi tizenhármak kivégzése után Leiningen naplóját Thun Károly osztrák tábornok juttatta el az özvegyhez. A napló részletesen leírja a cibakházi, pancsovai, szolnoki, tápióbicskei csatákat, szól a megpihenésekről, a katonatársakkal való időtöltésről. A naplóban olvashatunk Esterházy Pál (1806-1877) honvédezredessel való többszöri találkozásáról is. Gróf Esterházy a pápai, ugodi, devecseri birtokok alapítója. 1826-tól a császári 6. huszárezredben szolgál. A szabadságharcban Veszprém vármegye nemzetőr őrnagya. A komáromi várőrséggel teszi le a fegyvert október 4-én. Pár évre emigrációba kényszerül. A gannai Esterházy Mauzóleumban nyugszik.

Az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtiszt, az aradi tizenhármak

Mezőtárkányon állomásozott Leiningen csapata, mikor találkozott Esterházyval. Így emlékezik: "Itt nagyon vidám napokat éltünk, sokban hozzájárult a jó hangulathoz, hogy a tábornok környezete csupa jó ismerősökből állott: Esterházy Pál, Bethlen Józsi, gróf Rudnyánszky ."

A napló rendkívül érdekes részleteket tartalmaz még Görgeyről, Damjanichról, akikkel bajtársi vagy annál is mélyebb barátságot ápolt a mártírhalált halt Leiningen. Lapozzunk bele még, s olvassunk a levelekből is.

Így ír Görgeyről: Középmagas, erős, zömök teste mintegy teremteve van a legnagyobb fáradalmak elviselésére. A testgyakorlat - kitűnő lovas és vívó - alakjának megadta azt a hajlékonyságot, mely minden mozdulatát egyensúlyban tartja. (... ) Arca szép, legalábbis énnekem az, és gyakran láttam, hogy a nők kedvelik, hogy szépsége vagy a lelki tulajdonságai miatt-e, nem kutatom. ( ...) Bajusza és szakálla nemigen erős, és mint haja is rövid, álla beretvált. ( ...) Beszélgetésünk során megkérdezte, mi az oka, hogy magyar részen vagyok. Őszintén megmondtam neki, hogy nem a lelkesedés vezetett, hanem a körülmények, és nem akartam elhagyni az ügyet, amikor éppen rosszul állt. Megszorította a kezemet és így szólt: Jobb mintha egyike volna a rajongóinknak, ön majd kitart az utolsó pillanatig, mert önnél a cselekvés érett megfontolásnak, sőt erkölcsi érzületnek következménye. A rajongók kihűlnek és válságos pillanatban cserbenhagyják az embert. E mondatok Görgey nem kis, örökérvényűnek látszó emberismeretéről tesznek tanúságot.

A Tápió környéki csatánál ismét találkozott Damjanich-csal, így jegyzi le: tárt karokkal fogadott és így szólt: megint becsületedre vált, amit tettél, sajnálom, hogy nem láthattalak benneteket., s folytatja: "Damjanich visszamaradt, mert Görgey őt bízta meg az I. hadtest rendbe szedésével, és ez, hála vad energiájának és mennydörgő hangjának, sikerült is. "

A napló sorai gyakran visszatérnek feleségéhez: " Hidd el édes Liza, a mély érzelmeket nem szabad ama szavak szerint mérnünk, melyeket tiszteletünk tárgyához intézünk. Soha szám egy szót sem mondott Görgeynek barátságról vagy ragaszkodásról. Érzelmeimet iránta tetteim mutatták. És te, életem csillaga, tán azt hiszed, kevésbé drága vagy nekem, mert sohasem szóltam hozzád szenvedélyesen, Ne hidd. Ama kevés ember közt, ki igazán szeretek, te vagy az a nap, mely minden más érzést hevítve éltet és színez (... ) boldogságom, bánatom,reményem mind benned összpontosul ( ...) nem áltatom magam hiú ábrándokkal, tudom súlyos ítélet vár reám. Csak emlékek és remények láncolata az emberi élet "

Gróf Leiningen-Westerburg Károly Ágost honvéd vezérőrnagy, az aradi vértanúk egyike. Alatta Thorma János ismert festménye a magyar vértanúk kivégzéséről

1849. október 5-én kelt, utolsó levelében így búcsúzik családjától: "Egyetlen, utolsó leheletemig szeretett Lizám! A kocka eldőlt és kevés órám maradt még e világon, hogy elkészüljek a keserű lépésre. A halál nem volna rettenetes rám nézve, ha egyedül állanék, de gondolat terád drága Lizám és ártatlan gyermekeimre súlyosan nehezedik lelkemre. A csapás nem ért engem előkészületlenül. Azt hittem mindenre készen állok és mégis ebben a pillanatban görcsösen vonaglik a szívem, hogy téged, legnagyobb kincsemet, mindenkorra elvesztelek. (... ) szívesen, oly szívesen éltem volna, hisz megvolt mindenem, mi boldoggá teszi az életet, oly boldog voltam a veled való frigyben, mint ember csak lehet. (... ) És gyermekeim! Nagy Isten! Kell, hogy nekik élj drága Lizám! Sorsod súlyosabb, mint az enyém, neked éveken át kebledben kell rejtegetni a búbánatot, de én még a túlvilágról is hálásan nézek reád, ha megmaradsz gyermekeinknek. Neveld őket az Úr félelmében jó és nemes emberekké. (... ) Ők majd atyjukat a te szavaidból ismerik meg, és ki mondhatná meg jobban, mint te, hogy az apjuk, bár az emberi törvény elítélte, szívében becsületes ember volt, ki meggyőződéséért halt meg. Isten áldjon és oltalmazzon meg drága, nemes feleségem, és adjon neked erőt, engem pedig részesítsen az ő örök békéjében. (... ) Istenem! Istenem! Isten veled éltem, mindenem. Holtig hű Károlyod ."

Leiningent Lizája és két gyermeke, a négyéves kis Liza és bátyja Ármin siratta el. A levelek és a napló évtizedek múlva történő közreadását fiának köszönhetjük. Elsőként a Vasárnapi Ujság 1900. évi 40. száma közölt részleteket. Az özvegy Liza asszony később feleségül ment gróf Bethlen Józsefhez és csak 1899-ben hunyt el. Fia, folytatva a katonai pályát, a honvéd gyalogságnál szolgált, mint százados.

A levelek közreadását mindkét gyermeke fontosnak tartotta. Az 1867-es kiegyezés után Esterházy Pált is rehabilitálták, országgyűlési képviselő lett. A Leiningen-gyerekek pedig apjuk, értelemből és szívből szóló, emberi méltóságot megőrző sorainak megjelentetésével a legmagasabbra emelték a szabadságharcos katonát, a bajtársat, az embert, a férjet, az apát, a hazafit!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!