Amikor a Balaton igazán élni kezd

A nyugalmazott hidrogeológus, a Magyarhoni Földtani Társulat jelenlegi főtitkára, korábban a Magyar Állami Földtani Intézet tudományos főmunkatársaként harminc évig vezette a Balaton környezetföldtani kutatását. Olyan elődök munkáját követve, mint id. Lóczy Lajos, Cholnoky Jenő.

- A balatoni üledékek vizsgálatával azt kellett többek között meghatároznunk, mikor alakult ki a tó, milyen üledékmennyiség van benne, hogyan változott a vízszintje, mekkora területeket öntött el - mesélte a munka céljairól.

Az 1980-as évek közepén kubai szakemberekkel, egy akkor még édesvízi környezetben különlegesnek számító szonár technikával 370 kilométer hosszúságban végigpásztázták a Balaton medrét több szelvény mentén, hogy megismerjék az üledék vastagságát, térbeli elhelyezkedését. A mérésekből kiderült, hogy a Balaton létrejötte óta átlagosan öt méter vastag üledék rakódott le a tómedrében, területileg változó vastagságban. A fonyódi hegy előtt csak másfél méteres az üledék, a Siófoki-medencében átlagosan négy méter, a Keszthelyi-öbölben 5,5-6 méter, de a Zala-folyó torkolatánál akár a 10 méteres vastagságot is eléri.

Siófoki partszakasz a 2012-es alacsony víz idején. Cserny Tibor szerint a tó jól érzi magát ilyenkor

Külön vizsgálták azt a puha, süppedős anyagot is, amit a köznapi szóhasználatban iszapnak hívunk. A mérések szerint ennek 20-50 centiméter között változik a vastagsága, és felső 3-5 centimétere folytonos mozgásban van, mert a viharos szelek hatására kialakuló hullámok állandóan felkavarja és átrendezi. Ennek a mozgásnak köszönhető, hogy Balaton medrének felszíne néhány hely kivételével gyakorlatilag teljesen egyenletes. Az üledékvastagság ismeretében határozták meg, hogy hol kell elvégezni azokat a mederfúrásokat, amelyek mintáinak segítségével megismerhették az üledék összetételét, rétegződését és tulajdonságait. Harminchárom fúrást végeztek el átalakított cölöpverő hajóról.

- Ezek a rétegminták olyanok, mint egy könyv lapjai, szinte minden egyes centiméter mesél valamiről a benne található algák, vízinövények, a vízben élt halak, kagylók maradványai és a part menti fák behulló pollenjei vizsgálatával. A centiről-centire, 10-15 vizsgálati módszerrel feldolgozott minták alapján pontosan rekonstruáltuk a tó, illetve az üledék fejlődéstörténetét.

A fúrások alján található tőzegminták radiokarbon módszerrel történt kormeghatározása alapján megállapították, hogy azok 10-12 ezer évesek. Mivel a tőzeg alatt lévő üledékrétegek vastagsága már nem jelentős, így arra az eredményre jutottak, hogy a Balaton kora mintegy 15 ezer, de legfeljebb 17 ezer év lehet.

- A különböző helyeken vett minták alapján az is kiderült, hogy a Balaton nem egyszerre és nem egységes vízfelületként alakult ki. Először kis tavacskák sorozata jött létre, majd a köztük lévő földnyelveket a csapadékosabbá váló klíma következtében megnövekedett vízszint abradálta, azaz elmosta, így mintegy hétezer évvel ezelőtt kialakult az egységes nagy vízfelület. A tó szintje később több alkalommal jelentős mértékben megemelkedett, így a vízzel borított terület is megnőtt. Volt, amikor a mai, mintegy 600 négyzetkilométeres vízzel borított felszín a két és félszeresére nőtt. Ilyenkor a Kis-Balatonon kívül víz alá került a Tapolcai-medence és a Nagy-Berek területe is, Tihany, Szigliget és Fonyód pedig sziget volt.

A vízszint mesterséges szabályozása előtt a Balatonnak a mainál mintegy három méterrel magasabb szintjénél volt természetes vízkifolyása a Sión keresztül, azaz ez volt a tó természetes maximális szintje. A történelmi időkben, a Sión történt mesterséges beavatkozás hatására még ennél a szintnél is akár 3-4 méterrel is magasabb volt a vízszint. Ilyenre a török hódoltság idején volt példa. A tó legalacsonyabb szintje a mainál két méterrel is alacsonyabb volt.

A nyugalmazott hidrogeológus szerint nem lenne jó a Balatont átalakítani egy lavórrá (Fotó: Győrffy Árpád)

Cserny Tibor szerint nem kell ahhoz messzire visszamenni az időben, hogy a jelenleginél jóval alacsonyabb vízszintre következtessünk.

- A Sió-zsilip 1863-as megépítését követő húsz évben rendkívüli vízszintingadozás zajlott a Balatonban, aminek két szélső értéke között közel 2,5 méter különbség volt. A legmagasabb vízszint több mint egy méterrel magasabban volt a mainál, míg a legalacsonyabb közel 1,5 méterrel kisebb, a 2003-ban mértnél is mintegy hetven centiméterrel alacsonyabb volt. A Lóczy monográfiában található fotók szerint ekkor az emberek nagy távolságokra be tudtak gyalogolni szárazon, de a tó akkor is egybefüggő vízfelülettel rendelkezett.

Több szempontból sem tartja szerencsésnek azt az utóbbi időben felmerült tervet, hogy a tó üledékének kikotrásával, magában a Balatonban tároljunk több vizet azért, hogy aszályos időszakban legyen bőven tartalék.

- Bár az iszap elhelyezése helyhiány miatt nehezen lenne megoldható, de maga az iszap nem veszélyes a környezetre, mivel tele van tápanyaggal. Az persze lehet, hogy egyes kultúrákra, például gabonatermesztésre nem megfelelő, de vannak olyan növényi társulások, amik ezt a teret elfoglalnák. A korábban a Keszthelyi-öbölből kikotort és a parti kazettában elhelyezett üledéken is alig 2-3 év alatt dús növényzet alakult ki. Ennek ellenére, az iszapkotrást nem tartanám szerencsésnek, mert ez egy igen drasztikus beavatkozás lenne a Balaton életébe. Ne feledjük, hogy a Balaton jelenlegi formájában és állapotában egy hatalmas természeti érték, amit nem lenne jó mesterségesen átalakítani egy lavórrá . Persze, a tó ezt nem is hagyná válasz nélkül. Például, a korábban kikotort területeket a vízáramlások által létrejött iszapvándorlás, iszapkúszás 4-5 év alatt visszarendezte, betemette.

Azt nem vitatja, hogy olyan helyeken történjenek kotrások, ahol a hajózás, a fürdőzés ezt indokolja, de hagyni kell, hogy a Balaton a maga módján élhesse természetes életét.

- Ma, a 100 centiméteres feletti vízszint tartásával a déli parton nincs természetes környezet. A tó akkor kezdi igazán jól érezni magát, ha a vízszint csökken, mert a part jelentős részén ekkor alakulhatnak ki azok a természetes körülmények, amit egyébként olyan sokan szeretnének. Ráadásul még a partvédőműveket sem kell elbontani, mert a tó egyszerűen ott hagyja azokat.

Azt mondja, a tó az alacsony szinten is jól érzi magát. Ezért nem a Balatont kellene átalakítani, hanem nekünk, embereknek kellene ezt elfogadni és alkalmazkodni a tó természetes állapotához, ahogy régen is tették elődeink, amikor alacsony vízállásnál például pallókon érték el a fürdőzők a nyílt vizet.

- Azok a beavatkozások a természetbe, amiket legtöbbször az ember a saját hasznára végrehajt, sokszor inkább károsak, ezért jobb, ha ezeket el sem kezdjük.