A világ legszebb helyein dalolt

- Mi volt az első külföldi munkája?

- Első komolyabb külföldi munkám, egy hónapos szerződés volt egy angol  cég zászlós hajóján, amely a Földközi-tengeren járt. Nos, nekem nem lett a végzetem, sőt, ahogy azóta hallottam, a hajót ki is vonták a forgalomból nemrég-remélem nincs köze hozzá a rajta töltött szolgálatomnak- Mindenesetre nekem az a pár hónap a hajós - zenés munkából elég is volt. Tapasztalatszerzésnek és pénzkeresetnek jó volt, de hamar rájöttem, hogy semmiképpen sem kielégítő ez a munka egy magamfajta énekesnek hosszútávon.

- Hogyan jött a hajózás?

- A Kőbányai Zenei Stúdió harmadéves, végzős diákja voltam, mikor megkeresett egy kecskeméti zenekarvezető,hogy nem tudnám-e elvállalni a fél éves szerződést. Egy vidéki zenekar beálló énekesnője voltam akkor, ott hallottak egy bálon énekelni. Szűkös volt a határidő a kiutazásig, szó szerint egy nap alatt kellett döntenem.

- Végül miért vállalta? Mi szólt akkor mellette?

- Szerettem volna kipróbálni magam egy ilyen extrém helyzetben. Kezdő énekesként kihívást jelentett számomra. Ráadásul a vizsgáimat is elhalasztattam egy évvel,ami igen felszabadító érzéssel töltött el. Nagyon fiatal voltam, nem volt veszítenivalóm.

- Hogy telt a hajón egy napja?

- Természetesen ott is,mint mindenhol, minden nap másképp telt, de az állandó munkaidő egy délutáni egy órás ‘open deck’ zenélésből és este átlagban háromszor egy óra muzsikálásból állt. Reggel korán kikötöttünk, késő délután indultunk tovább, a kikötőkbe szabadidőnkben természetesen kijárhattunk. Ennek ellenére nem élveztem különösebben az ott töltött időt, magányos voltam, nehezen ment az angol nyelv és a munka nem számított szakmai kihívásnak. Nem emlékezem rá szívesen.

- Hogyan vitte az útja Rodoszra majd Törökországba?

- Rodoszra egy zenész kollégám hívott ki, sajnos nehéz döntés volt, mert amikor az ajánlatot kaptam, épp a második évadomat készültem kezdeni a Győri Nemzeti Színházban. Ráadásul az egyik legkedvesebb musicalem, a Jekyll és Hyde színpadra állításárólvolt szó. A szívem szakadt meg otthagyni a társulatot, a színházat, a várost. De azt éreztem, hogy mennem kell, hogy sorsom kiált. Van, hogy az ember csak később látja meg egy érzelmek alapján hozott döntés valódi okát. Nekem akkor tanulnom, fejlődnöm kellett ahhoz, hogy büszke lehessek magamra és úgy láttam, hogy ez az akkori helyzetemben nem fog megtörténni. Görögországból egy nyár után aztán Törökországba szerződtem a görög cég kihelyezett társaságához, mivel ott egész éves állást ajánlottak a szezonmunka helyett.

- Milyen formációkban lépett fel külföldön?

- Eredetileg egy háromtagú női csapatban énekeltem a külföldön igen ismert és kedvelt Celtic Woman együttes mintájára. Klasszikus, musical dalok három női hangra, legtöbbször szólamokban. Sokat tanultam angol kollégáimtól minden téren. Később aztán úgy hozta a sors, hogy kísértett az Abba múltam- mert korábban egy Abba együttesben is játszottam itthon- és bekerültem egy Abba emlékzenekarba is emellett, majd vendégénekesként az Il Divo mintájára alkotott formációba is. Beálltam a görög főnököm önálló zenés stand-up comedy show-jába is, és tavaly télen már arra is vetemedtem, hogy színpadra állítottam egy Streisand műsort, ami nagy sikerrel ment főleg az ünnepek alatt. A nyugati vendégek mind kívülről fújták a dalokat és értékelték a színvonalat, a befektetett kemény munka eredményét.

- Mit adott Önnek a külföldi lét a hazaival szemben, ami miatt újra és újra visszatért?

- Egyszerűbb hétköznapokat, jobb fizetést és nagyobb elismerést.

- Mik a hosszú távú szakmai tervei? Ezek a tervek hova kötik?

- Hosszútávú terveim soha nincsenek. Messze áll tőlem a tervezgetés, mert megpróbálom a jelent megélni és az energiámmal arra koncentrálni. Már tudom milyen zenei világ áll hozzám a legközelebb, tudom mi az erősségem és a gyengeségem, előbbit megpróbálom hangsúlyozni, utóbbit erősíteni a lehetőségekhez mérten. Szeretnék új kihívásokat kapni az élettől és ezt megalapozva pár napja meghoztam azt a döntést, hogy egyelőre nem megyek vissza törökországi munkahelyemre, egy ideig újra itthon próbálok szerencsét a megszerzett tudással. Azt hiszem, egy olyan énekesnek, akinek ez a hivatása, úgysem számít az, hogy határon innen, vagy túl munkálkodik. Míg van akár három ember, aki szívesen hallgatja amit adni szeretnék és hálás a hallottakért, elégedett és boldog vagyok.