A rock szolgálatában

- A kilencvenes évek elején már működött a zenekarom, a Dr. Grog (akkor még Grog néven - a szerző). Sokat zenéltünk Balatonfüreden, a mára megszűnt Rock House nevű helyen. Három-négy szezonon keresztül muzsikáltunk ott és játszottuk a klasszikusokat: AC/DC-t vagy éppen Deep Purple-t. Ennek kapcsán jutottunk több ausztriai motoros találkozóra, rock klubokba, akkor éledt arrafelé is ez a szcéna. Mivel elkötelezettje, ha úgy tetszik, évtizedek óta rabja vagyok a rockzenének, ezért úgy gondoltam, érdemes lenne Magyarországon, egész pontosan Bándon is nyitni egy ilyen helyet. Külföldön nagyon mentek az ilyen klubok, ráadásul mindegyik a városközponttól messze, a település szélén működött. Így a helyszínnel sem gondoltam, hogy probléma lesz, hiszen a németeknél is közös autókkal jártak a fiatalok a bulikba. A lényeg azonban, hogy az egyik külföldi túra után hazatérve átsétáltam nagyapám egykori pajtájába, ami tíz éven át üresen állt, s elhatároztam: itt lesz az én saját rock klubom. A barátaim persze kacagtak, amikor meghallották, nem hitték, hogy ebből bármit is ki lehet hozni. Én mindenesetre nekiláttam. Kipakoltam a felesleges dolgokat, betonoztam a falakat, próbáltam tisztességesen megcsinálni mindent, de túl nagy keret persze nem volt rá. A burkolást is az építkezésnél megmaradt széldeszkákból oldottuk meg, később derült ki, hogy a szegénységünkkel kicsit divatot is teremtettünk ezzel. Sokan segítettek a fiatal zenészek közül is. Eckert Ervin (Bluesberry Band) vagy éppen Trócsányi Gergő (Hollywoodoo) is együtt lapátolt és betonozott velünk. A szomszédban található egyébként a házam, ami később a bulik után kifejezetten hasznos volt, hiszen nem kellett túl sokat gyalogolni hajnalban a puha ágyig mondja nevetve Pichner György, akit hatvannégy éves kora ellenére barátai és tisztelői egyaránt Gyuresznak szólítanak.

1994. június 14-én aztán eljött a nagy nap, megnyitott a Rock Ranch, természetesen egy Grog koncerttel kezdődött a két évtizedes történet. Egy héttel utánuk pedig Sansz néven a Mozizenekar, a Bluesberry Band és az LGT Emlékzenekar elődje játszott a közönségnek.

- Más idők voltak azok. Nem volt még internet és közösségi oldalak, még az újság sem írt rólunk. Néha kiragasztottunk néhány plakátot az aktuális koncertekről, de nagyrészt szájhagyomány útján terjedt a bulik híre. Nem a fellépőkért, hanem az élő zene varázsáért jöttek. Általában este tizenegykor kezdődtek a koncertek, s hajnalig, nem ritkán reggel hét óráig itt voltak a fiatalok. Bent szólt a rockzene, kint a kerthelyiségben meg világmegváltó beszélgetések zajlottak. Aztán, ha elfáradtak, a szabad ég alatt aludtak reggelig. Hamar népszerű lett a Rock Ranch a környéken, hiszen akkoriban még jóval kevesebb volt az ilyen jellegű szórakozási lehetőség. Veszprémben működött még a legendás Enyhe Fintor Klub, s nagyjából ennyi - mondja egy mosoly kíséretében Pichner György, majd hozzáteszi, azért a hangerővel néha akadt problémája a helyieknek is.

Pichner György évtizedek óta elkötelezettje a rockzenének (Fotó: Szabó Péter Dániel)

- Nyitott ajtónál és ablakoknál szólt a zene, ami egy csendes kis településen nem mindennapi dolog, s bizony sokakat zavart. Ezért a reggeli zárás után vasárnap délelőtt tízkor is mindig kinyitottam a klubot, hogy a nagy öregek, a helyi kártyások tudják verni a blattot. Így aztán minden rendben volt.

Tucatnyi, már ismertté vált zenekar és előadó kezdte itt a pályáját. A Hollywoodoo akkor még Hollywood s New Blood néven angol nyelvű szövegekkel hódított, de a 30Y elődje, a Körök zenekar, Lukács Peta gitáros bandája, a pápai Warning!, a Vad Fruttik, a Septicmen, s persze a veszprémi legendák, a Mozizenekar, a Session, az LGT Emlékzenekar és a Bluesberry Band. A ma már az RTL Klub zenei rendezőjeként dolgozó, de megannyi országosan ismert csapatban megfordult Temesi Berci basszusgitáros is itt kapott ihletet a zenéléshez, s kezdte pályáját.

Sok vendéglátós ellátogatott Bándra, látták, hogy jól ment a klub, ezért a kilencvenes évek második felében mindenki elkezdett rock kocsmát nyitni. Rossz lóra tettek. A diszkók elterjedésével ugyanis az ezredforduló környékén háttérbe szorult kissé az élőzene, egyre kevesebben jöttek a klubba.

- Nem tudtam mitévő legyek. Még majdnem arra is hajlandó voltam, hogy rock diszkót csináljunk. Már meg is egyeztem a lemezlovasokkal, ám a péntek esti buli előtt néhány órával lemondtam az egészet. Lesz, ami lesz, itt szóljon élőben a zene - mondja, majd a szintén közel két évtizedes múlttal bíró, hagyományos karácsonyi koncertsorozat kerül szóba.

- Egy alkalommal kitaláltuk, hogy december 25-én este csinálunk egy Grog koncertet. Azt hittük, hogy a karácsonyi időpont miatt alig-alig lesznek vendégek. A legnagyobb megdöbbenésünkre annyian jöttek, hogy nem fértünk be a klubba, kint álltak az emberek és hallgatták a rockzenét. Azóta hagyománnyá vált ez a buli, most már december 25-től egészen december 30-ig minden este vannak koncertek, idén is így lesz, szilveszterre aztán mindenki mehet haza a családhoz - jegyzi meg nevetve György.

Aztán a jövőről beszélünk.

- Nagyon tehetségesek és technikásak a fiatal zenészek, tizenévesen úgy játszanak, ahogy én sosem fogok. Sajnos azonban egyre kevesebb a lehetőség az amatőr bandáknak a koncertezésre. Évről-évre kevesebb a vendég, piaci alapon nem éri meg rock klubot csinálni. Én kitartok, hiszen nem ebből élek, nekem ez a hobbim, az életem. Szoktam is mondani a barátaimnak: ha már én is abbahagyom majd, akkor tényleg nagy a baj.