Váradi Péter Pál munkásságát a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével ismerték el

Az erdélyi származású, Veszprémben élő szerzőpáros lassan negyedszázada továbbítja a mélybe hallgatózva e harangszót a világban élő magyarokhoz, töretlen lendülettel készítve az értékfelmutató köteteket. Jelenleg a Déli-Kárpátokban dolgoznak immár a 38. album anyagának gyűjtésén, kötetbe rendezésén. A könyvsorozatról melyet egykor Sütő András keresztelt el honismereti fotóalbum-sorozatnak elmondható, hogy az a Veszprémben élő erdélyi származású házaspárnak immár maradandó életműve. Ezért Pál, mikor gratulálok a közelmúltban a Parlamentben átvett Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetéséhez, szerényen elhárítja azt, mondván:

- Az elismerés nemcsak engem illet, hanem Lillát is, hiszen minden kötet közös munka. Méltánytalannak éreztem már a Magyar Örökség-díj átvételekor is, hogy miért csak engem emelnek ki, mikor a könyvkészítés nem egyszemélyes munka. Senki nem tudná, hogy nekem sok száz fotóm van a csodálatos erdélyi vidékekről, ha nem lennének a könyvek, amelyeket Lilla állít össze, ő írja az irodalmi vonatkozású részeket, az összekötő szövegeket, az előkészületben a kutatómunkát pedig megosztva végezzük.

Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla (Fotó: Cseke Szabolcs)

Pál szolgálatnak nevezi a könyvkészítést, ezzel adva hangsúlyt annak, hogy e tevékenység nemcsak munka, hanem alázattal és szenvedéllyel végzett felajánlás, hazafias vallomás is. Lillának még apró gyermekként a családjával együtt kellett elhagynia Erdélyt a második világháborút lezáró területrendezési törvénykezés következtében. Szülőhelyét, Szovátát csak 1989-ben láthatta újra. Pál agrármérnökként 1972-ben jött át Nagyváradról az anyaországba házasságot kötni, tele reménységgel, és a ránehezedő erdélyi sors minden gyötrelmével. Fényképezési szenvedélye ifjúkorában kezdődött. Kezdetben csak hobbiból fotózott, ám amikor híre jött a román falurombolásnak, tudatosan látott munkához, hogy így mentse át a jövőnek, ami még menthető a múltból és a jelenből. Ekkor már Veszprémben élt. Első feleségével, Gaál Anikóval és gyermekeikkel egyre gyakrabban jártak ki Erdélybe. Egy néprajzkutató ismerősük javaslatára próbálkoztak meg azután a Kalotaszegről gyűjtött fotók és a néprajzi ismertetőanyag közreadásával. Ez az első három kötetes kalotaszegi kiadvány 1989- 91 között jelent meg, a később tragikus módon elhunyt hitvese közreműködésével. Az ő munkáját és a misszió folytatását 1995-től Lőwey Lilla vette át Váradi Péter Pál oldalán. Ekkor hozták létre a Péter-Pál Kiadót, hogy a könyvek útját egyengessék. Minden kötetet eseménydús gyűjtő utak előznek meg, mondja Pál. Lilla (aki eredetileg magyartanár) a történelem, az irodalmi és néprajzi hagyományok kutatásával, felgyűjtésével foglalkozik ilyenkor, Pál pedig rója rendületlenül a természet szebbnél szebb tájait, megörökítve annak ezerszínű csodáját s az épített környezet különlegességeit. Útjaik során ismerősök, barátok, lelkipásztorok, egyszerű székely emberek segítik őket, terítenek asztalt nekik, tárják ki szívük gazdagságát előttük. Az Erdély-Székelyföld-sorozat 2007-től irodalmi fotóalbumokkal is bővült.

Könyveik bibliai értékűek, Isten igéje csendül ki belőlük, a veszendőbe került székely kultúrkincset őrzik meg vele a jövendőnek írta szolgálatukról a 90-es években Hajdó István, volt gyergyói főesperes atya, aki egyik könyvük előszavában Erdély apostolaiként méltatta őket.

A kitüntetés alkalmából kis visszatekintésre kértem Pált: Vajon melyek a legkedvesebb kötetek számára a csaknem negyedszázados szolgálat idejéről?

- Legkedvesebb a Gyergyó és vidéke című és a Wass Albert-album, valamint a Déli-Kárpátokat bemutató sorozat első kötete. A Gyergyó és vidéke fotóinak készítésekor nem is annyira a táj, mint az emberek álltak a legközelebb hozzám. A másik kettőnél sajnos magyar szót már alig hallottam, mikor az emlékezetes fotókat készítgettem a könyvekhez. Most Brassó környékén dolgozunk, a Keleti-Kárpátok irányában, ott is szívfacsaró a helyzet.

További terveikre vonatkozóan Pál kiemeli most készülő, Déli-Kárpátokról szóló második kötetüket, amely után a Keleti-Kárpátok egykor magyarlakta karéjának a bemutatása következik. Jövőre szeretnének elkészíteni egy Dsida Jenő-emlékkönyvet, és tervük még egy átfogó, háromnyelvű Erdély-album megjelentetése is.