Hétvége

2015.02.13. 15:01

Közel ötven év a pályán, hetvenhárom évesen fejezi be praxisát Geiszt Jakab háziorvos

Szokatlan a „hangulat” az egyik veszprémi orvosi rendelőben. Nem csendben ücsörögnek, olvasgatnak a betegek (megadóan várva a sorukra), hanem „megy a szöveg”, már-már hangzavar van. Mintha egymást akarnák „überelni”, a másik szavába vágva mondják: „Ilyen orvosunk sosem lesz! Ugye nem igaz, ugye csak pletyka, hogy befejezi a főorvos úr?”

Józsa Benő

Idős néni siránkozik: " Ez nem lehet igaz, mi lesz most velem?" A szomszédja megjegyzi: "Beszélni kéne vele, hogy maradjon még ." Egy idős úr szólal meg: " Ugyan már, hiszen a legtöbbünknél ő az idősebb. Meddig maradjon még? Neki is kell a pihenés." A csodálkozó tekinteteket látva gyorsan hozzáteszi: "Na persze nekem is fáj, hogy nem ő lesz ezután az orvosom. Ő pótolhatatlan..." A kedélyek némileg megnyugszanak, kisvártatva azonban a kórus megint rázendít : "Mi lesz most velünk? "

- Főorvos úr, kint zendülés van, pontosabban szimpátiatüntetés ön mellett! - mondom a rendelőbe jutva Geiszt Jakab háziorvosnak.

- Behallatszik - jegyzi meg, s nagyot sóhajt:

- Ma szinte mindenki azt kérdezi: ugye nem igaz . Ez egy vigasztalós rendelés, ráadásul igen sokan jöttek.

S van-e vigasz?

- Hm, nem úgy tűnik. Próbálnak marasztalni, aztán lehangoltan elmennek. Némelyik betegem sírdogál. Gondoljon csak bele: majdnem minden bajukat tudom, sokukat 25- 30, sőt, 40 éve vizsgálom, gyógyítom. Akad, akinek nemcsak a gyerekei, de már az unokái is hozzám járnak.

Jól látok? A betegekhez mindig kedélyes, kedves főorvos elérzékenyül, majd nagyot sóhajtva mondja:

- Nehéz, nagyon nehéz nekem is... No, de hát már kellene pihenni is. Közel ötven év az orvosi frontvonalban. Sok. Hetvenhárom éves elmúltam.

Mit lehet mondani erre? Azt a közhelyet, hogy igaz és érthető? Ő mindig minden betegéhez derűs volt, őszintén érdeklődő, kedélyessége, bátorító szava fél gyógyulást jelentett. Pedig ki szeret orvoshoz menni? Hozzá mégis szívesen jártak a betegek, megnyugtatóak, jó érzéseket kiváltóak voltak számukra Geiszt főorvos szavai.

- Vajon voltak, akik csak azért jöttek, hogy vigasztaló szavakat halljanak?

- Ajjaj, néha nem is kevesen.

Azt tudni kell, hogy Geiszt főorvos a rendelési időt sosem fejezte be annak hivatalos lejártakor. Minden páciens konkrét időpontot kapott ugyan, de sokszor megesett - sőt, ez volt a rend - , hogy a 11 órás betegnek kellett volna már következnie, ám még a fél 11 órára érkezett is odakint várt.

Geiszt Jakab mindenkit alaposan kikérdezett, meghallgatott, megvizsgált, elbeszélgetett a beteggel, tanácsokat adott, ápolta a páciens lelkét is, aki aztán derűs arccal távozott.

- Nem lehet egy betegre 5 -6 percet szánni. Az alapos vizsgálathoz, a pontos diagnózishoz s a szükséges gyógykezelés ismertetéséhez, a gyógyszerek felírásához idő kell.

Némi gondolkodás után tesz egy érdekes megjegyzést: - Egyébként az a tapasztalatom, hogy a legbetegebb beteg a legtürelmesebb. Abszolút megértőek a betegeim.

Szent meggyőződése - így mondta - , hogy a beteg rendkívül sok türelmet érdemel. Ugyanis sokat vívódik már, mire rászánja magát, hogy orvoshoz megy.

- Én is voltam beteg, tudom mi az - jegyzi meg a főorvos. - Szeretettel és türelemmel kell a beteggel bánni. Ez bizalmi kapcsolat, s itt a lelket is kezelni kell. Ismerem a több mint 1300 betegemnek még a családi viszonyait is.

A főorvos úr mintha elérzékenyülne, de folytatja:

- Szeretek vizsgálni, s hát nem is lehet ripsz-ropsz eljutni a pontos diagnózisig. Nem küldözgetem kapásból szakrendelésekre a betegeimet, mert amit csak lehet, én vizsgálok ki, s ha kell, konzultálok a kórházi szakorvos kollégákkal.

Geiszt doktor a veszprémi kórházban ebédel, s szerinte ezek a legtöbb esetben munkaebédek, szakmai konzultációk az ott dolgozó orvos kollégákkal.

A veszprémi kórház egyik osztályvezető főorvosa mondta nekem évekkel ezelőtt: Geiszt Jakab azon háziorvosok közé tartozik, akik rendszeresen érdeklődnek az osztályomon fekvő betegei hogyléte felől. Nem lenne kötelessége, ez emberi dolog a részéről. Jakab kíváncsi a betegeire, s úgy vélem, ha nálam érdeklődik, akkor nyilván más osztályok vezetőinél is. Kiváló kolléga, különösen elsőrangú diagnosztának tartom, illetve tartja számon a veszprémi orvosi kar .

Geiszt doktornak sokatmondó ez a megállapítása is: - A magyar ember nem egy betegségben szenved, hanem többféle bajjal jön. Akad, akin a fél belgyógyászatot végig lehet gyakorolni. A háziorvos nem csupán egy betegséget kezel, hanem az egész embert gyógyítja.

Beszédes adat az is, hogy betegeinek közel a fele 60 év feletti. Sok velük a teendő.

- Kialakul az emberben már hallgatóként (én legalábbis így voltam ezzel), hogy meg kell tanulni rendesen a tananyagot, mert emberekkel fogunk dolgozni, emberek egészsége, sőt, élete múlik azon, hogy mit tudunk, mennyire tanultuk meg a szakmát.

Belgyógyászati gyakorlatvezető tanára hatására választotta orvosi szakterületét. 1966-ban diplomázott, s szóba jött, hogy bent maradhat az egyetemen (azaz klinikára kerülhet), de végül is nem volt hely. Ennél jobban sajnálta azonban azt, hogy a veszprémi kórház belgyógyászati osztályán sem volt státusz. S mivel akkoriban még irányított elhelyezés dívott, ő a dunaújvárosi kórház belgyógyászati osztályára került. Hat évet dolgozott a városban (közben meg is nősült), s onnét tette le belgyógyász szakvizsgáját is. Ugyanakkor mindvégig haza akart jönni (neki a haza Veszprémet jelentette), ennek az ideje 1973-ban jött el. Érdekes módon azonban - miképpen fogalmazott - akkor már nem a kórházi belgyógyászat vonzotta, hanem az önálló orvosi körzet.

- A körzetben sokkal önállóbb egy orvos. Az a frontvonal , ott egyedül kell helytállni. Emberpróbáló feladat, főleg egy fiatal orvosnak. No, én bele is csöppentem a sűrűjébe: egy hatalmas influenzajárvány kellős közepén kezdtem a körzeti orvosi munkát a Dózsavárosban.

Geiszt Jakab doktor a pontos diagnózishoz mindenkit alaposan kikérdezett, meghallgatott, megvizsgált, elbeszélgetett a beteggel, tanácsokat adott, ápolta a páciens lelkét is, aki aztán derűs arccal távozott
Fotó: Borbás János

Rám néz kérdőn, talán a mondandója hatását kontrollálja, majd így folytatja:

- Majdnem megszöktem. Márkóról jártam be naponta busszal, betegek tömege várt, este holtfáradtan haza, szóval csak a munka létezett. A család pedig még Dunaújvárosban volt.

Aztán a múltból hirtelen a mába váltva megjegyzi:

- S lám, 42 éven át szolgáltam a városomat, Veszprémet. Nem is tudok olyan kollégát, aki ennyi időn át egyhuzamban belgyógyász, háziorvosként dolgozott volna Veszprémben.

Geiszt Jakab egyévnyi körzetezés után már csoportvezető belgyógyász főorvos lett.

Utalt arra is, hogy a belgyógyászati szakrendeléseken és felülvizsgálatokon kívül részt vett a rendelői körzetek kialakításában, valamint a városi ügyelet és az orvosi továbbképzések szervezésében.

- Örömmel töltött el, hogy elfogadtak az 50 60 éves kollégák is említi , s én 34 évesen nem tartottam magamat a felülvizsgálójuknak, inkább szakmai konzultációkat tartottunk.

Büszke a gyermekeire, unokáira.

(Felesége a megyei múzeumi igazgatóságon dolgozott népművelőként. Veszprém városa Gizella-díjjal ismerte el a munkáját.)

Mindkét gyermeke orvos lett. Lánya (Gabriella) pszichiáter, s orvos férjével már 20 éve az Egyesült Államokban, Detroitban él. Ott született három gyermekük is - a főorvos úr imádott unokái - , akik anyanyelvi szinten beszélnek magyarul.

Fia, Miklós a budapesti orvostudományi egyetem elvégzése után maradt az egyetemen, s az élettani intézetben végez molekuláris biológiai kutatásokat. Önálló laborja van, öt-hat kollégával végzi a tudományos munkát, ugyanakkor tanít is az egyetemen. Három évig ő is folytatott tanulmányokat Washingtonban. - Ígértek neki az égvilágon mindent, csak maradjon, de ő hajthatatlan volt, hazajött - mondja Geiszt Jakab.

Majdnem olyan lelkesedéssel beszél a hobbijáról, mint az unokáiról. A természetjárás, az erdők világának megismerése a kedvtelése, megtetőzve még a gombászattal is. Büszkén mutatja a vaskos könyvet.

- Gombászok kézikönyve, amelyben 1330 gombafaj fotója és leírása található. Gyermekkorom óta imádom az erdőt; a virágokat, a madarakat is, mindent. Nincs semmi, ami úgy pihentetné, kikapcsolná az embert mondja lelkesülten.

És amibe egy kicsit az orvos is belehal : A rendszerváltás alapvetően rendezte át az orvosi frontvonalat is. Megszűntek a körzetek, s
bejött a háziorvosi rendszer.

Csakhogy neki mint csoportvezető főorvosnak nem volt körzete, nem voltak betegei.

- Óriási hátrányba kerültünk a körzettel rendelkező kollégákkal szemben - emlékezik Geiszt Jakab - , hiszen nekünk nulláról kellett felépíteni a praxist.

A négy városi csoportvezető főorvos alakított egy kft.-t, s az Ádám Iván utcai rendelőben viszonylag hamar betegeik is lettek, de foglalkoztak üzemorvoslással, és szakrendeléseket is létrehoztak.

Geiszt doktor emellett a tisztiorvosi szolgálat szakfelügyelő főorvosa is lett.

A főorvos elismeréssel beszélt az utódjáról is, Kisvarga Magdolnáról.

- Kiváló szakember, tud és szeret is dolgozni, jó kezekbe adtam a betegeimet.

Azt mondják, az élet társa , velejárója a halál. Izgat, hogyan viszonyul ehhez az orvos. Hiszen van az a pont, amikor a legjobb tudás sem segít már, hiába követett el mindent, pontosan tudja, hogy a betege meg fog halni.

- Ez mindig nagyon megrázott. Tudja, abba egy kicsit az orvos is belehal . Különösen akkor, ha egy fiatal betegemnél kellett szembesülnöm vele, hogy menthetetlen. Tudom, mindig van remény, sosem szabad feladni, de azért ezek kegyetlen helyzetek az orvos számára is.

Pályafutás

Geiszt Jakab 1941-ben született Márkón. A veszprémi Lovassy László Gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti orvostudományi egyetemen folytatta tanulmányait. A második évfolyamtól mindig jó és jeles eredménnyel.

Díjak

2003-ban Perlaky József-díjat kapott, 2013-ban pedig a Csillag József-díjat vehette át.

Család

Fia, Geiszt Miklós docens akadémiai doktor is, az MTA Talentum Díját 34 évesen kapta meg. Most 46 éves, a felesége szintén orvos. Két gyermekük van. Lánya (Gabriella) pszichiáter, orvos férjével már 20 éve az Egyesült Államokban, Detroitban él.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!