2010.11.13. 11:15
Emberbőrbe égetett mű - a tetoválás akkor jó, ha viselőjének tetszik
Pápa - A tetoválás készítés mindmáig őriz valamit lázadó, underground jellegéből, azonban hazánkban is kezdik szakmaként, művészetként elfogadni. Talán már nem nézik frissen szabadult sittesnek a tetoválást viselő embereket, de még számolniuk kell az esetleges előítéletekkel.
Nagy kézügyességre és sok tapasztalatra van szüksége annak, aki az emberbőr díszítését választja hivatásul, hiszen itt nem nagyon lehet hibázni. A tetoválás nagyobb odafigyelést igényel, mint például egy kép megfestése, elvégre a tű alá fekvő emberek a bőrüket viszik a vásárra - szó szerint. Hazánkban a tetoválás evolúciójában is a rendszerváltás hozott fordulatot: az 1990-es évek elején nyíltak meg az első hivatalos tetoválószalonok. Kertész Gábor, pápai tetoválómester tíz éve van a szakmában, amiről azt állítja, az idők folyamán sokkal profibb lett. A tetováláshoz használatos tűk, festékek egyre jobb minőségűek.
- Hogyan lesz valakiből tetováló?
- Magyarországon nincs a tetoválásnak OKJ-s képzése, míg például Ausztriában indítanak olyan tanfolyamokat, amelyek elvégzése külföldi munkavállalásra is feljogosító papírt ad. Itthon egy-egy mester mellett lehet segédként tanulnia, annak, akit a mester elfogad. A többi meg már csak a gyakorlás és persze alapvetően tehetség kérdése.
- Mitől lesz jó egy tetováló?
- Ezt a kérdést külön bontanám. Egy tetoválás akkor jó, ha a viselőjének tetszik. Ha esetleg művészi szemmel kevésbé sikerült az alkotás, de a viselője teljesen meg van vele elégedve, akkor az egy tökéletes tetoválás szerintem. De hogy a kérdésre is válaszoljak: egy tetováló akkor nevezhető jónak, ha a közönség minél nagyobb része elismeri, minél több féle igénynek képes megfelelni.
- Egy első tetoválására készülőnek hogyan írná le a rá váró megpróbáltatásokat?
- Nem fáj a tetoválás sem a készítés pillanatában, sem utána, hanem kellemetlenül tud égni. Olyan érzés, mintha valaki elcsúszna biciklivel vagy gördeszkával, és lehorzsolná a bőrét. Ahol nincsenek sűrűn az érzőidegek, például az alkaron, a vállon, vagy a lapockán, ott abszolút nem vészes a dolog. Ellenben a nagyon csontos, valamint a lágy részeken okozhat kellemetlen pillanatokat a művelet. Előfordulnak kiabálós vendégek is. Érdekes módon a nők általában jobban bírják a tetoválást, a férfiak előbb lesznek rosszul. Viszont, ha a nő rosszul lesz, akkor hajlandó elájulni is, amire már volt néhányszor példa. Ilyenkor nem szabad pánikolni, nem is érdemes, hiszen szőlőcukorral, kólával, ásványvízzel hamar orvosolni lehet a problémát.
- A tetoválás ellenzői gyakran hangoztatják, hogy ez egy fertőzésveszélyes tevékenység. Mi erről a véleménye?
- Egy legálisan működő tetoválószalonban az ÁNTSZ mindenkor megköveteli a teljes sterilitást, a steril tű és az ellenőrzött festékanyagok használatát, amikről minőségi tanúsítványt kell tudni bemutatni. Ezenkívül a tetoválás alapszabályait be kell tartani, például bőrelváltozásokra tilos tetoválni. Ha valaki a rendesen elkészített tetoválást hanyagul kezeli, vagy egyáltalán nem kezeli, és ennek következményei lesznek, az már nem a tetováló felelőssége. Komoly veszélyt rejt magában, hogy sokan készíttetnek házilag tetoválást, és hiába profi a gép, hiába jó minőségű a festék, ha nincsenek elmosva az eszközök, és az eljárás során nem alkalmaznak fertőtlenítést, problémák adódhatnak.
- Kik fordulnak meg leginkább a tetoválószalonokban?
- Leggyakrabban a 18 és 35 év közötti fiatalok tetováltatnak, az 50 év fölötti vendég meglehetősen ritka. Mindenesetre, aki nem biztos a mintában, vagy hogy egyáltalán akarja-e, annak nem ajánlom a tetováltatást. Lézeres kezeléssel ugyan neki lehet állni a nem kívánt vonalak eltűntetésének, de ez nagyon sok pénzébe kerülne az illetőnek. Azonban amíg az emberek nagyon kis százaléka jön be a szalonba úgy, hogy tudja, mit és miért szeretne magára tetováltatni, addig szerintem nem a helyes irányba mennek a dolgok. A belső indítatás helyett a legtöbbször sajnos fontosabb, hogy az illető mit lát a tévében, vagy éppen másokon.
- Ha a hegtetoválásra gondolunk, akkor elmondható, hogy sokan már feszegetik a határokat. Mit hozhat a tetoválás jövője?
- Nem biztos, hogy meg kell találni, egyáltalán keresni kell azokat a határokat, amiket átlépve már egészségkárosítóvá válik a dolog. Hegtetoválás, lézerszikés-tetoválás, különböző testmódosítások - ezek már nagyon bonyolult témakörök, amikben már egymás túllicitálása folyik, miközben a lényegről elfeledkeznek. Sokan használnak már fájdalomcsillapító gélt, folyadékot a tetováláshoz, csak így éppen elveszik az egész feelingje, nem lesznek képesek megbecsülni azt a bensőséges, személyes műveletet, aminek során a vendég rábízza a bőrét egy másik emberre, miközben elbeszélgetnek az élet dolgairól.
- Lehet a tetoválásra művészetként tekinteni?
- Szerintem onnan válik az egész művészetté, amikor a tetováló eljut egy olyan szintre, hogy már nem kell a megélhetésért dolgoznia, hanem ő maga határoz róla, milyen munkát vállal el. De itthon a tetoválónak még a fennmaradásért kell küzdeni.
Az állatminták - például a tigris, vagy a skorpió - tetováltatása mindig is divat volt, de népszerűnek számítanak a virágmotívumok, és persze a nonfiguratív mintázatok. A retro-láznak hála divatba jöttek a retro-sémák. Kertész Gábor nagyon szereti a japán mintákat, ezekre azonban az utóbbi időben nem mutatkozik nagy igény. Egy japán vagy retro-minta egy egész életen keresztül képes valamit szimbolizálni a viselőjének.