„A karácsony számomra a megnyugvás” – Szelle Dáviddal, a Pannon Várszínház színészével beszélgettünk

Az idei ünnepek meglehetősen rendhagyó módon telnek majd. Te hogy töltöd az idei karácsonyt?

Valószínűleg ugyanúgy telik majd, mint az előző harmincegy karácsonyom: otthon leszek a családommal. Ez a pár nap nagyon fontos számomra, hiszen a szakmámból kifolyólag szinte megállás nélkül dolgozom, és az ünnepek alatt lehetőségem nyílik arra, hogy lelassítsak egy kicsit, és a számomra nagyon fontos embereknek szentelhessem a figyelmemet. Szeretem ilyenkor ténylegesen magamba szívni az otthont. Ez olyan hatalmas energiát ad, amely aztán nagyon sokáig elkísér a karácsony utáni időszakban is.

Mit érzel először, ha a karácsonyra gondolsz?

Megnyugvást. Azt hiszem, ez az érzés a legfontosabb számomra ebben az időszakban. Hogy kicsit úgy érezhetem, mindenre van idő: a családomra és magamra is.

Vannak családi tradícióitok, rituálék, amelyek a karácsonyhoz köthetők?

Természetesen vannak. Alapvetően – ahogy a legtöbb családnál – az étkezéshez kötődnek a hagyományaink. Töltött káposzta és göngyölt hús minden évben van nálunk. Ezek nélkül nem múlhatnak el az ünnepek. Bejglit nem szoktunk sütni, helyette a mézeskalács és a mézes krémes az elmaradhatatlan édesség az ünnepi asztalon. A legfontosabb hagyományunk pedig egyszerűen az, hogy együtt vagyunk. Ennél több nem is kell.

A járványhelyzet sajnos éppen ezt akadályozhatja meg idén sokaknál. Hogy látod ezt a helyzetet? Lehet valamiféle pozitívumot találni ebben a nehézségben?

A legszörnyűbb ebben a helyzetben az, hogy a vírus éppen azt tünteti el, ami miatt a legjobban szeretünk együtt lenni a másikkal. A távolságtartás, az érintések hiánya különösen nehéz ebben az időszakban. Az első hullámnál még könnyebb volt meglátni az esetleges pozitívumokat, hiszen úgy gondoltam, sok tanulságot leszűrhetünk a járványhelyzetből a túlfeszített életmódunkra vonatkozóan, és egy kicsit fellélegezhet a bolygó is. Most már nehéz pozitívumot látni. Azt hiszem, karácsonykor nehezebb, mint bármikor.

Ha visszagondolsz az elmúlt években eljátszott szerepeidre, melyiket gondolod az ünnepekhez leginkább köthetőnek, a legkarácsonyibb szerepnek?

Raszkolnyikov jut először eszembe. Meglepő lehet a választás, de a Bűn és Bűnhődés egyrészről számomra egy etalondarab, másrészről a próbafolyamat során olyan mélységeket és magasságokat éltem meg, amelyek kimondottan az advent és a karácsony sajátosságai. A premier előtti másfél hónap szinte teljesen kiesett, annyira mélyen voltam magamban: én is bezárkóztam, mint Raszkolnyikov. A Razumihint alakító színésztársam, Lenchés Marci – aki a való életben is nagyon jó barátom – utólag mesélte, hogy bár vele is keveset beszélgettem abban az időszakban, mindig pontosan tudta, hogy mi van velem. Az előadásokból, a közös jeleneteinkből, vagyis Raszkolnyikov karakterén keresztül pontosan kiolvasta, hogy velem, Szelle Dáviddal mi a helyzet. Nyilván ez visszahatott rám is. Csodálatos dolog volt érezni, hogy ennyire erősen ott van melletted valaki, és megért téged.

Egyébként, hogy az idei évből is említsek egy szerepet, a Virágot Algernonnak című darabból Charlie karaktere is hasonlóan fontos volt számomra.

Ebben a karakterben mi volt számodra a legfelemelőbb és a legnehezebb?

Nagyon óvatosan kell bánni ezzel a szereppel, hogy még véletlenül se hasson paródiának vagy kifigurázásnak. Ez a legnehezebb. Ami a legcsodálatosabb – és ha már karácsonyról beszélünk fontos is -, hogy miközben ez az ember a maga harminckét éves testével és hatéves eszével éli az életet, csordultig van szeretettel. A darab végén soha nem érzek szomorúságot, sokkal inkább azt, hogy legszívesebben kitárnám a karom, és mindenkit átölelnék. Ezt a hatalmas szeretetet megélni és átadni nagyon szép feladat.

A Virágot Algernonnak című darab üzenetei, és Charlie karakterének üzenetei közül, melyeket gondolod a legfontosabbnak?

A darab egyik fontos üzenete, hogy nincsen jogunk Istent játszani, illetve hogy ami az egyik embernek nem normális, az a másiknak lehetséges, hogy az. Sokat tanít az elfogadásról ez a darab. Ha magát a karaktert nézem, azt hiszem, Charlie őszintesége a legmegkapóbb számomra, valamint az a felismerés, hogy azok a problémák, amelyek miatt akár napokig képesek vagyunk mérgelődni, gyakran nem is valódi problémák. Az értékítéletünkre nagy hatással lehet ez a figura. De Raszkolnyikov is, hiszen ő azért rokkan bele az életbe, mert nem képes kiadni magából semmit. Magában őrlődik, holott egy karnyújtásnyira lenne attól, hogy egy csapot megnyisson, és könnyítsen a lelkiismeretén. Dosztojevszkij főhősének köszönhetően én például sokkal bátrabban kezdtem el beszélni a saját problémáimról a barátaimnak.

A Pannon Várszínháznál készültök valami meglepetéssel a karácsonyra?

Elindítottuk a PannON OtthON című online eseményeinket, amelyeken keresztül a színház korábbi előadásait nézheti meg a közönség. Az ünnepek alatt is minden nap elérhető lesz egy-egy darab. Ezen kívül is készülünk meglepetéssel, de ez egyelőre maradjon titok.