A Tündérhon kincseiről Aszófőn

Az előző évi nyári szezonban már hallhattak érdekes előadást az érdeklődők a Magyar Televizóból is jól ismert szerkesztővel , újságíróval. Mondhatni már visszatérő vendégként fogadták a helyiek ezúttal a XIX.sz.-i magyarság társadalmi kultúrájáról szóló interaktív előadását.

A magyar reformkor, 1825-1848-ig tartó időszaka mellett szélesebb időbeli kitekintésben a magyar nemzet öntudatra ébredéstől , a hazaszeretetről, a család szeretetről az emberi sorsokról, nyert a közönség gondolatébresztést. Mik is az öntudatra ébredés elemei, amiből kialakulhatott nagyon szoros összefogás a társadalmi rétegek között?

II. Ferencnek a nyelvi törvénye volt, amikor a német nyelvet akarta az akkori hivatalos latin nyelv helyett bevezetni, de ezt együttesen utasította el az egész magyar nemzet. Petőfi, Jókai, Garai versidézetei segítségével lirai hangulatba ringatta a hallgatókat. Petőfi Magyar Nemzetéből, Garai János Balatonról írt verséből,Arany János Családi köréből idézett elgondolkodtató sorokat. A zenével kapcsolatosan beszélt arról, hogy a vándorszínházakkal párhuzamosan a zene is fokozatosan bekerült a köztudatba.

Az 1840-es Magyarországi statisztikai adatokat idézve a lakosságról, a várható élettartalomról, a gyermekhalandóságról, majd a reformkorszak szépségét bemutatva az öltözködés hagyományairól, a bálozási szokásokon, viseleteken keresztül kirajzolódott a korabeli társadalmi összkép.

Bemutatást nyert az is, milyen volt a korszak embere, hogyan alakult ki az az értékrend, amelyben a közösség a valódi értékeket megbecsülte. Akik nem tartották be ezeket a kialakult normákat, azokat komoly szankciókkal kiközösítették. Részletesen kitért a táncokra, az öltözékekre, ismertette a férfiak -jelesül a dolmány, a zsinóros nadrág, a mente, a csizma, a kócsagtollas süveg- legjellegzetesebb viseleteinek jegyeit. A máig látványos női ruhaköltemények bemutatásán túl az abroncsos szoknyára és a fejfedőkre-ami az asszonyoknál jellemző főkötőkre és a fiatal lányoknál a pártára- tért ki. Az előadás után kvíz játékra hívta a nagyon aktív közönséget, ugyanis a felcsendült korabeli tánczenékből kellett a közönségnek kitalálni, hogy melyik, az előadásban bemutatott közösség táncdallama hallható.

A közel 100 évet átfogó időszak a magyar nemzet történelmének egy olyan szépséges korszaka volt, amit Jókai által alkotott Tündérhon jelzővel lehet illetni. Sokan jól is érezték magukat benne, hiszen ez az éra vezetett az összefogás és a tiszta értékrend kialakulásához,s ami a korszak érdemeként kiemelendő. Ebben az időszakban alakult ki a színjátszásnak az a formája is, ami a vándorszínházhoz kapcsolódik és a hírességek nevét fémjelzi. Tarnai Katalin szerint a vándorszínészek a később a Pestre is beköltöző színházak hatására tanulták meg a magyar nyelvet. Buda többségében német nyelvű lakossággal bírt abban az időben, és hogy a színházakat értsék, meg kellett tanulni magyarul.

A korai színházak már a magyarság tudatot közvetítették, előadói a magyar nyelvet művelték. Sokan is vállalkoztak erre a nehéz, embert próbáló, értéket közvetítő feladatra, többségében nehéz körülmények között élő fiatalok vágtak bele a vándorszínész életbe. Tarnai Katalintól azt is megtudtuk, hogy balatonarácsi temetőben nyugszik három jeles színésznő is, akik a korabeli időben vándorszínészként tevékenykedtek. Az előadó saját népi énekével lepte meg a közönségét, ami bónuszként szolgált a reformkort átfogó előadásának sikerességéhez.