A Szent Korona amerikai kalandja idehaza újabb fejezettel bővült

A korona utolsó hányattatása a második világháborúhoz köthető, amikor az amerikai bombázások miatt a koronát 1942 őszén rövid időre egy óvóhelyre menekítették. Majd az oroszok elől menekülő Szálasi Ferenc parancsára 1944 novemberében előbb Veszprémbe, Kőszegre, utána pedig a front előretörésével Salzburg közelébe, az ausztriai Mattseebe vitték, ahol újra elásták. A koronaőrség parancsnoka azonban fogságba esése után átadta a 7. amerikai hadseregnek. Az ismételten megtalált koronát 1945 júliusában először Augsburgba, majd egy frankfurti banktrezorba szállították. Így kezdődött a Szent Korona kalandja, mely csaknem 33 évig tartott. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya 1947-ben úgy döntött, hogy a jelvényeket nem adja vissza a magyar kormánynak, s azokat a legnagyobb titoktartás mellett 1953-ban az Egyesült Államokba szállíttatta. Végül a Kentucky állambeli Fort Knox katonai támaszponton őrizték, de évekig ez sem volt ismert.

A hidegháború idején a koronaékszerek sorsa a kétoldalú amerikai–magyar viszony egyik rendezésre váró kulcs­elemévé vált. Az amerikai kormány a jelvényegyüttes visszaszolgáltatását a magyar–amerikai viszony alakulásától tette függővé, míg a magyar fél többször is hangsúlyozta, hogy a regáliákat a magyar nép tulajdonának tekinti, s azok semmiféle tárgyalási alapot nem képezhetnek. 1956, majd a vietnami háború alakulása miatt a kétoldalú kapcsolatok normalizálására csak az enyhülési folyamattal párhuzamosan, a hetvenes évek folyamán kerülhetett sor, s ekkor már a látványos közeledés dominált. 1976 novemberében, Jimmy Carter elnök megválasztásának időpontjában már csak két rendezetlen kérdés maradt: a koronaékszerek visszaszolgáltatása és a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény kölcsönös megadása. Budapesten 1978. január 5-én éjjel amerikai és magyar szakértők és külügyi dolgozók a Parlament épületében aláírták a koronaékszerek átadásáról szóló hivatalos jegyzőkönyvet, miután a vitás kérdéseket rendezték, így került vissza a magyar fővárosba a Szent Korona, a jogar, az országalma, a kard és a palást.

– Magyarország több sikertelen próbálkozása után, az amerikai magyarok tiltakozása ellenére a Carter-kormány 1978. január 6-án juttatta vissza a nemzeti kincseket jogos tulajdonosának. A nagyközönség először a Nemzeti Múzeumban kiállítva csodálhatta meg a kegytárgyakat, amelyek ma már a Parlamentben találtak végleges kiállítóhelyükre – mondta Glant Tibor.

A könyv szerzője azt is elárulta, hogy tizenévesen hatalmas csalódás volt számára, amikor utólag kiderült, hogy az „élőben közvetített” 1978-as átadási ünnepséget valójában a nagyközönség kétórás eltéréssel láthatta a televízióban. – Talán ekkor fogalmazódott meg bennem először, hogy vannak még feltáratlan titkok, amelyeket érdemes lenne megismerni – fogalmazott az egyetemi docens. – A kutatás a hazai levéltárakban kezdődött, majd az Egyesült Államokban folytatódott, itthon és ott is rengeteg segítséget kaptam, így juthattam hozzá magánarchívumokban őrzött dokumentumokhoz, fotókhoz is. Szinte egyetlen kérésemre sem kaptam elutasító választ. Az 1997-es első kötet, A Szent Korona amerikai kalandja után az itthoni baptisták is támogatták a kutatómunkát, és – érdekes módon – még az egykori külügy is sokat segített, furcsa módon éppen azok, akik annak idején titkosították a ma már megismerhető anyagokat – sorolta Glant Tibor.