Nemzetiségi kulturális találkozót tartottak Gannán

Az összejövetel a hagyományoknak megfelelően a második világháborút követően elüldözött német lakosság emlékművénél koszorúzással kezdődött, majd Nagy Ottó polgármester beszédében azokra emlékezett, akiket a háborút követően jogtalanul és galád módon megfosztottak attól, ami életükben fontosnak számított.

- Január 28-án volt 75 éve annak, hogy a második elűzetés megtörtént. 153 gannai lakos fél évig egy pirnai táborban volt, majd Zwikau Drezda és Löbau környékére telepítették őket. Talán ők nem is gondolták, hogy arra a sorsra jutnak mint az a 446 falubelijük, akiket 1946-ban Karlsruhéba elüldöztek. Elvették hazájukat, állampolgárságukat, házukat, földjüket és jószágaikat. De elvették az álmaikat, a terveiket és a temetőben itt hagyták a múltjukat is. Ma rájuk emlékezünk, mert a múltunk, a közös szülőföldünk, szülőfalunk és történelmünk erre kötelez.

A polgármester arról is beszélt, hogy az 1946-os elűzetés 70. évfordulóján egy emléktáblát kaptak Josef Kollertől, amin a következő felirat áll: 1946. elűzetés, düh. 1996. megbocsátás. 2016. barátság.

- Az elűzetés olyan nyomot hagyott a Gannán maradottak lelkében, hogy szinte még otthon, a házaikban sem beszéltek róla – folytatta a település vezetője. - A 2011-es népszámláláskor még mindig féltek ezek az emberek, nem merték megvallani nemzetiségüket. Példát kell mutatnunk gyermekeinknek, unokáinknak, mert ha nem emlékezünk, akkor az emlékműveinkből nem marad más, csak egy kő.

A beszéd után Pályi Gábor plébános mondott áldást, majd együtt imádkoztak az elűzöttekért. A délután a kultúrház udvarában felállított sátor alatt folytatódott, ahol Pilter Mária, a Gannai Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke és Pillerné Fódi Ilona, a Veszprém Vármegyei Német Önkormányzatok Közösségének elnöke köszöntötte a megjelenteket. A kulturális műsorokat követően vacsorával kedveskedtek a vendégeknek, a talpalávalót az idén 20. éve Gannán játszó Tarianer Spitzbuam húzta.