Melyik kukába, bolti automatába dobjam az üres üveget? – Olvasói kérdésekre válaszolunk

Egy olvasónk az alábbi kérdésekkel kereste meg szerkesztőségünket:

„A borosüvegek visszaváltása kapcsán azt a tippet kaptam, hogy a palack formáját figyeljem. Attól függ a visszaváltási lehetőség, mekkora bemélyedés van az alján. Tényleg ezt kell nézni? Egyszerűbb lenne ugyanis, ha nem mindig abba a boltba kellene visszavinni a kiürült üveget, ahol a bort vettem, nem kellene három üzletbe is elmenni, arra emlékezni, melyiket hol vettem, hanem egy helyen leadhatnám a borosüvegeket. Különben a háztartási szemétnek szánt kukám telik meg hamarabb és az is motivál, hogy szelektíven, környezetvédő módon helyezhessem el ezt a fajta italcsomagolást. Milyen tanácsokat tudnak adni e téren? Mire kötelezettek az üzletek? Én a házi szelektív gyűjtőmbe üveget nem rakhatok, csak papírt, műanyagot, fémdobozt. Az egyik boltban pedig azt magyarázták nekem, csak a dugós borosüvegeket váltják vissza, a csavaros kupakosakat nem.”

A Gazdasági Versenyügyi Tanácsadó Iroda szakértői szerint valóban nincs egyszerű dolga a fogyasztónak, amikor a betétdíjas üveget szeretné visszaváltani. A jogszabály úgy rendelkezik, hogy a gyártó, amennyiben betéti díjassá minősítette a terméket, köteles azon, például a címkén a „betétdíjas termék” megjelölés feltüntetéséről gondoskodni.

A kereskedők a betétdíjas termék visszaváltását a termék forgalmazásának feltételeivel azonos módon, folyamatosan és teljes nyitvatartási időben kötelesek biztosítani.

A betétdíjas termék forgalmazásának helyén vagy egy erre kijelölt helyen. A legalább kétszáz négyzetméter alapterületű üzleteknek ezt mindenképp meg kell oldaniuk a bolt területén.

Kisebb egységek esetén előfordulhat, hogy a forgalmazás helye, tehát ahol vásároltuk az italt, nem azonos az üveg visszaváltására kijelölt hellyel. Ilyenkor ennek a bolt nyitvatartási idején belül munkanapokon legalább hat órán át fogadniuk kell a palackokat, olyan módon, hogy az átvevőhely felkeresése se okozzon jelentős nehézséget a vevőknek.

Azt is kormányrendelet határozza meg, hogy ha a vevő ragaszkodik hozzá, akkor a betétdíjas üveg visszavitelekor készpénzben kell annak ellenértékét odaadni neki, és a visszaváltási díjnak meg kell egyeznie a vásárláskor kifizetett betétdíjjal. Nem lehet annál kevesebb. Persze az sem tiltott, hogy kupont adjon az üzlet az üveg visszavitelekor, amit aztán levásárolhat a vevő, ha akar, vagy a kasszánál kérheti a forintjait.

Olvasónkat tehát arról tájékoztathatjuk, hogy jellemzően valóban oda kell visszavinnie az üveget, ahol azt korábban a bele töltött itallal együtt megvette. Az a legtöbb esetben a visszaváltásra kijelölt hely. Arról, hogy betétdíjas az üveg és emiatt a boltnak kötelező visszaváltania, a címkén tájékozódhat, emellett vásárláskor figyelheti a polcon feltüntetett árat, amelynél a betétdíj értékét is szerepeltetni kell. Bár lehet összefüggés a palack aljának formája, lezárása és a visszaváltási kötelezettség között, azaz elképzelhető, hogy egy-egy boltban épp a kupakos üvegek nem betétdíjasak, de nem ez a mérvadó, hanem a betétdíj feltüntetése a címkén és a polcon.

Jó tudni azt is, hogy van olyan üzletlánc, amelynél az üvegvisszaváltó automata a vonalkódot érzékeli és így csak a náluk megvetteket fogadja el.

Van olyan bolthálózat is, amelynek automatái az üvegek formáját szkennelik és minden olyat visszavesznek, amelyek külsőre megegyeznek a náluk betétdíjasként forgalmazottakkal. Az is jó példa, hogy egyes üzletekben az automata mellett elhelyezést biztosítanak a nem visszaválthatóaknak is, hogy ne kelljen azokat az otthoni, háztartási szemétnek szánt kukába tenni. Külön gyűjtik. Még egyszerűbb megoldás lehet, ha a nem betétdíjas borosüvegeknek a településünkön keresünk közterületen elhelyezett szelektív gyűjtőedényt. Érdemes ezeket oda elvinnünk. Ugyan pénzt nem kapunk értük, de környezetünkért ezzel is tehetünk.