Kerti fabútoraink rendszeres törődést igényelnek

A fa természetes, élő anyag, nyomot hagy rajta az erős napfény, az eső. Ha kiszárad, akkor zsugorodik, ha pedig megnő a nedvességtartalma, kitágul. Ezért a felületét rendszeresen ápolni kell. Az asztalokat, székeket először alaposan takarítsuk le, nyugodtan használhatunk gyökérkefét és klóros oldatot, utóbbi a zöldes algafoltokat is kiválóan eltünteti. Ezután finom szemcséjű dörzspapírral szálirányban csiszoljuk át a bútorokat, majd jöhet a festés.

Népszerű a lazúr, de nem mindegy, hogy melyiket mire használjuk. Érdemes figyelembe venni a fa minőségét és jellegét is, hiszen a puhább anyag többet, míg a keményebb kevesebb anyagot szív magába. A vastaglazúr vízzáró réteget képez az anyagon, és addig ad védelmet, amíg a filmréteg sértetlen és összefüggő. Elsősorban az időjárásnak kevésbé kitett, mérettartó faszerkezetre ajánlott. A vékonylazúr mélyebben beszívódik a fa pórusaiba, így nem válik le, nem hólyagosodik fel a festékréteg, ráadásul a fizikai hatások ellen – víz, szél, napsütés – is kellő védelmet biztosít. Jó választás azért is, mert kiemeli a fa természetes erezetét, a kétféle rost színe között kontrasztosabb hatást eredményez. A vékonylazúrt mindig több rétegben, telítettségig ajánlatos felvinni. A rétegek között minél több száradási időt hagyjunk.

Kevésbé elterjedt felületkezelési anyag az olaj, pedig szép, matt felületet képez. Előnye, hogy jobban megmarad a fa természetessége, és padlón, illetve más faszerkezeteken is alkalmazható. A pác visszaadja az anyag eredeti színét, de nem védi azt, utána még lakkal, vastaglazúrral vagy esetleg viasszal kezelni kell a bútor felületét.