A kislődi Unferdorfer József munkáját Sikerdíjjal jutalmazták a Szeniortalálkozón

Unferdorfer József kertészeti tanácsait már jól ismerik olvasóink, hiszen a szakember évek óta továbbítja azokat olvasóinknak lapunkon keresztül. Amellett a család kertészetébe Veszprémtől a Balaton-parton át Devecserig nagyon sok helyről érkeznek vásárlók kora tavasztól késő őszig. A házigazda pedig örömmel adja át tapasztalatait, osztja meg tanácsait mindenkivel. Nem vitás, hogy elhivatottsága, szorgalma mellett közvetlensége és jó szíve is kulcsa a sikernek. A kistérség 25 településének aktív nyugdíjas vállalkozói közül kaphatták meg a díjat elsőkként ők ketten azok közül, akik tudásukat próbálják átadni a fiataloknak.

József persze szerényen hárít, a tőle megszokott módon, de szerencsére nógatni nem kell, hogy meséljen.

– Az elismerés számomra egyet jelent egy életműdíjjal. Azért is értékelem nagyra, mert bevándorlóként kaptam, és így ez azt jelenti, hogy Kislőd elfogadott. Ez nagyon jólesik, 25 éve élek itt. Sok év becsületes munkája van mögötte, de a legfontosabb mindig a vevő volt mindenekelőtt. Szeretem a növényeket, de a vevő az első, az, hogy az ő igényeit kiszolgáljuk. Azonban a díj nem csak engem illett, amit végzünk, az komoly csapatmunka. A család mindig ott van a háttérben. A feleségem, a lányunk, a fiunk. Utóbbi főállásban dolgozik velünk. Négy unokánk van, de ők egyelőre nem annyira érdeklődnek a kertészkedés iránt, mint azt én szeretném. Na de én sem gyermekkorban kezdtem. Hiszen akkoriban be kellett állni kukoricát kapálni, répát egyelni a sorba, aminek a végét se láttuk. Kizárt, hogy akkor abba gyerekfejjel beleszerethetett volna valaki. De otthon az ablakban mindig volt virág, a szüleim is szerették a növényeket, bár csak akkor csodálkoztunk rá azok szépségére, amikor virágba borultak. Biztos, hogy ez is meghatározó volt – magyarázza József, aki Romándom született, aztán felnőttként Kislődre került dolgozni a vasútra, itt kapott szolgálati lakást.

A feleségével aztán a faluban vásároltak házat, de akkor már olyat kerestek, ahol elférnek a fóliasátrak is.

– A vasúton már volt fóliám, a felesleges palántákat elajándékoztam a szomszédoknak. Egy idő után már kérték, hogy adjak, aztán elkapott a gépszíj, és mire észbe kaptam, már felpörgött a vállalkozás – mondja a házigazda, aki maga készíti a fóliasátrakat is. Jól jön ehhez a géplakatos végzettsége, de az is, hogy kitanulta például a hegesztést, a hidraulikus gépkezelő szakmát.

– De hiába van valakinek egy jó szakmája, ha az nem érdekli, vagy nincs hozzá tehetsége. Sokszor éjjel fejben megépítek valamit, aztán magam kivitelezem. Nem kell megértetni a szakemberrel, hogy mit szeretnék, és várni sem kell senkire. Ez óriási előny. A kertészkedést viszont inkább gyakorlatban tanultam, komoly előképzésem nem volt a növénytermesztés terén. A visszajelzések viszont nagyon fontosak voltak, megerősítettek, ha dicsérték a palántát. Mivel érdekelt a dolog és láttam, hogy vannak elméleti dolgok, amiket meg kell tanulni, beiratkoztam a kertészeti egyetem tanfolyamára. A környéken sajnos nem volt senki, aki a mesterem lehetett volna – emlékezik Jóska.

Ma is mindennap naplót vezet, dokumentál minden ültetést, növényvédelmi lépést, rendelést. Azt mondja, a gyerekeknek ez sokat segít, és persze eleve ebbe nőttek bele. Apjuk kudarcaiból ugyancsak tanulhattak. – Sulykolom beléjük, hogy ezt a vállalkozást nem szabad abbahagyni. Nem is csak az invesztált anyagiak, hanem sokkal inkább a kialakult vevőkör miatt sem. Annál erősebb nyomás nincs. Lelkifurdalásom is lenne, hogy cserben hagyom őket. Hiszen ide már nem kell hirdetés, jönnek a vásárlók maguktól minden évben.

– Az alapot a megfelelő palánta adja, ami a virágok esetében holland alapanyag. Az újdonságokat viszont kipróbálom magam, mielőtt árusítanánk. Adok belőle a szomszédoknak is, hogy teszteljék, ők jól járnak mindig. Az év a rendeléssel kezdődik, amelyhez decemberben összeül a család. Megvitatjuk, miből mennyit érdemes rendelnünk. A vevők visszajelzése adja aztán a következő év alapját. Mivel egész évben áruljuk a palántát, majd a termést, sokan megfordulnak nálunk, erős a kapcsolat a vevők és köztünk – magyarázza József, aki be is mutatja mindig az újdonságokat gyönyörűen gondozott kertjükben, sziklakertjükben.

A vevők ámulnak, aztán sokszor a következő évben az áhított növény nevére sem emlékeznek, csak hogy a kert melyik pontján látták. Előfordul, hogy a szomszédnál láttak egy virágot, megtetszett, a következő évben már jönnek érte. – Mindig van új növény. Hiába adott egy bevált kínálat, mindig kell mellé új is. Idén például a szinte világítóan rikító pink színű futómuskátli, vagy a kék színű salvia, amelynek régen oly népszerű piros változata ma már senkinek sem kell – mondja.

Az előkertből a hatalmas fóliasátrakba lépünk a gyönyörű vastag, húsú sárgás zöldes színű felfuttatott paprikák közé. Ezek mindent visznek József szerint az ízük miatt, és mert a héjuk olyan vékony, hogy az epét sem bántja a lecsóban. A paprika szabadföldben nem lesz tökéletes a kis páratartalom miatt. A szakember szerint, ha lassan fejlődik a növény, a rostok keményebbek lesznek, a hús vékonyabb. A fólia alatt tudja biztosítani számukra a páratartalmat. Reggelente elárasztja a párásító berendezéssel ködszerűen az egész sátrat, azzal lehűti a levegőt is. A visszapárolgás hőt von el, így a növény igazán jól érzi itt magát. Egyébként hazánkban egyre inkább nem kedvez a hőmérséklet és az időjárás a paprika termesztésének. Ha kéthetes melegsokkot kap, nem heveri ki, mert ahhoz túl rövid a tenyészideje.

– Általában november közepéig tudom itt szedni, onnantól már fűteni kellene a sátrakat. Azok végébe most kísérleti jelleggel ültettem nagy cserepekbe is paprikát. Folyamatosan szedem róla a termést, és télre majd az edényével beviszem világos, nagyjából tízfokos helyre. Számításom szerint a családot ellátja friss paprikával legalább év végéig – reménykedik. Aztán mutatja az egyszerűen csak dinnyeparadicsomnak nevezett gyümölcsöt, amelyért megőrülnek a vevők. Idén nagyon jól bírta a gyűrődést, szépen termett. A nevét zöldes-pirosas csíkos külsejéről kapta. Alakja szép, vízcsepphez hasonló, íze pedig különlegesen finom.

A kislődi kertész már elégedett lehetne, de sosem nyugszik. Most paradicsomoltáson töri a fejét, hogy összehozzon egy jól termő és egy ellenálló fajtát. Úgy véli, a növényter­mesztés jövője ez lesz az egyre ellenállóbb kártevők miatt. Kicsivel odébb gyönyörű bordó kápia paprikák kelletik magukat. A palánták egészségesek, zöldek, a termés bőséges. Unferdorfer József szerint szerepe van ebben a ma fokozott figyelmet igénylő növényvédelemnek is. Állítja, hogy ha körbevesznek bennünket a gondozatlan területek, akkor hiába védekezünk, a kártevő megtalálja a kertünket. De pillanatok alatt el is lehet rontani a növényvédelmet. Ezért az üvegházi molytetű ellen most éppen nincs hazánkban forgalomban levő hatásos rovarölő szer. Fontos, hogy ugyanazzal a szerrel legfeljebb kétszer permetezzünk, és figyeljünk oda, mert a szer neve nem határozza meg a hatóanyagot. Az alapja mindennek az őszi és tavaszi lemosó permetezés, amellyel eltávolítjuk a kártevőket – szögezi le.