Károsító gubacsatkák

Ha a tüneteket felismerjük, már tavasszal elkezdhetjük a védekezést. Vegyszeres kezelés nélkül évente sok nemzedékük alakul ki, egyetlen levélen több ezer atka is szívogathat. A fajoknak csak egy része képez gubacsot, a többi a levelek fonákján mozog. A 200 gubacsatkafaj nagy  hányada a gyümölcstermő bokrokon, fákon, szőlőn él, és fajra jellemző tüneteket idéz elő. A szőlőgubacsatka szívogatásának hatására a levél színe foltokban kidomborodik, a fonákja besüpped, fehér, majd barnára színeződő sűrű szőrszerű képletek fejlődnek. 

Ha sok a gubacsos levél a tőkén, csökken a hajtásnövekedés és a terméshozam. A fürtre is átterjedő szöszösödés esetén a virágkezdemény lehull. A mogyoró-gubacsatka által megtámadott rügyek megduzzadnak és eredeti méretük kétszeresére nőnek. A beteg rügyek tavasszal nem hajtanak ki, belőlük sem hajtás, sem termés nem fejlődik. A dió nemezes gubacsatkájának szívogatása nyomán a levél fonákján fehéres vagy sárgás nemezes foltok alakulnak ki. A gubacs helyén a levél színe erősen kidomborodik. A tavalyi évben a diófákon inkább a szemölcsös diógubacs-atka károsítását figyelhettük meg. Ez a faj a levél lemezén (néha a terméshéjon is) egy-két milliméteres, szemölcs-szerű, vöröslő gubacsokat képez. 

Erős fertőzés esetén idő előtti lombhullás következik be. A fekete és a piros ribiszkén két különböző gubacsatkafaj károsít. A fertőzött rügyek nyár végére két-háromszoros nagyságúra duzzadnak, a gömbölyű gubacsok belsejében az atkák többezres kolóniákban élnek. A gubacsos rügyek tavasszal csökevényesen hajtanak ki, sok termőrügy elpusztul, a vesszők felkopaszodnak, csökken a termés. 

A nem gubacsképző köszméte-gubacsatka a fekete és piros ribiszkén is károsít. A rügyek elhalását és a vesszők felkopaszodását okozza. A növekvő gyümölcsön is megtelepszik, a gyümölcs csúcsi részén a csészelevelek védelme alatt szívogat. A szederatka által okozott tünetek a vadon élő és a termesztett szedren egyaránt megtalálhatók. Különösen a késői érésű fajták károsodnak. A termés elszíneződik, torzul. Az egészséges sötétbíbor vagy fekete gyümölcshöz képest a megtámadott termésrészek világos-pirosak, húsuk keményebb és íztelenebb. 

A körtegubacsatka tápnövénye a körte, főleg a nemes fajokon gyakori. Szívogatásának hatására a levélen 23 milliméteres, mindkét oldalon kidomborodó, kezdetben piros vagy sárga színű himlő fejlődik ki, melynek fonákján egy kicsi besüppedő nyílás van. A himlők a fakadó leveleken, a főér oldalán szabályosan, később elszórtan képződnek és megfeketednek. Erős fertőzés esetén (fiatal oltványoknál) korai lombhullást és visszamaradó fejlődést tapasztalunk. Április végén még a tojások lerakása előtt, majd két hét múlva a lárvák megjelenésekor tanácsos flufenzin vagy fenazaquin hatóanyagú szerekkel védekezni a gubacsatkák ellen.


Györffyné dr. Molnár Júlia,
a mezőgazdaság-tudomány doktora