2008.05.28. 02:29
<u>Végleg megáll a varrógép?</u>
<b>Várpalota</b> - A hazai textilipari nehézségek miatt úgy tűnik, bezár a Berwin Ruhagyár várpalotai üzeme (is). A döntés ugyan még nem végleges, de mindenki készül a legrosszabbra.
Egy tradicionális üzemmel lesz szegényebb a közeljövőben Várpalota. Ha csak valami csoda nem történik, szeptember 5-én bezár a Berwin Ruhagyár várpalotai üzeme. Az egykor szebb napokat látott, 1965-ben alapított varrodában - amely volt Vörös Október Ruhagyár, majd Elit is - nem is cáfolják a városban keringő híreket.
A leépítésről, bezárásról szóló hírek nem először kaptak szárnyra az üzemmel kapcsolatban. A Berwin Ruhagyár Zrt.-nek a központi szabászaton kívül négy varrodája volt hazánkban: Nyíregyházán, Vásárosnaményban, Dunaújvárosban, Várpalotán. Ez utóbbi két üzem párban dolgozott , Dunaújvárosban a zakókat, Várpalotán a nadrágokat varrták.
Ezért amikor 2005 végén az újvárosi varroda bezárt, az emberek azt hitték, Palotán is lehúzzák a rolót, de az akkori év nyarán maga az angol tulajdonos, Simon Berwin személyesen tájékoztatta a kollektívát a megmaradásról. Úgy tűnik, csak eddig húzták.
A jelenlegi recesszió igen kedvezőtlen hatással van a hazai gazdaságra, főleg a textiliparra. Az iparág versenyképessége jelentősen leromlott. Rendkívül nagyok a közterhek. Ráadásul rendkívüli módon sújtja őket a font-forint árfolyam mozgása. A forint erősödött az utóbbi időben, a font igen legyengült.
Tavaly 365 forintos font árfolyammal terveztek, ma egy fontért 305 forintot kérnek. Mindezek igen súlyos, milliós nagyságrendű veszteséget okoztak a társaságnak, fejtette ki Simon Péter, a Berwin Zrt. emberierőforrás-vezetője.
Kínában az európai gyártási költségek harmadáért képesek ugyanazt megcsinálni, amit mi idehaza. Egy jól dolgozó kínai varrónő heti hatnapos munkahéttel havi 90- 110 dollár (körülbelül húszezer forint) között keres. Ezért nem véletlen, hogy mindenki Ázsiában gyártat.
Ezzel a költségkülönbséggel még azt is kompenzálják, hogy a gyártás távol esik az európai piactól, s hosszabb idő, míg az üzletek polcaira kerül a termék. De manapság az ár az elsődleges szempont, s a vásárlók csak ezt követően nézik meg magát a ruhaneműt.
Mindezek ellen lokálisan lehetetlen tenni bármit is, vélekedett. Az eddig felsoroltak következményeként a megrendelésállomány annyira visszaesett, hogy már nem tudnak munkát biztosítani mindhárom egységnek.
A két szabolcsi üzem közel van egymáshoz, ezért a logisztikai szempontok is azt diktálják, hogy a várpalotaitól váljanak meg. A három varroda közül egyébként ez a legkisebb.
Nem az emberek hibája, ha be kell zárni a gyárat. A Berwin 7,5 éve van Magyarországon, és nem is tervezik a kivonulást. Próbálják biztosítani a munkát a megmaradóknak, ameddig csak lehet. A várpalotai dolgozókkal már közölték, valószínűsíthetően szeptember 5-ével megszüntetik a termelést, de hivatalos formában még nem tájékoztatták őket.
A cég vezetése az utolsó pillanatig dolgozik azon, hogy találjanak valami megoldást arra, hogy a bezárást elkerüljék. Ez lehet oly módon, hogy további termelést hoznak Várpalotára, de lehet úgy is, hogy a gépekkel, berendezésekkel, a dolgozókkal egyetemben értékesítik az üzemet egy szakmai befektetőnek.
Tárgyalásokat több irányba is folytatnak, de a bezárás elkerülésére ma még nem látszik esély, ismerte el. A munkaügyi központnak is jelezték, hogy létszámleépítésre készülnek, de hivatalosan még ők sem kaptak értesítést. Egyelőre még beleférnek a törvény szabta határidőbe.
Az emberek minden járandóságukat meg fogják kapni, nyomatékosított Simon Péter. A bezárásig szeretnének dolgozni Várpalotán. Az év elején még 189-en voltak, ma 162-en, az emberek önként mentek el.
Akik időközben találtak valahol munkát maguknak, nem gördítettek akadályt a távozásuk elé. Sőt, időarányosan ők is megkapták a járandóságukat. A cég igyekszik mindent megtenni a dolgozóiért, mert nekik is fáj, hogy ilyen lépésre kerül sor.
A munkából hazafele igyekvő asszonyokat nehéz szóra bírni. Érthető, hiszen az elmúlt hetek ismét bizonytalanságban teltek. Nincs pánikhangulat, de a félelem minden megnyilatkozásukból érezhető.
A reakció érthető, hiszen a környéken nincs munkahely, az asszonyok és családjaik nem várt nehéz helyzetbe kerülhetnek. Az eszük szerint tudják, hogy szeptemberben mindennek vége, de a szívük azt diktálja, tartsanak ki a végsőkig.
Igazság szerint nem is igen van más választásuk. Több évtizedes munkaviszonyokról van szó, amit nehéz feladni, főleg úgy, ha nagy eséllyel a munkanélküliség vár rájuk.