Merre tovább, Európa?

Európa földgázellátásáról, az ukrán-orosz krízisről Hetesi Zsolt fizikust, a Pécsi Tudományegyetem főmunkatársát kérdeztük.

A térség világviszonylatban is legnagyobb földgázkészleteivel Oroszország és a Közel-Kelet volt szovjet tagköztársaságai rendelkeznek. Ezekből az országokból érkezik a földgáz egy jelentős része stabil és instabil régiókon keresztül Európába - tudtuk meg Hetesi Zsolttól.

Oroszországból és a volt szovjet tagköztársaságokból érkezik a földgáz jelentős része Európába mondta Hetesi Zsolttól

Instabil régiónak számít Ukrajna, ami már most nehéz helyzetben van. Könnyen előfordulhat egy újabb, a 2009-es orosz-ukrán gázárvitához hasonló helyzet, amikor az oroszok elzárták a csapokat, Ukrajna pedig megcsapolta a készleteket. Oroszország éppen ezért arra törekszik, hogy megkerülje Ukrajnát.

Németország felé meg is épült az Északi-Áramlat egyik szárnya, amely a Balti-államok és Lengyelország megkerülésével szállít földgázt Németországba.

Délen Oroszország igyekezett megkerülni Ukrajnát, ez lett volna a Déli-Áramlat célja, amely nem csak Magyarországot, hanem a Balkánt is ellátta volna. Innen jutott volna tovább a gáz Nyugat-Európába. A meghirdetett szankciókkal azonban olyan helyzetbe lavírozta bele magát az Európai Unió, hogy szembe kellett szállnia Oroszországgal, amely egyébként egész Nyugat-Európában a földgáz-behozatal jelentős hányadát adja.

Eközben az EU saját földgáz-forrásokkal alig rendelkezik. Az Északi-tengeren zajlik olyan gázkitermelés, amely jelentős, ez Angliát és Norvégiát jelenti. Az EU-n kívül, de földrajzilag Európában az egyetlen hely Norvégia, ahol jelentős földgázfeltárások zajlanak. Emiatt az EU szükségletének nagyjából 40 százalékát Oroszországból biztosítja, további 20- 25 százalékot norvég, 16 százalékot pedig algériai forrásokból szerez be. A saját kitermelése 150- 200 milliárd köbméter, ez évi 5 -10 százalékkal csökken és 2030-ra a forgatókönyvektől függően a háromnegyedére-felére esik majd vissza.

A legtöbbet Németország veszi meg

Ha az éghajlatváltozás a jövőben a telek még zordabbá válásával jár, akkor a mostani 10 milliárd köbméteres fogyasztás helyett 14 milliárd köbméterre kell számítanunk. Rövid és középtávon biztosan nem pótolható az orosz gáztól való függés, hosszú távú forgatókönyvekkel ezen változtatni lehetne, de ilyenek nem léteznek. Két lehetőség van. Oroszország már kiépített egy földgázvezetéket Törökország felé, ez a Kék-Áramlat. Ha a Déli-Áramlat helyett egy másik vezetéket építenek, akkor a tervezett a 60 68 milliárd köbméternyi gázt Görögországon és Szerbián keresztül el lehet juttatni az EU-ba. Erre a gázmennyiségre Oroszországnak nincs szüksége, ezt az EU-nak érdemes eladnia.

A kevésbé szerencsés forgatókönyv lehet a 2009-es események megismétlődése. Míg azonban 2009-ben sikerült egyezségre jutnia Ukrajnának Oroszországgal, addig ennek a feltételei jelenleg nem biztosak. Ha így alakul, akkor terveket kell készítenünk a nagy fogyasztók korlátozása mellett a lakossági igények zavartalan biztosítására, valamint a kieső mennyiség pótlására. A szlovák és osztrák ellátórendszerre rá lehetne kapcsolódni, megkerülve ezzel Ukrajnát, részesülhetnénk a Németországon keresztül érkező gázból. Persze ez ettől még továbbra is orosz gáz.

Arra a kérdésre, hogy a gáztározóink mennyire jelentenek biztonságot, megtudtuk, hogy ezeket télen és nyáron is töltik, mert olyan kicsi a befogadóképességük, hogy a teljes téli fogyasztásmennyiség sem fér el bennük. Az EU energiastratégiájának előírása, hogy a stratégiai készletek három hónapra elegendőek legyenek. Ennek eleget tesznek a tározóink, de az ellátás szempontjából nem ez a kérdés, hanem a behozatalunk biztosítása, a fogyasztásunk mérséklése és az energiahatékonyság növelése. Fűtéskorszerűsítési és energetikai beruházásokra lenne elsősorban szükség, ez lenne a legkézenfekvőbb beavatkozási pont.