Fukuyama végzetes tévedése

Az előadó a Mozaik Érdekvédelmi Egyesület vendégeként a Padányi Gimnáziumban a korunk magyar és világgazdasági, politikai és erkölcsi helyzetét és feladatait igyekezett felvázolni, keserű iróniával mutatva rá képtelen kényszerhelyzetünkre Európában.

Ha visszatekintünk az elmúlt negyedszázadra, elmondhatjuk, Fukuyama jóslata korántsem vált valóra, mert bár a szocializmus nevű izé összeomlott, de még jó sokáig nem fog véget érni a történelem, és az örök béke korszaka sem " fenyeget " a közeljövőben, mutatott rá. Elmondható, hogy a világ, s benne a magyarság életesélyei legfeljebb másképpen rosszak, mint 25 éve voltak. Válság van gazdasági, politikai, népesedési, erkölcsi értelemben is. A válság oka abban a megváltónak remélt, de pusztító voltát bizonyított nyugatias modernitásban keresendő, amely a 19. század óta kapitalizmusnak nevezi önmagát. Egyre jobban látszik, hogy ez egy olyan társadalom- és gazdaságszerveződésű modell, amely mértéktelenségével megsemmisíti önmagát. Ez csak azért nem következett be eddig Nyugaton és Amerikában az elmúlt 200 év során, mert ami e rendszerből fakadó negatív hatásként jelentkezett, azt a globális kapitalizmus vezérállamai áttolták a perifériákra (ma is ez történik). Szemfényvesztő, pusztító hazugságüzenet az, hogy ha „majd ti is így csináljátok, mint mi, eljuttok oda, ahova mi”. Látható: a periféria nyomora mintegy tükörképe a centrum gazdagságának. A kapitalizmus abszurditása, hogy a ma a világ leggazdagabb 85 emberének ugyanannyi vagyona van fejenként (tízmilliárd dollár felett), mint a legszegényebb 3 milliárdnak együttvéve. Mindennek a mértéktelenség és a telhetetlenség a mozgatórugója, ez a „kisgömböc” esete a mesében, s ennek kiszolgálója a kereskedelem, a pénz és a média globalizációja.

Vázolta, miként működnek azok a ”szivattyúk”, amelyekkel kivonnak a perifériákon lévő európai tagállamokból. Azt mondják: hazánk mennyi pénzt kap az Európai Uniótól, s közben ennek a három- olykor ötszörösét vonják ki tőlünk, elsősorban németek, franciák, hollandok, angolok a bankjaikon keresztül kamatként és profitként a kereskedelemben. Buzgón dicsérik a kiváló magyar munkaerőt, de az ötödét sem adják oda neki fizetésként, mint a saját országaikban dolgozóknak. Kifejtette, hogy miként adósították el hazánkat a tőkebevonás manipulációjával. Azt mondták 40-45 évvel ezelőtt, hogy tőkeszegény az ország, bevontunk hát tőkét, először hitelek formájában, majd 1988-tól működő tőke formájában. Csak nagy valószínűséggel rossza alkut köthettünk, mert a hozam helyett kis nyelvi leleménnyel „viszem” született belőle, s befektetés helyett kifektetés lett belőle, mutatott rá. Mert a működő tőke feltételeinek létrehozása ötszörösébe került, mint a kivett profit. A felvett 20-30 milliárd dollárnak megfelelő összeg kamata ma körülbelül 170 milliárd dollárnál jár. Megdöbbentő, hogy ma az egy keresőre jutó átlagbér (153 ezer forint nettó) vásárlóereje szinte ugyanannyi, mint a 36-37 évvel ezelőtti. Ez az újkori történelemben csak 1914 és 1954 közötti időszakban történt meg, de akkor volt közben két világháború és gazdasági világválság. Hazánk demográfiai mélyhulláma is párhuzamosságot mutat ezzel, vélte az előadó. 1916-56 között még 2 millióval sikerült növelni a trianoni határokon belül a népességet, míg 1980-tól máig nyolcszázezerrel vagyunk kevesebben, s évente egy kisvárosnyi népesség tűnik el a térképről. Választ kéne adni arra, hogy látszólag sokkal jobb történelmi körülmények között (demokráciában, háborúk nélkül, EU-tagsággal) miért veszíti el a hajlandóságát nemzetünk a gyermekvállalásban. Előzetes számítások szerint 2028-32 között elérjük azt az állapotot, hogy évente kétszer annyian halnak meg, mint amennyien nem születtek meg. A demográfusok szerint ez a végállapot, innen nincs visszatérés, ez a nemzet elhalásához vezet.

Végezetül szólt az előadó a viharos külpolitikai, háború-fenyegette helyzetről is. A Bretton Woods-i rendszer a gazdasági alapját, Jalta pedig a politikai alapját teremtette meg Amerika világhatalmi szerepének 1945 után. Mára azonban megváltozott az világ, Németország és Oroszország viszonya is egészen más és feljövő nagyhatalomként jelentkezik Kína, mögötte Indiával. Amerikát kihagyni látszik azonban a készülő új eurázsiai együttműködési rendszer, ezért az USA mindent elkövet, hogy abban akadályozza Európát. Feszült a helyzet, hazánk és Közép-Európa most is a nagyhatalmak háborús fenyegetettségének harapófogójában él, mint történelmében oly sokszor. Szembefordulni a globális sodrással, kényszerítéssel nemigen lehet, bizonyítják ezt az elmúlt öt év konfliktusai. Mit tehetünk tehát? - vetette fel Bogár László. Bármennyire is fájdalmas, nekünk trianoni társainkkal kellene valahogy egyetérteni, mondta. Ez azért sem elvetendő, mert öt év múlva Trianon 100., rá hat évre pedig Mohács 500. évfordulójára emlékezünk, s a harmadik nemzettragédiát szeretnénk elkerülni. Új szövetségre volna szükség a nemzeten belül és a trianoni társakkal, mert ha ez nem sikerül, nem maradunk életben. Fel kellene ismernünk végre, amit Trianon idején sem láttunk be, hogy nem egymás ellen, hanem a közös ellenség ellen kell összefogni.