Élet a családi farmon

Ők sem gazdának születtek. – Józsi esztergályos volt, én bolti eladó. Tapolcán tömbházban nőttem fel, nem is rajongtam az állatokért, a nagyszüleim tyúkudvarában lábujjhegyen álltam kislányként. Józsiék családja már akkor gazdálkodott itt, a faluban, igaz, még kicsiben. Amikor összeházasodtunk, fogalmam sem volt az állattartásról. Ma már természetes, hogy ott vagyok az elletésnél – enged bepillantást az életükbe Kati.

Józsi élete is sokat változott, amióta gazdálkodnak, de közel sem fordult akkorát. Amikor még hat-nyolc tehenük volt, szomorúan adtak el egy-egy kedvencet. A gyerekek az ablakból integettek az állatok után. Ma ezt már nem tudják megtenni, ekkora állomány mellett. Igaz, most is van egy borjú, amelyiket születése óta Józsi eteti vödörből tejjel. A kis állat mindenhova követi őket. Kati naplót vezet a tapasztalataikról, mert azt mondja, csak így lehet tanulni a saját hibáikból.

Az otthoni gazdálkodás egyik előnye, hogy együtt a család, 15 éves fiuk már segíteni is tud, húga ugyancsak ügyes. Kati sok tyúkot tart, elkezdett tojás termeléssel is foglalkozni, nem árt több lábon állni. A takarmányt szintén maguk állítják elő, a 60 hektárnyi terület egy része legelő, a többit művelik.

A lesenceistvándi Gelencsér József és felesége, Kati tojástermeléssel is foglalkozik a családi farmon (Fotó: Tóth B. Zsuzsa)

- Sokat kell dolgozni azért, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk a gazdaságból. Azt szoktam mondani, húsz évnyi szabadságom van bent, nem beszélve a szombat - vasárnapokról. Nyaralni elmegyünk néha, olyankor a család többi tagja besegít - magyarázza Józsi. Ő képes nyári estéken éjjel kettőig dolgozni, például ha kaszálni kell. A traktoron van világítás - mondja magától értetődően. Szóval ez nem nyolc órás munka. Hozzájuk akár vasárnap is jöhet valaki tojásért.

- Elhivatottság kell ehhez. Kevesen csinálják. A mi kis falunkban is többen belevágtak rendszerváltás után, de ma már rajtunk kívül csak egy házaspár él gazdálkodásból. Kiöregedtek, a fiatalok pedig nem folytatják. Csodálkoznak sokan, mikor megtudják, hogy mi ebből élünk ennyi idősen. Számunkra ez életforma, a gyerekeink pedig ebbe nőnek bele. Sajnos mára felnőtt egy korosztály, amelynek tagjai azt sem tudják, milyen a libacomb és a házi tej. Azt a lila tehén adja, a tojást pedig a nyúl tojja - mondja mosolyogva Józsi.- Aztán megmagyarázza, hogy miként lehet az, hogy akár húsz forintért kapunk tojást a boltban. Az import áru nagy része Lengyelországból érkezik, ahol az már selejtnek minősül. Ipari tojás, száraztésztába kerül, tojásport készítenek belőle, vagy eladják nálunk. Mert nagy tételben még az a pár forint haszon is számít, ami így marad rajta. Hiszen a takarmányt ők ugyancsak világpiaci áron veszik, annyiért, amennyiért Gelencsérék. Józsiék azonban a magyar áru mellett vannak, azt keresik az üzletben is.

A rengeteg munka mellett folyton képzésekre járnak, képben vannak a változások terén. Az uniós szabályokat már akkor figyelembe vették a fejlesztésnél, amikor még csak terv szinten lehetett hallani azokról. Kiállításokon szereznek tapasztalatokat és pályáznak. Ha nem nyernek, akkor sem adják fel, pedig maga a pályázatírás sem olcsó mulatság. De őket nem olyan fából faragták, akiket ilyesmi eltántoríthat.