Hetesi Zsolt: a paksi atomerőmű-bővítés nem egyértelműen jó vagy rossz

A beruházás körül továbbra is sok a megválaszolatlan kérdés. Lapunk Hetesi Zsolt fizikust, a Pécsi Tudományegyetem tudományos főmunkatársát kérdezte.

– Várhatóan hogyan változik a jövőben a magyar energiaigény?

– Az OECD-országok esetén látszik, hogy az elhúzódó gazdasági válság miatt alig, vagy egyáltalán nem növekszik az energiafelhasználás, bizonyos területeken, mint például a lakossági üzemanyagigények, enyhe csökkenés is tapasztalható. Az egyre jobb és takarékosabb elektromos eszközök és a jövőben várható növekvő áramigény nagyjából kiegyenlítik egymást, azaz a közeli jövőben nem várható tetemes igénynövekedés a villamos fogyasztás tekintetében, a legtöbb modell és előrejelzés ezzel számol. Ha a villamosenergia-igények a jelenlegi szinten is maradnak, Paks most üzemelő blokkjai 2032 és 2037 között bezárnak.

– Ezzel kiesik a jelenlegi magyar igény 40 százalékának megfelelő kapacitás, amit pótolnunk kell.

– Valóban, hiszen ekkora alaperőművi kapacitásunk nincs. Messzire vezető kérdés, hogy ezt a kieső kapacitást mivel és hogyan érdemes pótolni. Mindkét oldalon komoly szakemberek érvelnek. A megújuló energiaforrások a ma működő villamos rendszerbe csak annak jelentős átalakításával illeszthetők be. A tárolásra, illetve az úgynevezett okos irányításra (smart technology) gondolok. A jelenlegi legegyszerűbb út a meglévő erőmű nagyon hasonló technológiájú és azonos gyártmányú cseréje volt.

– Ha atomerőműbővítésben gondolkodunk, akkor csak Oroszország és az orosz technika jöhet szóba?

– Amíg csak sejthető volt a bővítés ténye, akkor egy 2009-es cikkben felsoroltam a lehetséges pályázók körét. Ekkor még nemcsak az oroszok, hanem egy francia (EPR), egy amerikai (AP Westinghouse), egy francia-japán (ATMEA), és később egy koreai lehetőség is felmerült. Ezen technológiák közül azonban még nincs működő példány, orosz meg már van. Az oroszok egyébként a technológiai folytonosság miatt ésszerű döntésnek tekinthetők. Amikor a jelenlegi erőmű épült, tervben volt még két blokk építése. Egyes rendszerek tehát úgy vannak ott, hogy már készek egy 5. és 6. blokk fogadására. Időközben a csernobili és a fukushimai baleset tanulságait levonták és az új orosz blokkok köré szerelt védelem, az úgynevezett konténment már jelentős behatásoknak is ellenáll. Ha a vészhűtés is kiesne, mint például Fukushimában történt, az épületből akkor sem lép ki számottevő sugárzás.

– Behozza-e az árát? Tudunk-e arról előre bármit mondani, hogy a bővítés után olcsóbb lesz-e az áram?

– Ez egy új technológia, ráadásul menet közben az urán világpiaci ára változhat, valószínűleg nő majd. Kevés a tapasztalatunk a harmadik generációs blokkok üzemeltetéről. A biztonsági fejlesztések drágítják az erőművet, de szükségességükhöz nem fér kétség. A gázerőművekkel szemben tovább ellátható az erőmű előre fűtőelemekkel. Nem vagyok közgazdász, de olvastam olyan számítást, amely szerint megtérül. Miután Paks 2 egy olyan korszakban készül el, amikor a legtöbb ma működő, vagy működőképes nagyerőművet már be kell zárni itthon az életkoruk miatt, így számos más fejlesztés is ekkor történik meg, ez megjósolhatatlanná teszi az áram árát 2030 körül.

– A környezetvédők már kongatják a vészharangot: épül az „új Bős-Nagymaros”, mondván az atomerőmű hűtéséhez duzzasztógátra lesz szükség.

– Nem feltétlenül, mert hűtőtornyokkal is megoldható, mint a most épülő novovoronyezsi blokkok esetén, amit szintén a Roszatom épít. A Duna magában nyáron nem lesz képes mindig ellátni a hat blokk hűtését. Tapasztaltuk, hogy az éghajlatváltozás a nyár végi vízhozam csökkenését hozza magával. A Duna duzzasztása azonban számos környezeti aggályt vet fel, ezek olyan tapasztalatok, amelyekkel a vízügyi szakemberek már a XIX. század óta tisztában vannak.

Hetesi Zsolt fizikus szerint a paksi atomerőmű-bővítésről nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy jó vagy rossz (Fotó: Szám Dorottya)

– Megoldott-e a bővítést követően keletkező újabb radioaktív hulladékok elhelyezése?

– Igen, az új blokkok esetében majd egy bizonyos időre Oroszországba szállítják vissza a hulladékot, ami később jut csak újra Magyarországra és kerül lerakóba.

– Mi a biztosíték arra, hogy kétszáz év múlva is megoldott lesz a tárolás?

– Aki ezt meg tudja mondani, az úgy látja a jövőt, ahogy talán senki. A tervezés során igyekeznek lehetőleg minden szóba jöhető problémára, kockázatra felkészülni, de hogy ez mennyire sikerül, az később derül csak ki. Az atomerőműépítési láz egyik komoly akadálya azon polgári tiltakozás, amely részben a hulladék és a baleseti félelmek miatt van jelen a nyugati országokban.

– Többen érvelnek a bővítés mellett azzal, hogy mérsékli hazánk energiafüggőségét, ha Paks a mostaninál nagyobb arányt képvisel a hazai áramtermelésben. Igazuk van?

– Részben igen, mert a földgázfüggést csökkenti, továbbá mérsékelni tud egy olyan speciális hazai jelenséget, amely nemrég lépett fel. A magyar földgázos erőművek a gáz relatíve magas ára miatt viszonylag drága áramot állítottak elő. Így amióta az árampiac szabad, sokszor előfordul, hogy a drágán termelő magyar gázerőművek helyett olcsóbb külföldi áramot vesz az ország. Míg tíz évvel ezelőtt az importhányad kicsi volt, ma eléri akár a huszonöt százalékot is.

Ha Paks 2 megépül, és exporttal, vagy tárolással kezelhető lesz a hajnali többlet-termelés, vagyis amikor Paks és Paks 2 többet termel majd, mint a hazai igény, akkor napközben csökkenhet az importáram aránya, és nőhet a hazai termelésű áram felhasználása.

Az atomerőműbe egyébként technológiailag legkönnyebben az oroszok által gyártott fűtőelemek illeszthetők be, de akár angol, vagy más cég is képes ugyanolyan fűtőelemek gyártására, így elvben sokfelől szerezhető be a hasadó-anyag, csak az a kérdés, hogy a világ urántermelése hogy alakul a jövőben.

– És hogyan alakul?

– Ezelőtt öt-tíz évvel, amikor először kezdtek komolyan beszélni arról, hogy a nem megújuló erőforrások készletei végesek és kitermelésük alakulása miatt a 21. század során hiányok léphetnek fel, az uránnal kapcsolatos ilyen feltevéseket legtöbbször nem vették komolyan. Azt azonban látni kell, hogy az atom-erőművek igénye évente 68 ezer tonna körüli, míg jelenleg ennek csak 85 százaléka származik bányákból, a többi atomtöltetek leszereléséből és kiégett fűtőelemek újrahasznosításából jön. Ma már jó minőségű, azaz magas uránoxid tartalmú bánya kevés van a Földön, rossz minőségű, alacsony koncentrációjú sok. A bányászat esetén van egy elméleti határ, ami alá nem lehet menni a koncentrációt illetően, mert az alatt már nem ad több energiát a kibányászott és dúsított urán, mint amennyit előállítására fordítottak. Ha ezt a határt vesszük figyelembe, akkor a biztos készletek 2035-2050 környékéig képesek lépést tartani az uránigénnyel, ha a feltételezett készleteket is nézzük, akkor a 21. században nem várható komoly hiány. A feltételezett készletek esetén azonban nem árt az óvatosság, már sok helyütt kiderült – például Franciaországban, vagy az USA-ban – hogy ezen készleteket akár tíz-hússzoros értékkel is túlbecsülik.