„Csomesz” volt a Veszprém Ebedlije

Jelenleg nagy bajok vannak a megyeszékhely labdarúgó sportjával, hiszen a VFC visszalépett a harmadosztályú bajnokságtól és ezzel megszűnt a királynék városában a felnőtt futball. Egy szurkoló azt mondta, hogy a legnépszerűbb sportág akkor kezdett hanyatlani Veszprémben, amikor Kiss Józsefnek átadták a klubot. Azóta sem tud magához térni a világ legnépszerűbb játéka. Ezen a megállapításon lehet vitatkozni. De az biztos, hogy azt még ő sem engedte meg magának, hogy bajnokság közben visszaléptesse csapatát és ezzel teljesen lenulázza a sportágat.

Az utolsó hónapok vergődését végignézte Csomai József. Az egykori technikás, kiváló irányító középpályás, aki ízig- vérig, igazi veszprémi játékos volt, szomorúan vette tudomásul a tényt, hogy mostantól szombatonként nincs miért elfoglalni a törzshelyét a klubház felőli oldal álló helyén.

- Ez valóban nagyon nehéz és szomorú pillanat, mert ismét hosszú évek munkája dőlt össze – mondta Csomai József, akinél csak Csík Ferenc és Kelemen Miklós játszott néhány meccsel többet a legendás NB I-es veszprémi csapatban. - Azt nem tudom miért jutott idáig a felnőtt csapat, de az biztos, hogy a visszalépés ismét évekre visszaveti ezt a csodálatos sportágat.

- Beszéljünk akkor inkább arról, amikor 1988-ban, az NB II. utolsó fordulójában Csomai József szögletrúgáshoz készült

- Kezdjük előbb onnan, hogy egy héttel előtte már kiharcoltuk a legmagasabb osztályba jutást, amivel történelmet írtunk a városban. De hazafelé, Siófokon edzőnk Glázer Róbert azt mondta, az igazi az lenne, ha bajnokként ünnepelhetnénk. Na és akkor becsavartam a labdát, amit a Horváth „Bika” befejelt a Nyíregyházának. Laci góljával nyertünk 1-0-ra és így bajnokként jutottunk az NB I-be. Ahogy az edzőnk kérte

- Aztán elkezdődött egy olyan örömünnep, amilyet még nem látott a királynék városa futball ürügyén. Folyt a pezsgő mindenfelé és előállt egy hintó is a bajnokcsapatnak.

- Ezek soha nem felejthető pillanatok. Elég későn, huszonnyolc évesen lehettem élvonalbeli futballista. De akkor azt éreztem, hogy megérte annyi mindent belefektetni a fociba. A katonaságon kívül soha más csapatban nem játszottam, csak Veszprémben. Ez persze csak az NB I-re érvényes. Egyszerűen, mert nem vagyok vándormadár. Pedig hívtak menetközben Siófokra és Székesfehérvárra is.

- Apropó Videoton. Az NB I-es öt év csúcsmeccse volt! „Csomesz” főszereplésével, akit a szurkolók méltán neveztek a Veszprém Ebedlijének. Már csak azért is, mert a Fradi klasszisához hasonlóan elsőrendűen bánt a labdával. Remekül szervezte a játékot és érkeztek a gólpasszok is a társaknak.

- Időnként megszegtem az edzői utasításokat, ezért az edzőm csak a kispadra jelölt a Vidi ellen. A félidőben a szomszédváriak vezettek 3-0-ra. Keszei Ferenc edző Horváth Lacival együtt becserélt. És ahogy a bajnokavatón, úgy most is a beadásomból fejelt gólt. A bombagólok rangadója volt, hiszen Szécsi Jani és Kelemen Miki is szenzációs találatokat szerzett. A 4-4-es meccs után mondta Keszei, hogy nála soha többet nem leszek csere. Az apósomat egyedül erre a meccsre tudtam kicsalni a pályára. De a szünetben érthetően hazament

- Ha már az edzőknél tartunk, ki volt a kedvence az NB I-ben?

- A válasz előtt megemlékeznék Somlai Sanyi bácsiról, akinél futballozni kezdtem. De meg kell említenem Gazsó Illést is, akivel megnyertük az Országos Ifjúsági Kupát. Abból a csapatból Bognár Dödi és Csík Feri is stabil tagja volt az NB I-es csapatunknak. Egyébként pedig Dunai Antalt szerettem a legjobban. Felnéztem rá hihetetlenül sikeres pályafutása miatt. Amikor hozzánk került, túl azt ötvenen is mindent tudott a labdával.

Elég későn, huszonnyolc évesen lehettem élvonalbeli futballista 
Fotó: Zwicker Tamás

- Miért esett ki az a szurkolók által máig szeretett és tisztelt csapat?

- Nincs rá egyértelmű válasz. Ami biztos, hogy a végére több klikk is kialakult. A veszprémiek és az hozzánk érkező, de már leszálló ágban lévő futballisták nem nagyon értették meg egymást. Más volt az érdek, s nem tudtuk összehangolni.

- Nézi a mostani élvonalbeli meccseket?

- Inkább csak próbálom. Legutóbb az MTK-Paks találkozó idegesített fel annyira, hogy csatornát váltottam. Nincs játék, csak erőlködés a mai magyar futballban. Fényévekre vagyunk az elittől.

- Nem bánja, hogy nincs benne a foci vérkeringésében?

- Nem így terveztem, de a sors így alakította. A családot fontosabbnak tartottam, mint az edzősködést. A VKSZ Zrt-nél gépkocsivezetőként dolgozom. Múlik az idő. Közelítek a dupla ötöshöz!  Virág unokám pedig már hét éves. Így boldog nagyapai teendőim is vannak. Azt viszont bánt és néha bosszússá tesz, hogy a mi „aranycsapatunkat” nem becsülik annyira, mint ahogy megérdemelné. Mert mi sportág történelmet írtunk akkor a megyében.