Tapolcáról Norvégiába ötvenéves motorokkal - Kalandok az északi túrán

Mohos Csaba, Krejczinger István és Schenek Balázs úgy gondolta, hogy bár számukra ismeretlenek a Danuvia motorok, mégis belevágnak és a három felújításra váró gépcsoda beszerzése és rendbehozatala után elindultak a tíz országon keresztül vezető útjukra. Úgy gondolták, a látnivalók mellett a túra során számukra a kapcsolatépítés, a veterán motoros közösségekkel történő tapasztalatcsere kapja majd a legfontosabb szerepet, de számos új élménnyel is gazdagabbak lettek.

Mohos Csaba, Schenek Balázs, Krejczinger István az egyik 125-ös Danuviával

Ahogy Krejczinger István is elmondta, az ötlet nem tőlük származik, hiszen 1968-ban egy honfitársuk, Bús Antal indult el ezen az útvonalon. Ahogy a motorosok elmondták, gondolt egy merészet, felpattant egy 125-ös Danuviára, és elmotorozott Norvégia legészakiabb településére, Nordkappra. Az évfordulók tiszteletére a három férfi úgy döntött, beszerez egy-egy 125-ös Danuviát, és lefutja azt az utat, amit egykor Bús Antal.

Ahogy elbeszélésükből kiderült, a régió több testvértelepülését is meglátogatták, többek között az indulás napján Balatonederics testvértelepülését, a Csallóközben lévő Csütörtök települést, az út harmadánál Tapolca testvértelepülését, a finn Lempäälät, hazaútjuk során szintén egy baráti települést, a Kárpátalján lévő Aknaszlatina községet, végül az utolsó, határainkon kívüli szakaszon a Romániában lévő Szucságon, Monostorapáti testvértelepülésén is jártak.

Tudták, hogy elhatározásukat nehezíti, hogy ötvenéves motorokkal készülnek útra kelni; több kényszerpihenőt is kellett tartaniuk a kisebb-nagyobb meghibásodások miatt. Többek között sérült szimeringgel, alkatrészhiánnyal, kilyukadt motortankkal kellett megküzdeniük, de „mentőcsomagjuknak" hála, a szerelésekre nem kellett sok időt fordítaniuk. Az időjárás sem volt kegyes hozzájuk, útjuk nagy része alatt esős, ködös volt a táj, de még így is fantasztikus fényképeket és videókat tudtak megmutatni most közönségüknek.