Mindennapi függőségeink- interjú Zacher Gáborral

- Nemrég Vekerdy Tamás volt vendég itt Lovason, aki azt mondta, hogy ha a kisgyereket biztonságban és nagy szeretetben nevelik, akkor kisebb eséllyel lesznek túl nagy kilengései  kamaszkorában. Mit gondol erről?

- Ezt apaként én is így látom a saját fiamnál is. Fontos, hogy legyen a családban egy jól működő kommunikációs rendszer.

- Én arra gondoltam elsősorban hogy Ön sok drogokkal élő fiatallal találkozik. Hol dől el az, hogy valaki ezekhez nyúl vagy nem?

- Részben a kipróbálás izgatja a fiatalokat. Visszagondolva én sem biztos, hogy fiatalként mindig tudtam volna jó döntéseket hozni.

- Nem azt mondják a szakemberek, hogy pont azért ne próbáld ki, mert nem tudhatod, hogy meg tudsz -e állni a kipróbálásnál vagy teljesen elvisz a szer rossz irányba?

- Akiket elvisz, azok jóval kevesebben vannak. Az, hogy kipróbálja valaki brahiból az egy dolog. Valljuk be őszintén kábítószert nem azért használnak az emberek mert rossz, hanem mert jó. Kérdés, hogy ő miben találja meg a kalandot, ebben vagy azért van más is az életében, amiben megtalálhatja? Mert ha nincs, akkor az bizony lehet baj.

- Akit kamaszkorban elkap a gépszíj, annak lehet később normális élete később?

- A gépszíj alatt mit ért?

- Mondjuk azt, hogy valaki minden szombaton drogokkal kapcsolódik ki.

- Említettem az előadásomban azokat a felnőtteket, akik dolgoznak egy irodában kosztümben, öltönyben, normálisak, több nyelven beszélnek. Pénteken kiszabadulnak a munkahelyről és akkor aztán mindent megcsinálnak, mert ők így kapcsolódnak ki. Vasárnap kipihenik magukat, hétfőn pedig kezdődik minden elölről. Én azt gondolom, hogy nekik normális az életük, csak benne vannak egy olyan mókuskerékben, ahol a könnyű örömszerzés jelentősen felértékelődik, mert erre van idejük.

- Mikor dől el az, hogy valaki egy rossz családi légkörből kiugrik vagy belesüllyed?

- A kiugrás a kevesebb. Az, aki azt mondja, hogy nem akarok olyan lenni, mint apám vagy a nagyapám volt. De van az ellenkezője is, az a több. Amikor magára rántja a genetika pokrócát és ezzel megpróbál takarózni. A minták fontosak. Ha otthon nincs kommunikáció, egy motiválatlan családban van, akkor ő miért legyen más? Mit várunk tőle? Amikor azt látja, hogy apám hazajön megiszik három sört. Ez neki természetes lesz. És attól, hogy ők fent laknak a hegyoldalban, egy hatszáz négyzetméteres házban, uszodával, jacuzzival, edzőteremmel, három autóval, az nem azt jelenti, hogy akkor van egy működőképes családi rendszer. Kell lennie egy kommunikációnak a családon belül. Ami arról szól, hogy megismerem a másikat, elhiszem neki amit mond és megbízom benne. Meg szoktam kérdezni a szülőtől, hogy ismeri - e a gyerekét? Azt mondja rá, hogy persze, ismeri. De mikor rákérdezek, hogy mikor beszélgetett vele utoljára, jön a szokásos válasz, hogy tegnap, mikor megkérdeztem, mi volt az iskolában. De itt nem erre kell gondolni. Hanem arra, hogy bármi másról mikor beszéltek. Egy koncertről, egy filmről vagy bármiről.

- Említette az előadásban, hogy vannak menthetetlen esetek, bár ezt az illetőnek sosem mondja meg. Mitől menthetetlen valaki?

- Ha nincs motivációja. Felhív az alkoholista, hogy le akar szokni a piáról. Ilyenkor megkérdezem, hogy miért? Ha az a válasz, hogy mert a feleségem azt mondta, hogy ha nem szokom le, kivág otthonról, ez nem motiváció. De meg lehet adni a motivációt külső segítséggel. Én a tükör elé szoktam állítani a betegeimet, hogy nézze meg hova jutott. Vagy megkérdezem tőle, hogy mennyit költ piára?