Kihoznia legjobbat...

Beszélgettünk erről-arról, a manöken alkatú lányokról az uszodában, akik után megfordultak a fiúk, majd mosolyogva végignézett a formás, de kicsit telt, 155 centis önmagán, és megjegyezte, nekem ez van, ebből kell kihoznom a legjobbat... Este aztán elővette a gitárját és elkezdett énekelni... Szóval akkor, ahogy mondani szokták, „angyal szállt át szobán”. Azóta gyakran emlegetem baráti körben, hogy úgy látszik, ezt a szemléletet is importálnunk kellene, mert nálunk gyakoribb a panasz, főleg nyugdíjas körökben, mint a megoldáskeresés. Ezért aztán, ha mégis ezzel találkozunk, rácsodálkozunk. Sorolhatnánk, hogy miből kellene kihoznunk a legjobbat, talán először a megnövekedett szabadidőből, a bennünk lévő segítőkészségből, az önmegvalósító álmainkból. Ilyenre is láthatunk példát: vannak veszprémi nyugdíjasok, akik angolórákon tanulnak, a számítástechnikai tanfolyamokat nem győzi szervezni a nyugdíjasok városi egyesülete, a gyógynövény-klub tagjai együtt járják az erdőt-mezőt. Akkor semmi baj, mondhatnánk. Ha őket nézzük, így is van, csakhogy ezek a tevékeny csoportok a nyugdíjas-társadalom alig 15 százalékát teszik ki.