Kati válaszol - Világvége-hangulatban 70 fölött

Kedves olvasónk problémája bizony nem egyedi. Nagyon sokan érezhetik magukat hasonlóan, amikor egy-egy megoldandó feladat, probléma mellett egyre inaktívabb párjuk is komoly fejtörést okoz. Van-e megoldás ebben a helyzetben?

A normál öregedés megnyilvánulásai között az érdeklődés, az aktivitás és egyes képességek csökkenése gyakran tapasztalható, a figyelem zavara, a halállal kapcsolatos gondolatok természetes módon jelennek meg. Nem könnyű elfogadni, hogy apróságok is kiválthatják a vitát, vagy egyedül kell bevásárolni párunk számára szükséges dolgokat, de a megértő szeretet sokat segíthet. Vajon értjük-e, látjuk-e az okát a változásnak?

Előfordulhat, hogy a korábban oly ügyes, aktív ember nem akar szembenézni mostani „énjével”, szeretné magát pont olyannak tudni, mint korábban, ezért a halogatás. Az időskor sok csodája mellett bizony árnyoldal is akad bőven, talán ezekkel hadakozik élete párja is, amikor elutasítja a „macerásabb” teendőket. Közös programokkal, aktív családi körrel, tapintattal őrizhető ezekkel a tünetekkel is az életminőség.

Nem hallgathatom el, hogy az inaktivitás jelezheti az időskori depresszió megjelenését, és ez a betegség alattomosan falja fel a személyiség korábbi vonásait. Ilyenkor kevés lehet az elfogadó szeretet, ennél komolyabb segítségre van szüksége az érintettnek. Az ön által írtak szerencsére nem indokolják ez utóbbit, így mindkettőjüknek és kedves olvasóinknak is ajánlom Amado Nervo gondolatait: „Sose vezess listát a dolgokról, amelyeket hiányolsz! Inkább vedd számba, amit megkaptál az élettől, amit élveztél benne, méghozzá a legapróbb részletekig. Ha így teszel, a végén összegezheted, hogy szép volt az életed.”