Kati válaszol: Hogyan kezelhetők a rivalizáló menyecskék?

A verseny azonban ma már nem erről szól, hanem arról, hogy kinek van jobb autója, ki hova megy nyaralni, szóval ki miként gyarapodik. Nos, ez a vetélkedő már a fiúknak is kínos, én pedig fül- és szemtanúja vagyok a hencegéssorozatnak minden családi összejövetelen. Én meghúznám a rivalizálás határát a túrós lepénynél, de merek én szólni?!

Természetesen bármikor szólhat kedves olvasónk, de érdemes azon gondolkodni, hogy mikor, kinek és főként hogyan tegye szóvá azt, amit helytelenít, kínosnak lát. Én magam csak a sport területén tudom elfogadni a versengést, a pedagógiából is száműzném, ha tehetném. Különösen nem hiszem, hogy helye lenne a családi kapcsolatokban, mert a versenyben valaki mindig veszít, és legyőzöttnek lenni rokonok között sem jó érzés. Azt írja, hogy már a fiainak is kínos. Ez lehet a kiindulópont, az első lépés. Ha őket már zavarja, akkor elsősorban nekik kell a párjukkal megbeszélni ezt a kapcsolatromboló viselkedést. Jó lenne, ha ki tudnák deríteni, és így ön is meg tudná érteni, miért rivalizálnak a „lányok”, miért tartják fontosnak, hogy egymást legyőzzék.

Ha jó a viszonya a menyecskékkel, akkor ön is beszélhet az érzéseiről. Pontosan fogalmazza meg az ifjú feleségeknek, milyen örömmel fogadta a túróslepény-versenyt, de elszomorítja ez a ki kit győz le földi javak birtoklásában szócsata. Anyaként örömmel látja gyarapodásukat, jó rokonként ők is örülhetnének egymás sikereinek.

Márai Sándor írja: „Egy lakás értelme nem a bútorok, hanem az érzés, amely eltölti ott az embereket.”

Gondolják ezt együtt tovább, hogy együttléteik mindnyájuknak örömteli eseményt jelentsenek, a versengést száműzzék a tűzhely mellé vagy az uszodába.