Önkéntesség: a legfontosabb az empátia

Modori Márton, a Vetési gimnázium érettségire készülő diákja kapta a Veszprémi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesületétől Az Év Junior Önkéntese-díjat, amelyet olyan fiatalok részére alapítottak, akik időseket segítenek valamilyen formában.

- Örülök, hogy Marci kapta a díjat, igazán megérdemli. Megszerették, a bizalmukba fogadták az idősek - kezdte a beszélgetéset a Dr. Somogyi József Idősek Otthona vezetője, dr. Somogyi Katalin. - Valóságos kihívás elérni, hogy az idősek szeressenek egy otthonban élni. Ebben sokat tudnak segíteni a dolgozóknak a fiatalok. Empátiájuknak, szeretetüknek köszönhetően az idősek fontosnak érezhetik, hogy a társadalom hasznos tagjai, és igenis szükségünk van rájuk. A bölcsességükre, tanácsaikra az élet útvesztőiben - folytatta az intézményvezető.

Persze, nem mindenki alkalmas erre a munkára, de olyan is előfordul, hogy valaki itt jön rá: ez az ő világa, és az idősápolást vagy az egészségügyet választja később.

Modori Marci, amikor csak teheti, ma is meglátogatja az időseket a tapolcai otthonban. A képen éppen a farsangra készülődnek - együtt. Vallja, sokat tanult az itt eltöltött idő során. Azt mondja, amíg itt él a környéken, szívesen visszatér az otthonba, hiszen itt a világnak egy másik arcát ismerte meg
Fotó: Tóth B. Zsuzsa

- Az idősek a nálunk dolgozó fiatalokban sok esetben saját unokáikat látják. Nem lehet elmondani, mennyire örül egy fiatal temperamentumának, társaságának az idős ember. A család egy szeletét hozzák vissza a régmúltból számukra a fiatalok. Így volt ez Marci esetében is. Ő még a legidősebbekkel is megtalálta a közös hangot, pedig sokan vannak, akik nem tudják mindenkinek elmondani a problémáikat. Marci sokszor ösztönösen tudta a megoldást. De mi, a dolgozók szintén éreztük, hogy nem csupán kötelességből érkezett hozzánk, hanem valóban érdekli, milyen az élet egy idősotthonban - mondta a doktornő.

Marci az intézményben dolgozóknak és az időseknek elsősorban mentálhigiénés téren tudott segíteni a kötelezően ledolgozott ötven óra alatt. Sőt, ő azt követően is gyakran visszatért, és amikor ideje engedi, ma is látogatja az otthon lakóit. Az idős emberek pedig megismerik, örülnek neki, boldogan beszélgetnek vele.

- Én ezt nem nevezném munkának, inkább a szabad-idő hasznos eltöltésének - érvel a fiatalember. - Több lehetőség közül választhattam, de úgy véltem, ilyen közegben érezném magam a legjobban, ez a leginkább nekem való. Nem bántam meg a döntést, több lettem az itt eltöltött időtől, sokat tanultam. Édes-anyám óvónő, gyerekkoromban gyakran foglalkoztam az oviban a gyerekekkel, az empátia számomra nem új dolog. Szívesen ismerkedem, beszélgetek az emberekkel. Itt örömmel töltöttem el az időt a lakókkal. Énekeltünk, közös sétákat tettünk, és sokat beszélgettünk, vicceket meséltünk, részt vettem velük a főzőversenyeken - emlékezik Marci. Tudja, hogy egy otthonban az idősek testi egészsége mellett a lelki ápolásuk szintén nagyon fontos. Elfoglaltságot kell találni számukra az év minden szakában. Most éppen a farsangra készülnek. A generációk közötti szakadék áthidalásához is hozzájárulhatnak ezek a közös programok. Az idősek számára ilyen alkalmakkor a fiatalok az életet, az erőt, a vidámságot képviselik, miközben ötleteikkel színesítik a mentálhigiénés foglalkozásokat a fiatalok.

- Azt hittem, egy idősotthonban rossz a hangulat, nehezen megy a munka, de kellemesen csalódtam. A dolgozóktól bizalmat és segítséget kaptam itt az első perctől fogva. Régi kollégaként bántak velem, befogadtak. Itt szinte egy nagy család a dolgozók közössége, mindenki segíti a másikat, és az a legfontosabb, hogy az időseknek minél többet adhassanak. Rendkívül jó a kapcsolat a hozzátartozókkal, és ez az időseknek is fontos - magyarázza Marci, aki építőmérnöknek készül. Azt mondja, amíg itt él a környéken, szívesen visszatér az otthonba, hiszen itt a világnak egy másik arcát ismerte meg.