Életmód

2014.08.29. 18:07

Derű és szeretet árad Hoffer Ildikó alkotásaiból

Zirc - Hoffer Ildikó keramikus művész a város ismert, elismert művésze. Mindennapjaiban életkormányzó ereje van az élő hagyományoknak, szokásoknak.

Tóth B. Zsuzsa

Ildikónak az élet-MESÉK-hez csak a formát kellett megtalálnia. Kézügyessége, kreativitása adott volt, a "véletlen" keramikusiskolába és mesterekhez irányította. Zircen él az arborétum tőszomszédságában. Tehetsége, családja, otthona, természeti és emberi környezete őt is a kultúra megőrzésére, további gyarapítására ösztönzi.  1984 óta dolgozik önállóan. Ahogy mondja, az agyaggal folyamatosan tanítják, tanulják egymást. A kemencebontást a mai napig nagy izgalom előzi meg. Készít használati tárgyakat: kaspókat, olvasólámpákat, csillárokat. Otthonának dísze a saját készítésű cserépkályha, melyre a csodaszarvas regéjének motívumai kerültek. Szobrai valóságos zsánerképek.

Mozdulataikban, gombszemükben az érzelmek széles skálája: kedvesség, naiv báj, kerekedő kíváncsiság, derű, őszinteség és szeretet. Az anyák kicsi gyerekeikért élnek, az otthon akár egy virágoskert. Kenyérsütés, kaszálás - asszonyt, embert próbára tevő nehéz paraszti munka. Gyermekjátékok és megelevenedő gyermekmondókák. Felhőtlen és megrendítő pillanatok. Sorsfordulók az ő életében is akadtak, csakhogy ő mindazt kerámiában meséli el. Ildikó szobrai betérnek a szívekbe. Mindezt T. Vajda Márta jegyezte le a művészről. Veszeli Lajos festőművész szerint pedig nem nehéz észrevenni Ildikó munkáiban azt a mély humánumot, alkotókedvet, ember szeretetet, amely éppen az alkotók művészek egyik fontos feladata. Ildikó kerámiái derűt és örömöt hoznak.

Hoffer Ildikó kiállítását a család barátja, dr. Kancsal Károly nyitotta meg (Fotó: Tóth B. Zsuzsa)

Ildikó boldog, szeretetteljes családban nőtt fel és él ma is. Édesanyja mellett megtanulhatta a varrást, kötést, vallja, hogy kézművességét ez alapozhatta meg. Ahogy talán későbbi életét is, hiszen az egészségügy helyett a szülei inkább a kerámiát ajánlották számára, vele egyetértésben. Munkácsy-díjas művészeknél  dolgozott, így tanulta meg a szakma csínját-bínját. A kancsók, plakettek készítése után végre megtalálta egyedi stílusát, saját útjára lépett Veszeli Ljaos újságíró tanácsát követve. Szerencsésnek vallja magát, hogy hamar elfogadták a  városban, a megyében, azt mondja boldogan, hogy ő igenis próféta lehet saját hazájában. Családja, lányai biztosítják, hogy ihletet kapjon, kifogyhatatlan tárház a családi élet. Nagyszülei szoros kapcsolatot ápoltak a földdel, annak és a természetnek a szeretete ugyancsak hatottak az unokára. Miként a népművészet szintén.

Ildikó figurái derűt és szeretetet sugároznak. Persze, hogy Kovács Margit kerámiái jutnak eszünkbe rögtön, hiszen Ildikó Szentendrén a művésznő közelében, szobrai közt élt. Csakhogy Ildikó figurái törékenyebbek azoknál. El tudott szakadni a nyilvánvalóan erős hatástól, ahogy az élet drámáitól is. Figuráit, az azok alkotta életképeket látva azt hihetnénk, az élete csupa fény és derű. Remek ötletekkel, gazdag fantáziával sikerrel győz meg minket erről, miközben észrevétlen mosollyal az arcunkon csodáljuk a bájos gyermek és szülő figurákat, a belőlük sugárzó életkedvet. A városlődi vörös agyag visszaadja azt a szeretetet, amit Ildikó kap a környezetétől.

Minderről most Tapolcán győződhetnek meg, akik a Tamási Áron Művelődési Központban megtekintik Ildikó kiállítását, amely szeptember 12-ig látható.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!