Életmód

2017.05.26. 20:20

Az élete a fa - Antik bútorok bűvöletében

VESZPRÉMFAJSZ - Vígh István asztalosmester 1964-ben született az erdélyi Szék településen. 25 éve él Veszprémfajszon és 1992 óta vállalkozó. Antik bútorok felújításával és faragott bútorok készítésével foglalkozik. A megye jó néhány templomában végzett felújítási munkálatokat, például a veszprémi Szent Margit-templom főbejárati kapuja és oldalsó ajtajai is őrzik a keze nyomát. Emellett a Veszprém Megyei Szintvizsga- és a Mestervizsga-bizottság elnöki tisztségét is betölti.

Molnár Sándor

A családi hagyományt követte, mert apai és anyai részről is a férfiak ácsok voltak. Igaz, ő nem ács, hanem asztalos lett. Végigjárta a ranglétrát, legalulról indult, műhelysöpréssel kezdte a pályát, de mára keresett mesterré vált. Kolozsváron egy olyan műhelyben szerezte meg a fafaragó képesítést, amelyet egy tihanyi származású ember, Havasi József alapított.

Szerencséje volt, mert a gyárban, ahol elkezdett dolgozni, öreg szakemberektől tanulhatta a mesterséget. Elleste tőlük, hogy hogyan készülnek a hagyományos munkák: a viaszolás, a politúrozás és a faragás.

Napjainkban a munkája java részét az asztalosság teszi ki, szívesen javít antik bútorokat is. Ilyenkor gyakran kell faragnia a pótlások miatt.

Kopjafákat is farag, főleg azért, hogy a gyakorlata megmaradjon. A készítésükhöz kell kézügyesség és ismerni kell a jeleket, amit a készítő belevisz a fába.

- Ahol születtem, ott nem volt nagy hagyománya a faragásának, ezt én úgy tanultam meg öreg mesterektől. Eredetileg az elesett harcos sírjára letűztek egy vékony kopját, ezt a lándzsaszerű fegyvert. A hagyomány szerint mindenki a saját halottjának faragta meg a kopjafáját. Ha megkérnek, hogy készítsünk egyet, akkor megkérdezzük, hogy az elhunyt milyen ember volt, mert annak megfelelően viszünk fel motívumokat a tölgyfából készülő kopjafára.

A tölgyfa tartós anyag, bírja az időjárás viszontagságait. A Székelységben vannak több száz éves kopjafák. Nem is pénzért dolgozunk, hanem adományként, ha valaki megkér. Tavalyelőtt a Grosics iskolának csináltunk két kopjafát - meséli Vígh István bútorszobrász.

Megkeresik időnként, amikor kis szériákat kell csinálni valamiből, amit már nem érdemes rávinni nagy gépre és kézimunkát akar a megrendelő, de ez már egyre ritkább. Az igény is kevesebb ezekre a munkákra, ugyanakkor kell hozzá a tudás, de már nincs meg a megfelelő szakember-utánpótlás. Már 18 éve jár vizsgáztatni iskolákba a megyében és azt tapasztalja, hogy egyre kevesebb a tanuló. Azok közül is, akik az asztalosságot választják, egyre kevesebben maradnak meg a szakmában. Tíz éve 30 tanuló járt egy osztályba, most csak hét.

A szobában, ahol beszélgetünk szépen megmunkált stílbútorok vannak. Az egyik komódot egy fajszi autószerelő műhelyéből mentette meg, satupad volt rajta. Készített cserébe bútorlapból asztalt - meséli nevetve István.

Régebben 15 embere volt és nagy műhelyt tartott fenn Veszprémben. Most a családi ház udvarán álló műhelyben hárman dolgoznak csak, de mint mondja, elég is ez. Nem vállalnak el mindent, csak olyan munkákat, ami nekik való. Ilyenek az egyházi munkák, amelyeket azért szeret, mert például egy templomi padnak van egyfajta múltja.

A csopaki templomban az orgona felújításában is részt vettek 

- Más az, amikor újat készítesz és más, amikor egy régihez nyúlsz hozzá. Azt már egy mester megtervezte és csak csodálkozni lehet rajta, hogy az akkori technológiával milyen csodálatos munkákat csináltak, amit ma már nem tennének meg. Vagy az idő nem engedi, vagy nem éri már meg - fogalmaz a mester.

Dolgoztak a Szent Anna kápolnában is. Elvégezték a veszprémi református templom teljes felújítását barokk stílusban. Tavaly fejezték be a Károly-templom belsejének a felújítását, előtte pedig a csopaki templomban alkottak maradandót. Ezek mind szép munkák voltak - sorolja az elmúlt néhány év felkéréseit.

Ugyanakkor, ha úgy adódik, dolgoznak külföldön is. A Berlini Magyar Kollégium klubtermének bútorait az egyik barátjával tervezték és csinálták meg. Persze készítenek magánszemélyeknek is dolgokat, ajtót, ablakot - a lényeg, hogy fából legyen, és ha lehet, olyan, ami kicsit hajaz a régire.

Ha mód van rá, a saját anyagát használják fel a fel-újítandó faszerkezetnek, vagy korabeli, korban hozzá illő anyaggal dolgoznak. Például a Festetics-templom ajtajának felújításához sikerült egy olyan gerendát találni, amelyet ugyanabban az évben, 1880-ban gyártottak. Ebből végezték el aztán a pótlásokat. Vígh István, mint mondja, gyűjti is a régi
anyagokat. A felújításoknál megmaradó korabeli deszkákat félrerakja, mert előbb-utóbb úgyis meglesz majd a helye.

Régi ajtók felújításával is foglalkozik. Nem lesz olyan, mint az új, de van egy kisugárzása - mondja mély meggyőződéssel. Iszonyú munka van vele, szinte meg sem éri. Tudást igényel, kevés az a pénz, ami megmarad rajta. Nem úgy van, hogy csak összecsavarozol két anyagot és kész a bútor. Lehet, hogy faragni, marni kell, vagy kést kell hozzá köszörülni - ez egy összetett dolog, vélekedik.

Kopjafákat is farag, főleg azért, hogy a gyakorlata megmaradjon. Szívesen javít antik bútorokat is. Ilyenkor gyakran kell faragnia a pótlások miatt   Fotók: Róka Lajos, Karvaly Levente, Molnár Sándor

- Aki a munkáját szereti, az soha nem dolgozik! Ez az én mottóm. Szép ez a szakma, csak sajnos nagyon kevesen maradnak meg benne. Nagyon sok befektetést igényel és nemcsak anyagiakat, hanem tudásban is, mert mindig fejlesztened kell magad. Találkozni kell sok szakemberrel és eszmét cserélni, hogy ki, mit, hogy csinál. Ha feltettem egy kérdést, mindig kaptam rá választ. Gondolom azért, mert tőlem is választ várnak valamilyen problémára. Úgy gondolom, hogy ez nagyon jó dolog - vallja a mester.

A legrégebbi bútor, amit javított, 1600-ban készült, mégsem tartott attól, hogy hozzányúljon a régi remek darabhoz.

- Ehhez nemcsak különleges tudás kell, hanem hozzáértés is, ami sok emberben nincsen meg. Tudjad, hogy mit, hova és hogy hogyan nyúlsz hozzá. Olyan szellemben dolgozzál, mint ahogy akkor dolgozott a mesterember, amikor készítette. Fel kell venni azt a hozzáállást, ahogy ők álltak hozzá egy-egy darabhoz. Hogyan fogta meg azt a fát Ezeket mind ki kell tapasztalni hosszú-hosszú évek során - árulja el végül az egyszerűnek tűnő titkot Vígh István.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!