Egyéb

2017.06.13. 09:44

A furtai hímzés történetéről és alkalmazásáról

A furtai hímzés a Hajdú-Bihar megyében megtalálható Furta község egyik igazi jellegzetességének tekinthető, amely sajátosan hímzett motívumvilágával, valamint díszíti stílusával a 20. század egyik leginkább elterjedt hímzéstípusa volt, ami nem véletlen, hiszen a furtai hímzés több mint 150 éves múlttal rendelkezik.

A gépi hímzés lehetőségei:

Az 1850-es évektől napjainkig

A furtai hímzés kialakulásának pontos időszaka nem ismert, ellenben a Déri Múzeumban őrzött néprajzi gyűjteményben az első Furtáról származó hímzések az 1850-es évekre datáltak, ezáltal kijelenthető, hogy akkoriban már virágzott ez a díszítési módszer. Az ilyen régi darabok között főként fehér alapanyagúak találhatók, amelyek főként batisztból, házi vászonból vagy gyolcsból készültek. Ezeket jellemzően fehér pamuthímzéssel voltak megalkotva, ami az 1990-es évekig változtatás nélkül megmaradt, de persze közben más alternatívák is alkalmazásra kerülnek. Nagyjából 1880 körül például már kék surcvászonra nyomott fehér pamuthímzést is találunk, amely az 1930-as évekig jellemző maradt.

A furtai hímzést jellemzően férfi ruhadarabokon, ingeken és kötényeken alkalmazták, de női ruhák esetében is megfigyelhető volt, így fehér nemük alját és ingvállat hímeztek vele gyakran. A menyasszonyok ruháit rendszeresen díszítették, valamint a vőlegényi ingre is a gazdag hímzés volt a jellemző. Miután a népviseletek háttérbe szorultak, a díszítőmotívumok megjelentek az otthonok belső textíliáin is, így a húszas évektől az asztalterítők, a falvédők, a törülközők és a kézi kendők mintázásához alkalmazták. Ekkor terjedt el egyre inkább a fehér alapon piros pamuthímzés, amit később további színek, zöld, kék, sárga és rózsaszín egészített ki, ezáltal pedig fel is bomlott a klasszikus furtai hímzés egyoldalúsága. Ennek az oka főként az volt, hogy egyre népszerűbbé váltak a bolti kézimunkák, amelyek utasításszerű színhasználattal bírtak, és hogy a helyiek felzárkózzanak ebben a versenyben.

A furtai hímzésben a díszítő eljárások rendszerint hagyományosan, anyáról lányára öröklődtek, és másolással terjedtek, de minden alkotó kezében újabb motívumok, altípusok vagy megvalósítási módok, illetve variációk bukkantak fel. Érdekesség, hogy minden generációban volt legalább egy olyan hímző asszony, akinek a stílusa és a formakészlete uralkodó volt az adott időszakban, hiszen ők örömmel vállaltak mások részére előre rajzolást, ami ugyebár alapból meghatározott egy hímzést.

A furtai hímzés az 1960-as években élte mélypontját, amikor majdnem feledésbe merült ez az értékes hímzési módszer, valamint sajátos minta- és formavilága, de Varga Dánielné (született Juhász Erzsébet) népi hímző és íróasszony a hatvanas évek elején 40 másik asszony társaságában megszervezte a hímző szakkört, aminek köszönhetően a furtai hímzés új erőre kelt. Erzsi nénit azóta a furtai hímzés második szülőanyjaként tartják számon, aki ezért a tevékenységéért 1980-ban elnyerte a Népművészet Mestere címet is. A hagyományok ápolását természetesen mindmáig fontosnak tartják Furtán, így ma is sokan vannak, akik azon fáradoznak, hogy az egykori hímző hagyományok őrzése és ápolása fennmaradhasson, a furtai motívumokat pedig mindenki megismerhesse.

A furtai hímzés alkalmazása

A klasszikus értelemben vett furtai hímzés jellemzően kék alapon fehér pamuthímzéssel készült, azonban jellegzetesek rá a fehér alapon hímzett piros virágmotívumok is. Ezt a különleges hímzést egyébiránt nagyon sok helyen és esetben alkalmazták, de nagy általánosságban ezt öt nagy csoportra oszthatjuk.

Az első a férfiruhák. Elsőként a férfiak kötényén jelent meg, kék surcvásznon fehér mintákkal. Jellemzőek voltak rajtuk a virágminták, a tulajdonos neve, valamint a viselőjének valami jellegzetessége. Mindig személyre szabott volt, és jellemzőjeként felbukkant még, hogy általában menyasszonyok készítették kedvesük számára Jellemzőek voltak még a hímzett férfiingek is, amelyek általában inkább ünneplőnek készültek.

A furtai hímzés gyakran került női ruhákra is, de szegénysebben. Általában ingvállakat díszítettek apró virágokkal, és az alsószoknyát ékesítették. Általában a kötény volt a nőknél is a legdíszesebb, de esetükben a kék helyett fekete kötőt hordtak.

Gyakori volt a furtai hímzés alkalmazása alkalmi textíliákon, amelyek kapcsán a leggyakoribb talán az esküvőre készült ruhaneműkön volt megfigyelhető, de később egyre gyakrabban jelent meg a különféle használati tárgyakon, így párnákon, törülközőkön, asztalterítőkön, kendőkön, tarisznyákon, majd persze a különféle díszítőelemeken is – ez az ötödik nagy csoport –, így terítőkön, lepedővégeken és minden lakást díszítő textílián.

Támogató: cegespolo.eu – A gép hímzés szakértője

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!