Szenvedést is hozott a fekete arany

Egy ember életében a másfél évtized is hihetetlenül hosszú idő, de a dudariak kálváriája még ennél is jóval régebbre nyúlik vissza, arra az időre, amikor a faluban megkezdték a szénbányászatot. Lapunkban korábban már többször írtunk az ügyükről, utoljára majdnem pontosan két éve, 2011 januárjában. Ekkor az előzményeket a bányakárosultak ügyvédje, dr. Kiss-Jakab Árpád foglalta össze. (Az ügyvéd maga is dudari származású, a községben töltötte gyermekkorát.)

A bányaművelés során 1954-től 83-ig tartott Dudar község házainak aláfejtése, másutt, a falu közelében lévő területeken egészen 1993-ig bányásztak szenet. Külfejtés 1983-tól 89-ig történt. A falu lakosságának ingatlanjaiban a mélyművelés és a külfejtés is konkrét károkat okozott. Előbbi technológiánál föld alatti üregek keletkezése, valamint a vízháztartás, illetve a talajmechanikai szerkezet megbolygatása miatt talajmozgás lépett fel. Azaz számtalan ház megsüllyedt a faluban, a falakon néhol csak ujjnyi, néhol öklömnyi repedések keletkeztek. A falu házainak közelében történő külszíni fejtésnél robbantásos technológiát alkalmaztak, a lakosság szerint a megengedettnél nagyobb töltetekkel, szabálytalanul. Ezekben az esetekben a lökéshullámok közvetlenül okoztak károkat.

A 74 éves Földesi Ferenc bízott benne, hogy megnyerik a pert, de abban nem volt biztos, hogy neki is sikerül ezt megérnie (Fotó: Varga Domokos Péter)

A Veszprémi Szénbányák már a károk keletkezése után megpróbálta helyreállítani azokat, illetve hozzájárultak az elvégzett munkák költségeihez. Ebben azonban nem részesült minden károsult, illetve a már egyszer megjavított ingatlanok repedése is tovább folytatódott. Az érintettek 1992-ben előbb peren kívüli egyezkedéssel, majd 1997-től perrel próbálták elérni a kártalanítást. 2000-ben a Veszprém Megyei Bíróság elutasította a keresetüket, 2003-ban viszont a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte ezt az ítéletet. Az újabb perben, 2006-ban a Fejér Megyei Bíróság ismét elutasította a dudariak keresetét, de 2007 áprilisában a Fővárosi Ítélőtábla közbenső ítéletben kimondta, hogy "az alperest kártérítési felelősség terheli a felperesi ingatlanokban a Veszprémi Szénbányák külszíni és mélyműveléssel végrehajtott bányászati tevékenysége miatt".

A jogi képviseletet – egy károsult kivételével – ekkor már Kiss-Jakab Árpád látta el. Akkor kérte fel Dudar polgármestere a közreműködésre, mikor egy neves fővárosi ügyvédi iroda lemondta a károsultak képviseletét. A fiatal ügyvéd pontosan akkor tette le szakvizsgáját, mikor a földijei jogi képviselet nélkül maradtak.

A 2007 áprilisában hozott közbenső ítéletet nagy sikernek tartotta, hiszen egy már veszni látszó ügyben teremtődött meg újra a jogalap, kimondatott, hogy az ingatlanokban keletkezett károkért a felelősség a bányát terheli. Ez az ítélet jelentette a kártérítés pontos összegéért kezdett per jogi alapját. Az új eljárás ennek ellenére 2008-tól egészen napjainkig tartott.

Dr. Kiss-Jakab Árpádot akkor kérte fel Dudar polgármestere a közreműködésre, mikor egy neves fővárosi ügyvédi iroda lemondta a károsultak képviseletét (Fotó: Reiter Ádám)

A Székesfehérvári Törvényszék (a volt megyei bíróság) tavaly februárban hozott első fokon ítéletet. Az egy év múlva, idén januárban, a Fővárosi Ítélőtáblán született II. fokú ítélet ezt csupán kis mértékben, a fizetendő kamat nagyságában változtatta meg. A károsultak a napokban lényegileg az I. fokú ítéletben meghatározott kártérítési összegeket vehetik át.

A követeléseiket két csoportba sorolták. Egyrészt igényelték az 1984 óta elvégzett, vagy ezután elvégzendő javítási munkák költségeit, másrészt az ingatlanpiac ítéletét tükröző értékcsökkenés megfizetését. A bíróság mindkét esetben szakértőket vont be, meghagyta a szakértőknek, hogy dolgozzanak össze. A bányászati szakértő részletes számítások és indoklás után végül is oda jutott, hogy az 1984 óta keletkezett (el nem évült) épületkároknak csupán hozzávetőleg a 15 százaléka keletkezett a bányászati tevékenység miatt. Szerinte a károk túlnyomó részéért egyéb okok, köztük az 1985-ös berhidai epicentrummal bekövetkezett földrengés tehető felelőssé. A törvényszék e téren elfogadta a szakértő "alapos, tudományos igényű, kellőképpen dokumentált" következtetéseit.

Nem fogadta el viszont a másik területen működő szakértő az ingatlanok értékcsökkenéséről tett megállapításait. Noha az övé is kellően alapos és tudományos igényű volt. Ő öt Dudar környéki település (Csetény, Jásd, Bakonynána, Nagyesztergár, Bakonyoszlop) 45 eladott ingatlanának értékét hasonlította az ugyanebben az időszakban Dudaron értékesített ingatlanok áraihoz. Mindkét esetben átlagot vont, majd megállapította, hogy a dudariak 40 százalékkal olcsóbban keltek el. (Ezt az arányt tartalmazta egyébként a felperesek módosított keresete is.)

A bíróság érvelése szerint azonban a bánya működésének 30 éve alatt a falu egészére, a közösségre, az egyénre is kifejezetten üdvös hatásai voltak, Dudar ettől lett virágzó, a többitől gyorsabban, látványosabban fejlődő községgé, kistérségi központtá. Ítéletében úgy fogalmazott: "Szolidaritásai alapon a bő esztendők után a szűk esztendőket is el kell fogadni". Végül is úgy határozott, hogy a szakértő által kimutatott értékvesztésnek csak a felét fizesse ki az alperes.

A húsz károsultak nevében ügyvédjük ezért fellebbezte meg az ítélet bizonyos részeit. Másodfokon azonban a Fővárosi Ítélőtábla sem a bányászati tevékenység miatt fizetendő, sem az értékcsökkenés miatti kártérítés mértékét nem változtatta meg, mindössze a fizetendő kamat nagysága lett más.

- Hálát adok a jóistennek, hogy így alakult. Bíztam benne, hogy megnyerjük, de abban nem voltam biztos, hogy sikerül is megérnem – fakadt ki a 74 éves Földesi Ferenc. (Neki sikerült, de négy károsult a per folyamán meghalt.) Őt két éve is megszólaltattuk, megmutatta az ujjnyi repedéseket a házán, melyek azóta is megvannak. Nem csak azért nem csináltatta meg eddig, mert a bizonyítékot változatlan formában meg kellett őrizni, hanem azért sem, mert nem tellett rá. Belül, a lakószobában ugyan festetett tavaly, de a repedés újra csak kijött. Most majd mestert fogad, és helyre teszi a házát. Hogy úgy élhesse le élete hátra lévő éveit, ahogy azt mindig is szerette volna. Amikor még nem bányásztak szenet – fekete aranyat – a háza alatt. Amiről még ma sem tudja, hogy örömet vagy szenvedést hozott-e többet az életébe.

Kiss-Jakab Árpádnál a per érzelmi ügy is volt. Mint fogalmazott, ő ott élt a faluban, mikor a bányászati tevékenység zajlott. Hallotta a külszíni fejtés alatti robbantásokat, látta a mélyművelés miatt egyre jobban repedő házakat. Akkor vette át az ügyet, mikor az "halott" volt. Ügyfeleinek nagy része megérte, hogy még életükben kártérítést kaptak. Igaz, jogérzete szerint lehetett volna ez a kártérítés magasabb összegű is, az ítéletek szociológiai jellegű indokolását morális szempontból elfogadhatatlannak tartja, de az ott élőknek ez mégiscsak győzelmet jelent, pénzhez jutottak végre, elkezdhetik otthonaik helyre hozatalát. A szülőfalu öröme az ő öröme is.