Felfedte titkait az elárvult katonasír

A tábor működése végül messze túlnyúlt a háború befejezésén, és 1923 júniusáig tartó, mintegy nyolcéves fennállása alatt az orosz, olasz, lengyel, román és szerb hadifoglyok 1918 novemberével kezdődő hazaszállítását követően előbb az ország keleti részéből – döntően Békés megyéből, valamint Kolozsvár és Zilah környékéről – érkező menekültek befogadótábora volt, 1919 októberétől pedig olasz, francia, angol és orosz hadifogságból hazatérő magyar katonák leszerelőtáboraként és egyben politikai szűrőtáborként is funkcionált.

A mintegy 15–20 ezer fő egyidejű befogadására alkalmas táborban hosszúra nyúlt működése alatt, döntően járványos és más megbetegedések folytán a hadifoglyok, menekültek, hazatérő magyar katonák és civil alkalmazottak közül több százan haltak meg, közülük 796-ot a tábor melletti Kakukk-hegyen létesített sírkertben temettek el.

2014 őszén a csóti köztemetőben járva egy nagyon szerény, a földből alig kiálló, kettős kereszttel megjelölt fejfára lettem figyelmes, amelynek apró fémtábláján a „Kozurik Károly ezredes 1848–1917” felirat volt nagy nehezen kibetűzhető.

Az elhalálozás dátuma (1917) és az eltemetett személy magas katonai rendfokozata, továbbá az, hogy a fejfa hasonlított az egykor volt fogolytábor Kakukk-hegyen lévő sírkertjének fejfáihoz, felkeltette érdeklődésemet. Biztosra vettem, hogy az ezredesnek magasabb beosztású vezetőként kapcsolata volt a csóti táborral.

A csóti köztemetőben Kozurik Károly ezredes szerény, a földből alig kiálló, kettős kereszttel megjelölt fejfája. Rajta fémtábla nevével és születése, halála évszámával (Fotó: a szerző)

Kozurik Károly személyi anyagára a bécsi Kriegsarchivban leltem rá, ahonnan előkerült minősítési lapjának mindössze háromoldalas dokumentuma, melyet 1902-ig vezettek. A Minősítési lap, valamint a Kriegsarchivtól kapott tájékoztatás és további kutatás alapján a következőket lehetett megtudni: Kozurik Károly egy csehországi (morvaországi) községben született 1848. június 9-én. Katonai pályafutását 1872. június 16-án kezdte. 1874 januárjában hadnagyi rendfokozatba nevezték ki a császári és királyi (cs. és kir.) 8. dragonyosezredbe, egyidejűleg áthelyezték a cs. és kir. 9. dragonyosezredbe. 1878 januárjában főhadnaggyá léptették elő, 1887 januárjában II. osztályú, 1890 januárjában I. osztályú lovaskapitány (I. o. százados). 1894 januárjától a cs. és kir. königgrätzi 1. vonatezredben (mai megfelelője: logisztikai vagy hadtápezred), 1896 októberétől a cs. és kir. temesvári 2. vonatezredben szolgált, mindkét helyen vonatosztály-parancsnoki (zászlóaljparancsnoki) beosztásban.

1899. január 11. napjától őrnagy. Nyugállományba helyezését megelőzően még a cs. kir. grazi közös 7. gyalogezredben vagy a cs. kir. osztrák 3. területi gyalogezredben (esetleg mindkettőben) szolgálhatott.A Személyügyi Közlöny (PVBL 1902/4. szám, 30. oldal), valamint az úgynevezett Pensionsbuch adatai szerint 1902 januárjában őrnagy rendfokozatban helyezték nyugállományba.

1912 májusában nyugállományú alezredessé léptették elő. Ekkor választott (állandó) lakóhelye Bécs volt. Előléptetését követően a Cigale városában lévő tiszti betegotthon parancsnoka lett, 1914-ben pedig már Grazban élt.

A nagy háború kitörésekor számos nyugállományú tábornok, tiszt és altiszt jelentkezett önként szolgálatra, akiket a háború tartamára aktiváltak. A továbbszolgálatra jelentkezők egy részét koruk és egészségi állapotuk figyelembevétele alapján nem frontszolgálatra, hanem hátországi szolgálatra osztották be, közülük többen hadifogolytáborokban végzendő tevékenységre kaptak megbízást.

Ez utóbbiak közé tartozott Kozurik Károly alezredes is, akit 1915 júliusában a háború tartamára aktiváltak és a csóti tábor parancsnokhelyettesévé neveztek ki, majd – vélhetően még szolgálata alatt, 1917-ben – címzetes ezredessé léptettek elő. Csót táborba történő beosztásánál nyilvánvalóan szerepet játszott az is, hogy a magyar nyelvet beszélte, állandó lakóhelye (Bécs) pedig a közelben volt.

Kozurik ezredes – a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban irattárazott csóti halálozási anyakönyv 18. számú bejegyzése szerint – 1917. május 9-én tüdőgyulladásban halt meg a fogolytáborban, és május 11-én temették el a csóti köztemetőben, ahol Stozemerki László tábori lelkész búcsúztatta.

Nem tudni, hogy az ezredes holttestét miért nem Csót tábor Kakukk-hegyen lévő sírkertjében, vagy miért nem állandó lakóhelyén, Bécsben (esetleg Grazban) temették el. Tény ugyanakkor, hogy Kozurik Károly ezredes neve a grazi belvárosban lévő római katolikus dóm falán elhelyezett emléktáblán – sokak közt – a hősi halottak névsorában KOZURIK Karl megjelöléssel szerepel.

Magyarországon – éppen a csóti köztemetőben – mindössze a már említett, a földből alig kiemelkedő elárvult fejfa őrzi az ezredes emlékét. Csót tábor centenáriumán, 100 év elteltével eljött tán az idő, hogy a tábor parancsnokhelyetteseként elhunyt és Csóton eltemetett grazi hős emléke előtt, a rangjának, beosztásának és a nagy háború hőseinek általában is kijáró tisztelettel egy, az ezredes emlékét megillető sírhely kialakításával mi is tisztelegjünk.

Dely Ferenc nyug. főügyészségi ügyész