Premier: Chioggiai csetepaté a Petőfi Színházban

Ha a pletyka elindul

2011. december 11., 13:39 szerző: Bartuc Gabriella, Horváth A. Attila
Veszprém - Vastaps, jókedv, ünneplés. Goldoni komédiája visszaadja a néző életkedvét. Nyerít az ember a gyönyörűségtől ennyiféle karakter, ennyi remek alakítás láttán, közülük is kiemelkedik Eperjes Károly Fortunato halászmestere, aki akkora fordulatszámmal beszél, hogy senki sem érti a szavát.

Goldoni színpadán Kéri Kitty rendezésében minden fergeteges gyorsasággal zajlik, minden folytonos mozgásban van, röpködnek a rekvizitumok, sőt időnként még a színfalak is leszakadnak a nagyobb hatás kedvéért. Elképesztő stílus-kavalkád, van itt minden. groteszk, burleszk, commedia dellarte, akrobatika és koreográfia, baromság és bölcsesség, ahogy a köznapi veszekedésekben az már lenni szokott. A veszekedések csúcsán, amit már nem lehet kimondani, azt eléneklik a szereplők, illetve pantomimként eltáncolják. Egy Velence melletti kis halászfalu terén egymásnak esnek két család nőtagjai, később a férfiak is bekapcsolódnak a csetepatéba. Kiabálnak, jeleneteket rendeznek, de semmi komoly, csak afféle erőfitogtatás. Mert Chioggiában élni egyértelműen annyit jelent, mint hangoskodni, pletykálni, játszani. A veszekedés itt alapvető létmegnyilvánulás.

Brillírozik a társulat, a főszereplőktől az epizodistákig. Eperjes Károlyt nyíltszíni tapssal ünnepelte a közönség - Galéria megtekintéséhez kattintson a képre (Fotó: Orosz Péter)

Kéri Kitty gazdag fantáziával dolgozta ki a részleteket, amiben abszolút partnerei a színészek. Ráérzett arra a könnyedségre, ami a 18. századi olasz drámaíró humorát jellemzi, vaskos realizmus helyett visszafogott, diszkrét bájjal, teátrális lélektani realizmussal ábrázoltatja a nyomor, szerelem és fantázia háromszögében élő délieket. Jó szemmel válogatta ki a színészeket, akik mind brillíroznak, az epizodistákkal, az altisztet alakító Máté P. Gáborral és a sült tök árus Horváth Zoltánnal együtt. A semmi szerepből is emlékezetes karaktert formálnak. A dialógusokat akcióvá változtatják. Amikor Trokán Anna ( Füstös Checca) és Dobra Mara (Lepcses Lucietta), vagy Bajcsay Mária ( Pukkantós Pasqua) ordítoznak egymásra, akkor ebben egész lényük benne van, minden porcikájuk játszik. Eperjes Károly is belülről, önnön lényéből hozza felszínre nagy játékkedvvel Szapora Fortunato figuráját. A halászmester gúnynevéhez híven úgy hadar, hogy senki sem érti a szavát, minek is, hiszen kéz és arcjátékából, gesztusaiból úgyis nyilvánvaló minden. A közönség gurult a nevetéstől a bemutatón és nyíltszíni tapssal jutalmazta. Oberfrank Pál is jó a szelíd jegyző szerepében, aki mint valami karneváli, mesebeli figura, megkísérli kibékíteni a családokat, megrendezi sorsuk folytatását. De említhetnénk Gere Dénes Ákost (Toffolo) és Tóth Loont is (Barom Beppe), mert rendkívül plasztikus, kifejező fizikai akciókkal mutatják meg azt, ami komikus a figurában. Az egész szereplőlistát fel lehetne sorolni, mert nagyon kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtanak, csapatként működik a társulat. Ami nagyon fontos, hiszen Goldoninál nem a történet, hanem az ember és az ő élete a lényeg. Ami lehet bármennyire is jelentéktelen, akkor is érdekes. Pláne, ha pletykálnak róla.
A Choiggiai csetepaté nagyon színházi és bölcs előadás.


A Chioggiai csetepaté nem más, mint a mediterrán valóság egy kiragadott darabja. Mint egy 18. századi valóság show. Két olasz családot látunk, akik a házaik előtti téren élik a maguk szegény, de érzelmekben és fantáziában annál gazdagabb életét. A férfiak halásznak a tengeren, a nők meg várakoznak, csipkét vernek és az itthon maradt kikötői munkásokkal szórakoznak. Tulajdonképpen semmi nem történik velük, mégis tele van színnel, mozgással, (szín)játékkal az életük. Goldoni a poézis erejével rendkívülivé változtatja őket.

Bartuc Gabriella, Horváth A. Attila

Részletes műsor



Műsorok betöltése...