Az ellenálló bodorka

Megyei körkép - Tapasztalatlan horgászoknak nehézséget okoz a bodorka megkülönböztetése a vörösszárnyú keszegtől. Mindkettő rendkívül gyakori a hazai vizekben, de a bodri vastagabb húsú, és nagyobbra is nő, mint a másik.

Tremmer Tamás

A bodorka vagy búzaszemű keszeg külső megjelenésében igen hasonló a vörösszárnyú keszeghez. A következők jegyek alapján azonban jól meg lehet őket különböztetni egymástól: a bodri szája csúcsba nyíló, felső állású, szemköre piros, páros úszói sárgás téglavörösek, hátúszóinak kezdete egybevág a hasúszók kezdetével, háta zöldes, oldalai ezüstös színűek. 

A vörösszárnyú keszeg szája középállású, szemköre narancssárga, páros úszói vérvörösek, hátúszója jóval hátrább áll, mint hasúszói. 


Nincs olyan horgászvíz hazánkban, ahol bodorka ne kerülne horogra
(Fotó: Kőrösparti Beatrix)

A bodorka életmódja ugyancsak hasonló a vörösszárnyú keszegéhez. Hazánk szinte valamennyi vizében megtalálható. Kedveli a növényzettel jól benőtt, csendesebb vizeket. 

A bodorkacsapatok gyakran együtt járnak a vörösszárnyú keszegéivel. Táplálkozásuk is megegyezik. Gyakran láthatjuk, hogy a nádszál meg-meg rezdül - ekkor általában a növényen lévő csigákat csipkedik le a bodorkák. 

A bodorka határozottan jobban érzi magát az állóvizekben és lassú folyókban is. A gyors folyású, sekély patakokban viszont nem fejlődik túl jól. 

A nagy ellenálló képesség is a fajta jellemzője, ezért előfordul a meglehetősen szennyezett vizekben is, ahol egyébként kevés hal él meg. 

A táplálékban gazdag mesterséges tározókban, kavicsbánya-tavakban és meszes patakokban a bodorkák számát a csukák, sügérek és pisztrángok szabályozzák. 

Az apróbb bodrit a horgászok is előszeretettel használják csaliként, noha nem olyan eleven és kevésbé szívós, mint a vörösszárnyú keszeg.

Az ivadék és a nagyon fiatal egyedek egy ideig kizárólag planktonnal táplálkoznak, majd idővel az algák és alacsonyabb rendűek, például a csigák és rovarlárvák, elsősorban a kérészek és szúnyogok vízben élő alakjai jelentik fő táplálékukat. 

A bodri és a vörösszárnyú keszeg gyakran kereszteződhet, ugyanúgy, mint a fejes domolykó a küsszel. A nagy, főként a hibrid egyedek kannibálok is lehetnek, és saját ivadékaikat is felfalhatják. 

Nem árt tudni, a süllő ívási parazitája, mivel szívesen ikrázik a süllők által tisztogatott fészekhelyre, ezzel befullasztja a süllőikra egy részét.

A bodri étkezési értékéről nem érdemes szólni, nagyon szálkás, húsa kevésbé ízletes. A bodorka maximális súlyát rendszerint kilenc-tíz évesen éri el. 

Címkék#horgászat

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!