Ajkai gyilkosság: Döbbenetes csend az iskolában

Az iskola lépcsőjén a szünetekben folyton újragyújtogatták a kialudt mécseseket a lányok, a fiúk barátjuk képét nyomtatták ki és gyászversekkel együtt tették az ablakba. A papírlapokon az áll, hogy szeretünk, Dani, soha nem felejtünk el. Olyan rossz nélküled, legyen szép az álmod. 

Egyre gyűlnek a virágok, az emlékezés kis lángjai. A folyosón egy hatalmas noteszben már a harmadik lapot is megtöltötték a gyerekek emlékező sorokkal, kis piros szívekkel. Ottjártunkkor éppen az ötödik osztályosok írtak néhány szót. 

Azt mondják, egyikük bátyjának a barátja volt, jól ismerték ők is. A nagyobbak azt mondják, sosem volt még ilyen csend az iskolában, mint hétfőn. Az első órára minden osztályban az osztályfőnök ment be, az órarendtől függetlenül. 

De később sem a tanmenet szerint zajlott a oktatás, hanem beszélgetéssel. A traumát pszichológus segít feldolgozni a diáktársaknak, több osztályban is segített hétfőn délelőtt a szakember. Hiszen a gyerekek most szembesülnek az erőszakos halállal, azzal, hogy amit eddig a tévében láttak, valóság is lehet. 

Elveszítették egy társukat, akit mindannyian nagyon szerettek, aki nem ártott senkinek, mégis meg kellett halnia. A pszichológus azt tanácsolta a diákoknak, hogy bármi módon, de beszéljék ki magukból fájdalmukat, esetleges dühüket. Akár szülőnek, tanárnak, barátnak, csak mondják ki, amit éreznek. 

Ha akarnak, merjenek sírni és feltenni a kérdést, hogy jön ahhoz egy szülő, hogy kioltsa a gyermek életét. 

(Fotó: Tóth B. Zsuzsa)