Meglátod, pár év múlva nagy show lesz ez!

A Naplóban olvastuk, és a rádióban is hallottunk a Balaton átcsúszásról, és hogy esetleg Badacsonylábdiból csusszannak át Szigligetre, nem Badacsonyból.

Úgy döntöttünk, lemegyünk a partra. Forralt borozó, beszélgető fiatalok. Isznak egy pohárral? Vagy esetleg teát? Kérdezték.

Annyira nem fáztunk, iszogatás helyett a partra siettünk. Sűrű hóesés.

Jég egy foltnyi sem látszott a Balatonon, csak ott, ahol néhány szülő és gyermek lapáttal igyekezett korizásra alkalmas felületet létrehozni. Mindenütt hó.

Két oszlop között kifeszítve egy transzparensen ez állt: BalatonátCsúszás

Hát mégis!

Az egyik fiatalember fel-alá sétált, kezében telefon. Csak úgy özönlöttek az információk.

Itt biztonságos, ott olyan..a jég vastagsága ennyi-annyi Huba is átcsúszott, és már itt van stb

A távolban egy jégvitorlás tűnt fel.

Akkor igaz.

A partról a bejáró pallóra sétáltunk. Merre mehettek? Hol vannak a nyomok?

A fiatalembereket szívesen kérdeztem volna erről-arról, de ők csak telefonáltak, telefonáltak.

Férjem annyit mondott: Most alapozzák meg a jövőjüket. A téli sportok extrém balatoni változatát. Pár év múlva nagy „show” lesz ez ..meglátod!

Én inkább szívesebben láttam volna egy visszaérkező társaságot.

Mindenűtt hó és hó a badacsonylábdihegyi strandon szombat délután.

Huba és több fiatal csendesen álldogáltak a parázs melegénél egy pohár forraltbor mellett.

Ők megCsúszták és meguszták. Nekik vagy neki sikerült, de mindenki visszatér e majd? - gondoltam és a nagy”show” jutott eszembe, melynek bizonyára lesznek áldozatai, hacsak valamilyen új törvény meg nem tiltja az ilyen merész vállalkozásokat.

Hazatérve, lenéztem a Balatonra, hátha látok néhány pontot a jégen!

Ahogy nyáron gyakran felnézek a kőzsákok felé is, fehér pontokat keresni. Ők az emberek. A merészebbek. A kőzsákokra mászók, de lábuk alatt föld van  a jó biztonságos anyaföld.

A jégen a jég van, alatta a víz.

Nagyapám jutott eszembe, aki az 1800-as évek végén lovasszánon érkezett haza Köveskálra, minden karácsonykor a déli partról a téli Balaton jegén. (Vasút még nem volt az északi parton)

Sohasem lehetett biztos a hazatérés. Azt mondták akkoriban, hogy a lovak érzik a veszélyt és kikerülik.

Siettek is rendesen,

Szinte átrepültek a jégen.

17 óra. Sötétedik. A hó csak hullik megállíthatatlanul. Szigliget, a Balaton lassan elmerül a hóesés és a köd fátyolában.

Remélem a fiatalembereknek, és minden bátor vállalkozónak nyugodt lesz az éjszakája.

Tóth Lászlóné, Badacsonylábdihegy, 2010.02.06.