Cser József tanító úr nyomában

Veszprém időjárásával, éghajlatával foglalkozik a harmadik kötet is. A megyeszékhelyen 1860-tól mérnek adatokat, és mivel négy újság is volt egy időben, párhuzamosan is leírták ugyanazokat az időjárási szélsőségeket, elemi csapásokat: nagy hó, nagy hideg, szélvihar, tornádó, vagy évtizedek óta nem tapasztalt hőség.

- Az 1870-es évektől többen is végeztek a környéken meteorológiai méréseket, a Magyar Királyi Meteorológiai Intézet veszprémi észlelő állomásán Németh Ferenc evangélikus tanító, Bolgár Mihály piarista tanár. Amatőr meteorológiai észlelő volt Kerényi Károly is, az akkori megyei főorvos. Ő minden nap naplót vezetett, az első világháború alatt még a fronteseményeket is leírta. Két éve bukkantam Cser József tanító időjárással kapcsolatos feljegyzéseire, most ezeket kutatom ezerrel. Szeretem a régi időjárási történeteket, ezekhez kerestem népi rigmusokat. Hol talál ilyeneket az ember, például a korabeli kalendáriumokban. A megyei múzeum gyűjteményéből körülbelül ötvenévnyi kalendárium minden oldalát lefotóztam. Ez tartott egy ideig, és egy évig nem is nyúltam az anyaghoz. Most, amikor újra elővettem, kezdtem nézegetni a kézzel beírt sorokat. Kiderült, hogy negyven éven keresztül, 1863-1903 között ugyanaz a kéz írta a lapokra a történéseket. Ha ezt olvassuk, hogy január 5-én legyeket láttam a kinti árnyékszéken röpködni, az ugye egyértelmű: akkor éppen szokatlanul meleg volt a tél. Vagy így írt a választásokról: mint a barmokat vették meg a népet, nem győzött a jelöltem - meséli Kovács Győző, aki elmondja, hogy elkezdte kiírogatni ezeket a szövegeket, de fantáziáját maga a szerző is megragadta. Ki is volt tehát Cser József?

Kovács Győző repülés-meteorológus a megyei múzeum gyűjteményéből ötvenévnyi kalendáriumi anyagot nézett át. Így bukkant hajdani „kollégája”, Cser József tanító kézzel írt bejegyzéseire

- Szerintem ezt Veszprémben ma talán öt ember tudja, pedig nagyon érdekes történet. Az első adatot az interneten találtam, ahol Gy. Lovassy Klára helytörténész említi Cser József nevét, aki 1860-tól Veszprémben elkezdte gyűjteni a 48-as emlékeket. Tőle Nagykanizsáig jutottam Czupi Gyula könyvtárigazgatóhoz, aki kiadta Cser József visszaemlékezéseit az 1848/49-es nagykanizsai történésekről, aki a szabadságharcot diákként élte át, élete nagy élményeként. Tehát Nagykanizsáról indult, 1860-ban pedig már itt élt Veszprémben. Kerestem a további helytörténészeket, illetve munkáikat, majd jöttek a levéltárak, Zalaegerszegtől Kalocsán át Esztergomig, a plébániák korabeli anyakönyvei, és a kollégák, akik ugyanolyan izgalommal igyekeztek, mint én, mindenütt segítettek összerakni a történetet. A mai napig nyomozunk, éjjel 11 és 1 óra között a legnagyobb az adatforgalom - mondja mosolyogva a meteorológus.

- Sikerült kideríteni, hogy Cser József 1837. január 1-jén Nagykanizsán született, és 1913. február 12-én halt meg Veszprémben - tudom meg beszélgető partneremtől. Auz általa kiderített további adatok is roppant érdekesek. Például, hogy Cser piarista diákként elég gyengén teljesített, ám az 1858-ban, az esztergomi tanítóképezdében végzettek között ott van Josefus Cser neve is. A városi jegyzőkönyvek között található egy dokumentum: 1859 őszén jóváhagyták, újsághirdetést adjanak fel egy segédtanítói állásra a Tanoda Lapokba. Így kerülhetett először elemi iskolai altanítónak Veszprémbe. - Nagy támogatója volt az iskolai takarékpénztár mozgalomnak, ez ügyben tanítótársával, Rák Jánossal még nyilvános vitába is keveredett. Földrajzkönyve is nagyon érdekes. A Korona vendéglő törzsvendége szigorú, délceg, talpig becsületes ember volt, aki a zsinóros magyar ruhát soha nem hagyta el. Töretlen 48-asként több generációt tanított. Albérletben lakott a Takarékpénztár utcában, ami az Óváros térről a Jókai utcába vezető mai Sziklai János utca. Családja nem volt, jó humoráért kedvelték a hölgyek. Életének hetvenhét évéből negyvenet tanítóskodott Veszprémben, ebből harmincig amatőr meteorológus is volt, ám emlékezete máig hiányzik - mondja Kovács Győző. A kutatás tehát folytatódik.